A történet úgy kezdődik, mint egy mese: volt egyszer egy Tanya. De nem akárhol, valahol Magyarországon. Közelebbről: Európában, még közelebbről: a Föld nevű bolygón. Nem is vagyunk messze a valóságtól, hiszen Lázár Ervin 1996-ban készült Csillagmajor című kötetének novellái alapján készült a forgatókönyv. Az elbeszéléseket, a film egymástól látszólag három elkülönülő epizódját egy dolog köti össze, a helyszín. A tanya ahol emberek élnek és ahol furcsa mód a történések egyszer csak elrugaszkodnak a valóságtól, csodás és váratlan fordulatok történnek hirtelen, egyszer csak ténylegesen egy mese közepében találja magát a néző. A filmi konfliktus alapja ugyanis az, hogy a saját törvényeik szerint élő tanyasiak valahogy szembe kerülnek a valóság ridegségével, ám mégsem úgy történnek a dolgok, ahogy azt várnánk, a csodás elemek minden helyzetet "megmentenek". Itt nem lehet meghalni, vagy épp a holtak feltámaszthatók, ide hiába is ér el a körülöttük lévő világ moraja, egy csendes burok megvédi őket mindentől.
A történet tehát három szálból áll össze. Az elsőben - a Bajnok című epizódban - Hötöle (Péntek Bálint), aki magasugrásban amúgy verhetetlen kénytelen versenyre kelni a messzeségből érkező lovasokkal, akik fenyegetik a békés tanya életét. A cingár fiú azonban csodálatos mód még a súlylökésben is jobbnak bizonyul az edzett lovas katonáknál, így vezetőjük (Bertók Lajos) mindent kockáztatva futóversenyt javasol. Hötöle azonban ebben is győzelmet arat, vagyis aratna, ha az önuralmát elvesztett tiszt nem lőné le fegyverével a cél előtt. Amikor azonban úgy tűnik, minden elveszett, a fiú nagymamája lemossa a sebeket, mintha csak foltok lennének, Hötöle pedig életre kel és kiköpi a golyókat, mintha semmi nem történt volna.
A második epizód Lázár Ervin A porcelánbaba című novellájából készült, mely az '50-es években játszódik és ahol a nyugodt tanya életét egy a központból érkezett fekete automobil és Csurmándi (Csányi Sándor) alakja kavarja fel. Azért jött, hogy bejelentse, itt már minden a tanyasiaké. Addigra azonban már késő, az asszonyok arra panaszkodnak: gyermekeik már nem élhették meg ezt a napot. Csurmándi szerint viszont az elvtársak számára nincs lehetetlen, ők feltámasztják a halottakat is. Kiássák hát szeretteiket, várják a férfit, hogy segítsen, azonban hiába várakoznak. Csurmándi olyan, mint Godot. Soha nem érkezik meg.
A porcelánbaba harmadik darabja A keserűfű novella adaptációja. Ez a történet a kilakoltatásokról szól, arról hogyan lel menedéket a tanyán a szomszédból kitelepített idős, sváb házaspár. Nyugalmuk azonban nem sokáig tart, Bederik Duri, az áruló rájuk küldi a katonaságot. Az idős férfi és az asszony azonban nem adják meg magukat; elindulnak a búzamezőben, és az őket kereső emberek már csak két, üres sírhelyet találnak.
A film tehát három egymástól független, ám mégis szervesen összekapcsolódó epizód együttese. Egy felnőtteknek szóló mese, melyben végigkövethető a múlt néhány fontosabb mozzanata. A történelemről szól, arról, ahogy elsuhan az emberek fölött, ahol az emberi élet egy szempillantás, mégis örök. Ebben a világban nincsenek hatalmas, kozmoszt megváltó héroszok, ám vannak egyéni hősök, olyan emberek, akikre büszkék lehetünk. Akik csak kis közösségben léteznek: csak ott lehet hős valaki, ahol az emberek ismerik egymást. A csodás elemekkel tarkított történet varázslatos mese az összetartásról, az emberségről és a közösség ember formáló erejéről.
