Ha akarom, Kamondi Zoltán filmje, a Kísértések hű leképezése a világnak, amelyet magunk körül látunk, amelyet mi magunk is élünk. Befejezetlen huzakodások, félbehagyott konfliktusok, bizonytalan lehetőségek, homályba vesző célok, káosz és zűrzavar kint is, bent is, biztos fogódzó nélkül. A történet főhőse, a kiváló képességű egyetemista, Marci (Miklós Marcell) élete csupa ellentét. Fogja és taszítja anyja szeretete (Básti Juli az érzelmi skála imádni és gyűlölni való végletei között mindent megmutat belőle, amit csak meg lehet mutatni), vonzza az ismeretlen apa legendásnak hitt alakja (Derzsi János), a megtalált apa köznapiságával nem tud mit kezdeni. A szerelemben érzelmei férfiasak, a teste kisfiúsan csődöt mond. A számítógépes tehetsége révén oxfordi ösztöndíjas lehetne, elítélt lesz idegen bankszámlák "leszívásáért". Egy cigány kislányt (Kovács Julianna) sóznak a nyakába pár láda hagymáért, s a kapcsolatukat jellemző felemás szeretetbôl szenvedés, baj, tragédia fakad.
Ha akarom, elfogadom mesének a Kísértéseket, ahogy a rendező nevezi filmjét. Valóságdarabokból kirakott furcsa, vad mesének. Ahol a jó is rosszra fordul. Ahol a káoszból még nagyobb káosz lesz. És ahol az egyetlen igazságtétel az, ha már a jó meg sem mutatja magát, hogy belé lehetne kapaszkodni, a csodás képességű kis cigánylány nyomtalanul letörli a föld színéről az egészet.
Akár így akarom, akár úgy, Kamondi - aki a Kísértésekkel elnyerte az idei szemle rendezői díját - a főhőse köré nem egyetlen, hanem több filmre való történetszövevényt rak fel. Ebből a mondjuk három filmből nem egy remekül sikerült jelenetet emel be ebbe az egyetlen filmbe és ébreszt kielégítetlen kívánságot, hogy mesélje tovább, amit épp elkezdett. És mert nem teszi, pár jelenet illusztratív vagy lötyögős marad önmagában. Érdekes megoldás, hogy a fekete-fehér felvételek mellett a gyengédség pillanatait színes képekre bízták az alkotók (operatőr Medvigy Gábor). A keserű végkicsengés ellenére a Kísértések nagy erénye a Kamonditól-játékfilmben eddig alig tapasztalt humor, ami olykor finomabb iróniában, olykor nevetésre ingerlő komikumban kel életre.
