Tudom, ki szállt meg tavaly, lányom

  • (efes) / PORT.hu

Ha nem is őseredeti, de mindenképpen két alapvető műve a horror műfajának William Friedkin Ördögűzője és a Sánchez-Myrick páros Ideglelés című no-budget rettenete. Nos, Az ördög benned lakozik című film alkotói szerint összenő, mi összetartozik, hiszen a film nem más, mint az Ördögűző no-budget verziója.

Láttuk már

Az a horror, melynek végén meghal a szörny (gonosz), az nem is igazán horror. A végének mindig nyitottnak kell maradnia, a földből mindig ki kell nyúlnia egy kéznek, a víz alól mindig fel kell bukkannia egy fejnek, a halott, természetesen nem halott, hiszen az utolsó pillanatban felpattan a szeme, satöbbi, satöbbi. A gonosz sosem halhat meg végérvényesen, hiszen akkor a jó is érvényét vesztené. Egyszerű alaptétel, olyan, mint az egyszeregy, de éppen olyan stabil is. Ráadásul, így marad meg a nézőben az a nyugtalanító tudat, hogy a gonosz akár a barátjában, feleségében, gyermekében, apjában, anyjában, de akár sajátmagában is lakozhat. Így készülhet végtelen számú folytatás, és a gonosz rémtetteinek végtelen számú variációja – viszont így válik egy idő után minden horrorfilm rémesen unalmassá, a merev szabályok uralta szigorú rendben minden természetessé, a váratlan megszokott manírrá, az izgalom unalommá. Apró, stílusbeli újítások hatnak csupán hirtelenjében vérfrissítésként, de ezek is gyorsan válnak modorossággá, elcsépelt poénná. Nem spoilereztem, ugye?

Katolikus, keresztény szemszögből nézve

[img id=350230 instance=1 align=left img]Az ördögűzős-filmek akár egy külön alműfajként is értelmezhetők a horroron belül, annyi van belőlük. Az ördög benned lakozik is egyértelműen e fakkba sorolandó. Egyik érdekessége a filmnek, hogy igazából csak az emberek egyetlen csoportjára céloz, hiszen az egész koncepció masszívan a római katolikus egyház amúgy valóságos szertartására épít, mely által bizonyos kiképzésen átesett, különösen erős hitű papok imádsággal, szenteltvízzel és feszülettel űzik ki a megszállott hívőből a gonoszt. Értelemszerűen, aki nem gyakorolja a katolikus hitet, nem hisz abban a templomok freskóin látható, felhőkben csücsülő szakállas bácsiban, annak ez az egész szimpla bohóckodás, bűbáj, így kvázi végig is fogja röhögni az efféle filmeket. Ha nincs Isten, akkor Sátán sincs, tehát miről beszélünk?! Akiben azonban legalább morzsái megvannak a Biblia ismeretének, illetve, a generációkon által beléjük plántált keresztény hitnek, abban azért furcsa gondolatok indulhatnak el…

Más vallások szemszögéből nézve

Természetesen, a gonosz (démonok) által megszállt ember a világ összes vallásos, illetve spirituális hitében ismert jelenség, az emberi tudat megnyílásának ősi pillanatától fogva. Ezeket azonban vagy betegségként kezelik, vagy egy teljesen más jellegű szertartás keretében űzik ki a démont. E körben azonban a katolikus szertartás tökéletesen semmitmondó. Hívni kell a sámánt! – gondolhatják. Az iszlámhitűek szemében a római katolikus egyház önmagában is szinte a Sátán egyháza, így számukra talán a vígjáték kategóriájába esik az ilyen film, míg más keleti vallások (hinduizmus pl.) a démonok és más túlvilági lények, illetve azok emberi inkarnációi tekintetében sokkalta szofisztikáltabbak, mint azt bármely egyistenhitű egyház valaha is elképzelheti. Ez utóbbiak követői szerintem unatkoznának e filmen.

Ateista szemszögből nézve

Igazán viszont az ateisták fognak unatkozni, hiszen már a keresztény bekezdésben említettem, ha nincs Isten, nincs Ördög, így a filmnek értelme sem. Ők egyszerű pszichiátriai esetként kezelhetik az epileptikus görcsökben fetrengő, artikulálatlan hörgéseket és üvöltéseket hallató (ezeket hallhatják a hívők idegen nyelveken való beszédnek), habzó szájú és eltorzult arcú, ön- és közveszélyes betegeket. Ez a film (maradjunk csak itt) viszont semmi mással nem szolgál, mint mindenféle egzakt (elő)tanulmány, személyiségfejlődés-analízis nélkül, a beteghez mérten is betegen rángatózó kamera idegesítő (mert a lényeget sohasem mutatja) képeivel néhány esetet dokumentál. Abban viszont értelmes ember nem sok szórakoztatót talál, hogy beteg embereket (hitelesen játszó színészeket) nézeget, mindenféle ok és cél nélkül…

Rókabőr

Tehát William Brent Bell előző filmjével, a Báthory Erzsébet videojátékos parájának eléggé kreatív ötletével eljátszó Stay Alive-val valószínűleg ellőtte minden puskaporát, hiszen ezzel az ördögűzős filmmel egy kifutóban lévő, puszta modorossággá váló vonulathoz akar kapcsolódni. OK, rendben van, ördögűzős, kézikamerás, fillérekből forgatott, áldokumentum-szerű horror nem készült még. Most már van ilyen is. Éljen, éljen. Nagyjából ennyi az összes eredetiség a filmben, minden más klisék, klisék és klisék. De az a bizonyos szegény róka már tényleg csak a Dr. Csontba jó, kelléknek. Bőr, az már nincs szegényen.

Kinek ajánljuk?
- Aki még nem látott kézikamerás horrort.
- Bigott katolikusoknak.
- A horror műfajának mennyiségre hajtó rajongóinak.

Kinek nem?
- Aki már az Ideglelést is gyenge koppintásnak tartotta.
- Komoly szellemi kihívásra, illetve érzelmi kisülésre vágyóknak.
- A minőségi horrorok rajongóinak.

3/10