Az Ádeni-öböl kalózai

A modernkori kalózkodás leghatékonyabb, egyben legtipikusabb kalózai vitán felül az egyik legfontosabb hajózási útvonalat jelentő Ádeni-öbölben garázdálkodó szomáliaiak. Az öblön halad keresztül a Szuezi-csatornán átáramló temérdek hajó, valamint az Indiai-óceán szabad vizein is rengeteg halászhajó tölti meg haltartályait. Ezek a jobbára védelem nélküli kereskedelmi hajók könnyű célpontjai voltak e modern kalózoknak, akik csak 2005 és 2008 között 47 darab legkülönbözőbb felségjelű hajót foglaltak el, nem hivatalos becslések szerint legalább 150 millió dollárnyi váltságdíjat bezsebelve. A politikai és gazdasági káosz szélén álló Szomália az 1990-es évek elejétől jelent konkrét veszedelmet a térséget kényszerűen használó teher, illetve halászati flottáknak. Természetesen, van az éremnek másik oldala is. Az ország gazdasági összeomlása után a szomáliai halászok saját kezükbe véve sorsukat, egyfajta szabadságharcként fogták fel az öböl területének kizárólagos ellenőrzését, kalózakcióikat egyfajta vámszedésnek tartották, valamint tiltakozásnak szánták vizeik ingyen "szárazra" halászása ellen.

[img id=479216 instance=1 align=left img]Dán tapasztalatok

Az évek során két dán felségjelű hajó is fennakadt a szomáliai kalózok hálóján, így Tobias Lindholm akár hiteles hírek és információk alapján is írhatta forgatókönyvét. A kalózok "lelkivilágával", mondjuk, ő sem vesződik sokat, még csak nem is feliratozza párbeszédeiket. Bár, az is igaz, hogy így jobban át lehet érezni azt a tanácstalan riadtságot, amit a támadást elszenvedő, szomáliul nem értő tengerészek érezhetnek. Csupán néhány odavetett jelenetben jelzi, hogy a "másik" oldalon is emberek állnak – mélyebb megítélésükben azonban, egészen a film végéig bizonytalanságban tartja a nézőt. Az Emberrablás története mindvégig ijesztően realisztikus, pszichológiailag, történetileg és "biztonságtechnikailag" is hiteles. Közben még be is kattanhat bennünk a reflex, hogy miért nem küldenek inkább a szemlátomást meddő alkudozás helyett egy speciális alakulatot? Kijönne a "bérleti díj" a kért váltságdíj töredékéből és két GI Joe (valódi Chuck Norris) gond nélkül lealázná ezt a néhány csont és bőr, ám Kalasnyikovját bőszen lengető idiótát... A valóságban azonban igen sok hajót fosztottak ki ezek a csont és bőr tengeri szegénylegények, míg az érintett kormányok észbe kaptak és hadiflottáik hathatós segítségével jobbára megtisztították az Ádeni-öböl térségét tőlük. Azt pedig, gondolom, még a legkeményebb tengerész is komolyan veszi, ha egy villogó szemű, érthetetlen nyelven halandzsázó és szemlátomást igen mérges srác szegezi mellének a gépfegyver csövét...

Pszichodramatikus thriller

A jeles dán (és északi) forgatókönyvírói hagyományoknak megfelelően, az Emberrablás tökéletesen megfelel egy thriller szabályainak. Lindholm (aki pl. társírója volt Vinterberg kiváló Vadászat című filmjének is) azonban nem (illetve csak alig) foglalkozik a kalóztámadásos túszejtés akciórészével, ezt meghagyja Hollywoodnak. Kierkegaard hazájának szülöttét természetesen a túszdrámában résztvevő emberek lelke érdekli, valamint az, ahogyan egy ilyen drámát a hajó tulajdonosai, akiknek a váltságdíjat kell(ene) fizetni, hogyan élik meg. Az általa írt és rendezett film tehát alapvetően egy klausztrofóbiás, fojtott hangulatú thriller, egy meglehetősen alapos lelki dráma, ahogyan a film főalakja, a hajószakács (Mikkel – Johan Filip Asbaek), illetve a hajót tulajdonló cég Dániában, egy légkondicionált irodában, kifogástalan menedzser-ancúgban alkudozó vezérigazgatója (Peter – Soren Malling) megéli a történéseket. A fő karakterekről pont annyit árul el, amennyi feltétlenül szükséges. Mikkelt családja várja haza, amúgy egy kedves, átlagos srác, nem egy kifejezett hőstípus. Muszáj drukkolnunk neki. Peter rámenős, hűvös fejű, kemény és cinikus, igazi professzionális üzletember, igen tehetséges a munkájában. Ő pont Mikkel ellentéte, de no spoiler. Nagyon erős a film atmoszférája, ahogyan a szemlátomást fullasztó hőségben hónapokig párolódó hajó belső kabinjaiban aszalódnak a fogvatartottak (őrzőikkel együtt), és ahogyan ezzel erős kontrasztban a hűvös, hipermodern irodában hosszasan zajlik az alku. A cselekmény olyan lassan halad előre, ahogyan a hozzátartozók érezhetik az idő ritmusát, hazavárva szeretteiket – közben a szuszpenz a nézőre telepszik rá hasonló erővel. Bár akció tényleg alig van a filmben, mégis állandóan azt várjuk, mikor történik valami szörnyű. Természetesen, a "csehovi" Kalasnyikov, ha már egyszer megjelent, akkor nem is maradhat néma. Az utolsó jelenet viszont didaktikussá, egyben érzelmessé teszi a filmet. Felesleges, nem kell bele.

Kinek ajánljuk?
- Volt tengerészeknek és volt, leendő, valamint gyakorló menedzsereknek.
- Azoknak, akik kíváncsiak egy valódi kalózfilmre.
-  A dán filmek rajongóinak.

Kinek nem?
- Jack Sparrow rajongóinak.
- Chuck Norris (és társai) rajongóinak.
- Klausztrofóbiásoknak.

7/10