Kezdjük rögtön azzal, mit nem érdemes megnézni a Titanicon – no nem azért, mert az adott alkotás rossz, hanem, mert hamarosan amúgy is mozi forgalmazásba kerül, illetve DVD-n vagy VOD-on elérhető lesz. Idén rekordszámú filmnek van hazai forgalmazója, ilyen Peter Strickland új filmje, The Duke of Burgundy; a fergeteges új-zélandi vámpír áldokumentumfilm, a Hétköznapi vámpírok; az Oscar-jelölt dokumentumfilm Edward Snowdenről, a Citizenfour; egy vicces norvég film, a Magam ura és a veretes grúz művészfilm, a Kukoricasziget. Bár van magyar forgalmazója, de jó eséllyel csak itt láthatjuk mozivásznon Julianne Moore Oscar-díjas alakítását a Megmarad Alice-nek-ben; Mads Mikkelsen westernjét, A megváltást; Antonio Banderas sci-fijét, az Automatát; Alex Garland a mesterséges intelligeciát új szögből szemlélő Ex-Machináját, és a dél-koreai Bong Joon Ho hollywoodi filmsztárokkal készített nagyszerű futurisztikus Snowpiercerét. És innen kezdődnek azok az alkotások, amiket jó eséllyel csak itt és csak ekkor nézhetünk meg. A válogatás és a kiemelés teljesen szubjektív.

A Hullámtörők-díjért idén is nyolc alkotás méretteti meg magát, ezúttal mind-mind női témát dolgozva fel. Nekünk közülük egy különleges szerelmi történet, Jukka-Pekka Valkeapää Megléptek című alkotása lehet érdekes: két kamasz szabadságkeresését követhetjük, akik tényleg mindent kipróbálnak. A pakisztáni Dukhtar odahaza kiátkozott thriller, amely anya és lánya izgalmas menekülését meséli el a törzsi hagyományok elől és az azzal járó kényszerházasság elől. A legizgalmasabb darab a legváratlanabb helyről és a legváratlanabb műfajból érkezik: Ana Lily Amirpour első nagyjátékfilmje Csadoros vérszívó az első iráni képregény feldolgozásból született, rock és techno zenére hangszerelt fekete-fehér vámpír-western, ami nem is olyan rég a Sundance Filmfesztiválon aratott nagy feltűnést. A miskolci Cinefest mintájára a Titanic is megpróbálja elhozni a legfrissebb fesztiválkedvenceket – ezek kerültek a Fesztiválkedvencek szekcióba. Ennek messze legígéretesebb darabja a Viggo Mortensen főszereplésével készült eastern, az ekkor még francia gyarmat Algériában játszódó Távol az emberektől. David Oelhoffen munkája a klasszikus westernek dramaturgiája mentén mozog, ám az indiánok helyett arab felkelők bukkannak fel a hegycsúcsok között, Mortensen pedig bravúrosat alakít úgy, hogy franciául játszik. Itt vetítik a palesztin Hany Abu-Assad munkáját, a 2013-ban Cannes-ban díjazott Omart is, amelynek címbéli hőse nap mint nap kénytelen átszökni az Izraelt a megszállt területektől elválasztó falon, hogy szerelmével találkozhasson. Szintén politikai témát boncolgat a Berlinale fődíját és a kritikusok FIPRESCI-díját elnyerő Taxi, a filmezéstől eltiltott iráni Jafar Panahi gerillafilmje.

A Valami vadság szekció legkülönösebb filmje a sok különc film közül a japán R100, Hitoshi Matsumoto (A legnagyobb japán, Szimbólum) munkája, amelyben egy szürke kispolgár iratkozik be egy szado-mazo klubba, amelynek a lényege, hogy hősünk nem tudhatja előre, mely pillanatban törnek rá amazonok, hogy nagy nyilvánosság előtt porig alázzák. A Sötét oldal című „rokonszekcióban” tűnik fel egy kínai western, a Senkiföldje, amely a törvényt távolról sem ismerő határvidék, a Góbi-sivatag szélének lakóiról mesél, akik közé egy menő nagyvárosi ügyvéd csöppen egy nap – vesztére. Az Ázsiai szelek válogatásban nézhetjük meg a Titanictól már megszokott és elvárt soros wuxiát, vagyis kosztümös harcművész filmet, ami ezúttal a Pengék testvérisége címet viseli, és három császári testőr kalandjait meséli el, akik egy politikai merényletre vállalkoznak. Szintén megszokott a Titanic esetében az amerikai függetlenfilmes válogatás, amelynek kétségkívül legizgalmasabb darabja a Sötét húzások, Kelly Reichardt rendezése, amely három militáns környezetvédő tragikus végkifejletű akcióját és annak utóéletét mutatja be Jesse Eisenberg, Dakota Fanning és Peter Sarsgaard főszereplésével. Komoly érdeklődésre tarthat számot a Peter Settler rendezte Camp X-Ray is, elsősorban azért, mert Kristen Stewart a főszereplője, aki önmagával is konfliktusba kerülő, a guantanamói fogolytáborban szolgáló katonanőt alakít. Az idei Titanic legérdekesebb darabjai azonban meglepő módon dokumentumfilmek, mint a dán A látogatás, a nagy filmes provokatőr, Michael Madsen munkája, amely az emberiség első találkozását vetíti előre a földönkívüli intelligens élettel – ez lesz a fesztivál záró filmje. Az Oscar-díjas Joshua Oppenheimer új munkája, A csend képe valójában előző filmje, Az ölés aktusa társdarabja, amely az indonéz tömegmészárlások költői szépségű visszhangját adja, az ukrán az Orosz harkály, amely a csernobili katasztrófát helyezi egy bizarr mégis hihető összeesküvéselmélet kontextusába.

Helyszínek: Uránia Nemzeti Filmszínház, Örökmozgó Filmmúzeum, Toldi mozi, Puskin mozi, A38 hajó. 

A részletes programot megtaláljátok itt.