Ritkán forgatnak manapság kosztümös filmet Magyarországon, pedig nagy hagyományai vannak a műfajnak itthon is, külföldön is. Éppen e cikk írásának napjaiban indult a magyar mozikban a Büszkeség és balítélet című legújabb Jane Austen-feldolgozás, vélhetően nagy sikerrel. Szinte minden évben felbukkan a világ fesztiváljain néhány, a cselekményét régebbi korokba helyező mozi, többnyire sikeresen. Nálunk, ha jól tévedek, a Bereményi Géza által rendezett Hídember volt az utolsó ilyen jellegű produkció, de az annak idején elég port vert fel ahhoz, hogy a hazai filmeseknek elmenjen a kedve egy időre az ilyesféle próbálkozásoktól. Egyrészt. Másrészt tudnivaló, kosztümös filmet forgatni drága mulatság, a korhű kosztümök, díszletek méregdrágák, nélkülük pedig nincs forgatás.
Talán nem véletlen, hogy egy színházrendező vágott bele kosztümös film forgatásába ma, hiszen Bagó Bertalan a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház főrendezője, ahol a művészeti vezető Bereményi Géza, nem kérdés hát, a bátorítás honnan jöhetett. Másik kacsolódási pont a reformkor, Bereményi is sokat foglalkozott e korral (lásd Hídember), a Vadászat angolokra című film pedig az 1839-es évben játszódik. Persze, a Bereményi-Bagó összedolgozás csak puszta feltételezés, de mért ne lehetne elképzelni, hogy egy vidéki színház dohányfüstös társalgójában két értelmes ember ne éppen a reformkorról beszélgessen? E film forgatókönyvét azonban Bagó ötletéből Csaplár Vilmos, a szintén kiváló író írta.
Tipikus és történelmileg hiteles a film témája. A vidéki magyar kastélyban a magyar urak békésen iszogatnak, vadászatra készülődnek, még nincs a tíz év múltán bekövetkező forradalmi pezsgés, csupán Lengyelországból érkeznek hírek mozgolódásról, de azt az orosz cár könnyedén leverte. Anna a menekült lengyel grófkisasszony a vadászatot szervező Falussy gróf kastélyában vendégeskedik, ide várják a bécsi udvarból a befolyásos Tarnai grófot, aki idősödő kora ellenére forró szerelmet táplál a fiatal grófkisasszony iránt, ám ezt Anna nem viszonozza. Megjelenik a színen egy fess angol fiatalember, akinek céljai homályban vannak, a fiatal grófkisasszony azonban szerelemre gyullad. Feltűnik a kastély környékén az osztrák titkosrendőrség felügyelője is, két segédjével, ők az angol után szimatolnak. Szó esik robbanóanyagokról, bizonyos gyupálcákról is, a magyar urak osztrákellenessége is növekszik, látva az osztrákok talpnyalójának tartott Tarnai hiábavaló igyekezetét. Lángok gyulladnak, a szerelem lángjai és a vadászkastélyt elemésztő, valódi lángok egyaránt, a titkosrendőrség is lecsapni készül... Minden együtt van egy jó kis kosztümös, romantikus krimihez.
Amely tulajdonképpen el is készült, azonban korántsem hibátlan. Kiállításában tulajdonképpen nincs hiba, bár jóval kevesebb pénzből készült mint a Hídember, kivitelezésében ez nem látszik meg. (Csak ha kötözködni akarunk.) A hazai filmgyártás élvonalbeli színészei megbízhatóan hozzák a reformkori ivós-röfögős-konspirálós uraságokat, Cserhalmitól (Tarnai) Dörner Györgyön keresztül Derzsi Jánosig (Falussy). Jó választás az élveteg Falussy Fruzsina szerepére Nyakó Juli, és jó a fiatal lengyel grófkisasszonynak Magdalena Gorska, szűzies és szőke, olyan nagyon lengyel. A szintén lengyel Marcin Kwasny az angol mérnök szerepében elegáns és fess.
Színészvezetésben, instruálásban a színházi specialista Bagónak nincsenek is különösebb problémái, a filmes történetmeséléssel viszont annál inkább akadnak bizonyos gondok. Színházban ugyanis síkban, lineárisan kell gondolkodni, míg a film sok-sok jelentre van feltagolva, amelyek általában különböző helyszíneken játszódnak, ráadásul a filmhez kell még egy csomó, látszólag funkciótlan, ám a kellő hangulatkeltéshez nélkülözhetetlen vágókép is. A filmrendezés kaleidoszkópszerű gondolkodást igényel. Sok-sok apró részletet kell egybelátni, a színházban pedig minden ott van a színpadon. Bagó első filmje is eképpen kissé színházszerű lett, kissé poros, kissé avíttas. Mintha egy ötvenes években készült kosztümös mozit látnánk, csak éppen nem a fiatal Bessenyeivel, Págerrel és Pécsi Sándorral, hanem Cserhalmival meg a Derzsivel... Azonban, ez nem jelenti azt, hogy nézhetetlen. Ha valaki szereti az ilyen mozikat, nem zavarja a lassúdad, és különösebb meglepetés nélküli sztorizás, az szeretni fogja ezt a filmet.
