Klasszikus zenei szerelmi háromszög, európai sztárokkal és jelentős magyar részvétellel, magyar helyszíneken. Sajnos, magyar
Almási Tamás új játékfilmjében a rendszerváltás idején lezajlott privatizációs hullám problémakörébe kalauzolja el a nézőt.
A rézágyút öntő Gábor Áron is gábor-cigány volt, tartja a fáma, elsősorban persze, maguk közt, a gábor-cigányok között. Ebből
Ha létezik, feltehető a világon mindenkit, de tényleg mindenkit érintő kérdés, az pedig az, hogy mi kerüljön az asztalra. Csizmán kívül, persze...
Az idei (2007) Cannes-i Filmfesztivál Arany Pálmáját hozta el ez a román film, meglepetésre, de nem érdemtelenül. Látatlanban az gondolná az ember, hogy nyilván valami őszinte múltfeltáró, történelemtisztázó alkotás lehet, rátekintve Románia geopolitikai helyzetére; esetleg valami megkapó emberi sorsdrámát bemutató művészfilm nyerte el a rangos elismerést sok más, sokkal esélyesebbnek tartott mű elől. Természetesen nem erről van szó, pontosabban picit erről mindről van szó, és még...
Giuseppe Tornatore, a talán legamerikaibb, leghollywoodiasabb hangú kortárs olasz filmrendező a két megelőző nagy siker (a Maléna, és az Óceánjáró zongorista...) után szakított a színes, szélesvásznú romantikus drámával, hogy egy igazi, amolyan pszichologizáló, intellektuális európai filmet készítsen.
Az utóbbi évtizedben a dán film, mintegy intézményesen (értsd: a komoly dán kormányzati támogatottságnak is köszönhetően),
Volt nekünk egy zongoraművészünk, szegény sorsból, a szó szoros értelmében vett nyomorból lett ámulva csodált csodagyerek,
Lendületes ecsetvonások húznak végtelen párhuzamosokat a fekete festményalapba. Aki az ecsetet kezeli, nem kapkod, nem siet
Adam Sandlerről tudom, hogy jelentős rajongótáborral rendelkezik, ám bizonyos okokból vajmi kevés hatással bír lenni rám. Nemhogy megnevettetni, de figyelmemet lekötni se nagyon tudja ama kevés alkalommal, mikor munkámból fakadóan kénytelen vagyok szembesülni valamelyik filmjével. Biztos bennem van a hiba, de az olyan effektusokkal operáló humor, mint a suttyomban elreccsentett puki rebbenő nyuszipillantással álcázása számomra inkább kínos, mint nevetséges. És főleg nem szórakoztató. Sandler mégis tömegeket varázsol el, nyilván lehet benne valami, amit én nem veszek észre.
Olyan ez a Ocean's-dolog, amilyen csak a nagy kaszinólegendákban, a nagy nyerések mítoszaiban van: harmadszor is megtenni a fekete 13-ast és harmadszor is nyerni! Ilyen az életben nincs. (És mégis van, ugye...)
Saját tesztalany híján, barátnőnk 10 év körüli fiúgyermekének ejtettem el a hírmorzsát, miszerint a Transfromerst fogom megnézni. Csak úgy, baráti csevej közepette, odavetvén. A kiscsávó úgy cuppant a hírre, mint éhenkórász darázs a reggeli maradékára.
Nyitva van az aranykapu, hadd bújjak be rajta! - feledjük most a nyilvánvalóan pajzán utaláshalmazt, amit e (magyar) gyermekjáték
Az efféle filmeket igen nehéz megtalálni. Ha mégis, jobbára alig mérhető nézettségű közszolgálati adók késő éjjeli műsorsávjában keresendők, illetve néhány bevállalósabb művészmoziban, amelyeket nem a jegybevételért tartanak nyitva.
A 73 éves Maár Gyula időtlen és veretes filmmel rukkolt ki a 38. Magyar Filmszemlére. Manapság a filmforgalmazók nagy része
Az úgynevezett nagybetűs szabad életbe kikerült intézetis fiatalok témája nem először tűnik fel a magyar filmben. Az intézet belső, gyakran durva élete, aztán onnan kikerülve a gyökértelen, céltalan sodródásuk a szabad társadalom parttalanságában megannyi hálás téma a meleg dolgozószobákban tépelődő, elismerésre váró, többdiplomás filmeseknek. Durván és érzéketlenül fogalmazva, létszámukhoz képest a magyar, de a külföldi filmekben is túlreprezentáltak a társadalom e nehéz életsorssal megvert tagjai, de a jóérzésű emberben rögtön szikrázik is a vörös felkiáltójel: vannak témák, amelyek nem túlbeszélhetők!
"A spanyol film politikailag hatástalan, társadalmilag hamis, iparilag angolkóros, intellektuálisan igen csekély értékű,
Az osztrák illetőségű Michael Haneke, akinek Zongoratanárnő című szókimondó filmjére tán sokan emlékeznek még, manapság úgy tűnik, az európai film egyik legnagyobb üdvöskéje.
Van egy angol mondás, miszerint úriember társaságban két dologról nem beszél: egyik a politika, a másik a futball. Hát igen,
Ritkán forgatnak manapság kosztümös filmet Magyarországon, pedig nagy hagyományai vannak a műfajnak itthon is, külföldön