Van egy angol mondás, miszerint úriember társaságban két dologról nem beszél: egyik a politika, a másik a futball. Hát igen, ha valamelyik szóba kerül, ott vérmesebb körökben biztosan vér fog folyni nézetkülönbségek esetén, elébb-utóbb. Amióta világ a világ így van ez. A Garpastum görög eredetű szó, egy spártai eredetű labdajátékot neveztek így, amelyet a futball ősének tekintenek, de nem véletlen az sem, hogy a kegyetlen szigoráról és katonás politizálásáról hírhedt görög városállamban találták ki, és ez e film címe is.
1914-et írunk, a helyszín Szarajevó. Egy bizonyos Gavrilo Princip nevű egyetemista ekkor egyetlen lövéssel kioltja Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörökös életét, okot szolgáltatva ezzel a később Első Világháború néven elhíresült vérontásra. Ugyanebben az évben Szentpéterváron még nyoma sincs a három év múlva bekövetkező, szintén történelmi súlyú eseményeknek, bizonyos Vlagyimir Iljics Uljanov még valahol egy békés svájci kávéházban szürcsöli feketéjét, csak néhány emigráns kommunista konspirál vele Leninként. A cári fővárosban él Andrej és Nyikolaj, akiknek mindene a foci, attól függetlenül, hogy már családjuk egész vagyona és apjuk egészsége is ráment erre az "eszetlen" sportra. A két évvel ezelőtti stockholmi olimpián apjuk a családi kincseket is feltette az oroszok győzelmére a németek ellenében, az eredmény viszont 0:16 lett. Apjuk megőrült, a fiúk viszont beleőrültek a fociba, nem is akarnak mással foglalkozni szinte. A foci mellett legfeljebb a Anitsa, a decens színésznő hírhedt szalonjában lebzselnek, ahol a polgári orosz művészélet dekadenciája részegíti meg őket, az elemi erővel felbuzgó szexualitás mellett. Legfőképpen azonban mindenáron profi focisták szeretnének lenni, mivel azonban a helyi klubhoz nem veszik fel őket, saját pályára gründolnak, bárkivel játszanak pénzbe meccseket, és ügyességüknek köszönhetően legtöbbször nyernek is. Csak szex és foci, tudomást sem vesznek arról, hogy már javában készülődik egy minden eddiginél komolyabb meccs, a háború...
Talán a mexikói 0:6-ra is magyarázat lehet e film, hiszen elsődleges üzenete az, hogy a foci mindenek felett van, és ahol ezt a játékot ennyire szeretik, azok mindenkit megvernek. Még minket is. Viccet félretéve, valóban a futball nagyszerűségének dicsőítése e film elsősorban. Andrej és Nyikolaj ennek köszönhetően túléli a háborút is, a vörös terrort is, csakhogy azonmód a vérfürdőből csatakosan megérkezve, egyből a bőrt rúgják. A mindössze 29 esztendős ifjabb Alexej Guerman (az idősb A.G. is jelentős rendező, ismertebb filmje a Barátom, Ivan Lapsin) rendezői tehetségét dicséri, hogy mindezt, bár olykor kissé hosszadalmasan, klasszikusan oroszos tempóban, de még éppen túlzások és olcsó hatásvadászat, valamint ironizálás nélkül teszi. A focitól irtózó nézőket talán untatni fogják az általában térdig érő sárban lejátszott derbik, kárpótolhat viszont a ritkán láthatóan pompázatos képáradat, amelyet Oleg Lukisov követett el. Tökéletes atmoszférateremtő erővel szolgálja a filmet, s mondanivalóját. Nem szép képek ezek, hanem esztétikusak. Állandó a köd, állandó a sár, szinte mindig esik az eső, fakó szürke-barna-kék minden, a kivételesen brutális gyilkossági jelenet kivételével mégsem rossz nézni ezeket a képeket. Artisztikusan igényes kompozíciók.
Az erőszak és a szex ábrázolása terén is komoly változások történtek az orosz filmművészetben, szó sincs már arról, hogy Másenka komisszár pirulva arcul puszilja Ivánt, a hős partizánt, két nyírfaerdő felé vaktában elengedett Kalasnyikov-sorozat közt. Brutalitás az orosz közlétben mindennapos, ez benne is van a filmekben ma már, azonban ritkán látni földön fekvő kisfiú nyakának csizmával való szétroppantását, mintha cigarettacsikket taposna el. Hálaistennek e filmben is csak egyszer van ilyen megrázó jelenet, dramaturgiailag pontos helyen és kellő indokkal. Azonban aki nem bírja nézni a borzalmakat, az annál a jelenetnél ne figyeljen, amikor Andrejék a Kalmárnak viszik a pénzt, amit a saját focipályára összenyertek. Anitsa, a színésznő szalonja pedig olyan, amilyennek egy szalonnak lennie kell, egy másodperccel egy orgia előtt és egy után.
Majdnem azt mondom, hogy egy tipikus igényesen kivitelezett hollywoodi mozi, csak éppen orosz. Hosszú is, lassú is, nincs is igazán sztorija, mégsem unalmas. Hogy csinálják...?
