Cikkünkben két színikritikust kérdeztünk arról, melyik vidéki színházak előadásait érdemes megnézni a most kezdődő évadban. Íme 11 remek előadás ajánlója.

Stuber Andrea ajánlja:

Stuber Andrea színikritikus 1983 óta ír újságoknak, több ezer cikke jelent meg, többek között  a Film Színház Muzsika, Toll, Népszabadság, Színház, Filmkultúra, Zsöllye, Súgó, Revizor online és a Fidelio.hu felületein.

Kézről kézre,  Miskolci Nemzeti Színház

Hamvai Kornél elegánsan magyarra fordított Feydeau-ja Keszég László rendező gyengéd, óvó, gondos keze között formálódott. Az előadásban sokkal több az élvezetes, mint a nem. Stílusosan játszó színésznők (Ullmann Mónika, Czakó Julianna), helyénvaló férfiak (Kocsis Pál, Pásztor Pál) és a legszeretnivalóbb bénázók: Rusznák András, Zayzon Zsolt.

Lenni vagy nem lenni, Móricz Zsigmond Színház (Nyíregyháza)

A mű – eredetileg Lengyel Menyhérté – abból az időből való, amikor nagyon tudtak jól működő, szórakoztató, tiptop filmet/színdarabot írni. Színház a színházban – és esetünkben az életben is: Varsóban 1942-ben. A produkció a rendező Puskás Tivadar szakavatottságát, a nagyszerű Horváth László Attila színészetét és az összes többi játszót és alkotót dicséri.

Hosszú út az éjszakába, Katona József Színház (Kecskemét)

Zsótér Sándor – mint egy reformbányász – nem először próbálja meg az igazi életet kifejteni az eleve klasszikusnak írt amerikai drámákból, Tennessee Williams, Eugene O’Neill műveiből. A kincs, amit most színre hozott, mindenekelőtt a gyönyörű, képességes, jó érzékű Trokán Nóra, kékben, ciklámenben, nagypöttyösben. 

A vágy villamosa, Jászai Mari Színház (Tatabánya)

A legújabb magyar színtársulat még tavalyi, vendégekkel dúsított Tennesse Williams-előadása Guelmino Sándor rendezésében látható, Cziegler Balázs díszlettervező szédítően forgó színpadán. Egy nagy színésznő Pestről – Kerekes Éva mint Blanche – és egy nagy színész Újvidékről – Balázs Áron mint Stanley – a helyiek kitűnő társaságában.

My Fair Lady, Vörösmarty Színház (Székesfehérvár)

Legszívesebben a székesfehérvári Pillangó-előadást ajánlanám, mert Horváth Csaba és színészei-táncosai olyat tudnak, amit a mai magyar színházban senki más, de még nincsenek információk arról, hogy az előadást továbbviszik-e az új évadban. Ez esetben a My Fair Ladyt javaslom, főként mivel az Eliza Doolitle-t játszó Radnay Csilla egyszerűen tökéletes.

Papp Tímea ajánlja:

Papp Tímeának 2005 óta jelennek meg kritikái, a Színházi Kritikusok Céhének 2007 óta tagja. 2008 és 2012 között a Fidelio rovatvezetőjeként dolgozott. 2012 augusztusa óta a Budapest Bábszínház sajtó-, marketing- és PR-ügyeiért felel, de kritikusi tevékenységeivel sem hagyott fel.

Farkas és Piroska, Ciróka Bábszínház (Kecskemét)

Tasnádi István a jól ismert Grimm-mese fő motívumait megtartotta, ugyanakkor egészen új, de szintén nem ismeretlen környezetbe helyezte: a főszereplők a felperes, Ordasi Farkas, valamint az alperesek, Bóbitás Piroska és Tóth Imréné nagymama, akik az Erdei Bíróságon találkoznak, hogy egy tárgyalás keretében, a nézők esküdti segítségével keressenek választ arra, ki a bűnös. Humor minden árnyalatban szövegben, Szemenyei János zenéjében és a Tengely Gábor rendező dirigálta játékban – nagyobb kecskeméti és környéki ovisoknak, kisiskolásoknak és szüleiknek tökéletes programválasztás.

Hanyistók, avagy a grófkisasszony és a lápi szörny története, Vaskakas Bábszínház (Győr)

A legenda szerint a kapuvári halászok 1749-ben egy beszélni nem tudó, elvadult, a láphoz testileg hozzákorcsosult fiút fogtak ki a Király-tóból, akit kastély várnagya magához vett, felnevelt. Istók beleszeretett a várnagy lányába, aki nem viszonozta az érzéseit, bánatában pedig elbujdosott. Ezt a nem túl vidám történetet írta meg Pallai Mara, ám Tengely Gábor rendezésében mégis boldog a vég, hiszen azt is láthatjuk, mi lett volna, ha a grófkisasszony a vízi világot választja. A mesekedvelőkön túl a vizualitás iránt érdeklődők is nézzék meg az előadást: Michac Gábor ruháit biztosan sok öltöztetőbabához fogják kivágni, sőt farsangi öltözéknek is remek inspirációt adhat az elmúlt évad egyik legizgalmasabb jelmezvilága.

Woyzeck, Miskolci Nemzeti Színház

Erős forma és erős színészi alakítások – ennyivel össze is foglalható a Béres Attila rendezte Büchner-töredék. Fojtó az apró stúdió atmoszférája, nyugtalanító a játék közelsége, és az, ahogyan a nézői fókusz a színpad mikroterei között változik. Hol föl a mozgó hídra, hol a vízzel teli plasztik akváriumra, hol a futópadra, hol egy padra figyelünk, érzékeink eközben folyamatosan bombázódnak, hol nyers brutalitással, hogy pulzáló lírával, mi pedig folyamatosan ki-kizökkenünk az értelemből. A címszereplő, Görög László csöndjei az időzített bomba pusztítását hordozzák. A zsigereinkkel tapadunk rá a katona történetére, ami a kiszolgáltatottságé, a szorongatottságé, és bármennyire is gyilkosság a vége, mégis a mélységes mély szereteté.

39 lépcsőfok, Pécsi Nemzeti Színház

Ez a darab másképp nem működik, csak ha abból virtuóz technikájú, tűpontos ritmusérzékű bravúrelőadás születik. Ehhez alapvetően két virtuóz technikájú, tűpontos ritmusérzékű színészre van szükség. Pécsett szerencsére van két színész, akik az előbbi feltételeknek minden további nélkül eleget tesznek. Gyakorlatilag mindegy is, hogy mi zajlik a cselekmény szintjén, mert amit nézünk, ami az attrakció, az Köles Ferenc és Mikola Gergő állandó átváltozása. Újabb és újabb gesztussal, hanghordozással és – nem feledve a remek munkát végző öltöztetőket sem, akiknek köszönhetően – folyamatosan változó jelmezben, parókában állnak előttünk, bizonyságát adva halálosan komoly komédiázó kedvüknek és a mesterség dicséretének.

Lenni vagy nem lenni, Móricz Zsigmond Színház (Nyíregyháza)

Banális szerelmi háromszög, amelyben az öregedő színházigazgató-színész és az örök fiatal primadonna felesége meg a fess, fiatal repülőtiszt közti viszony a fő humorforrás, lehetne belőle akár egyszerű, frivol kis komédia. Lehetne, ha nem Varsóban játszódna a történet a náci megszállás idején, így aztán a könnyed vígjátékból szatirikus bohózat lesz, aminek tétje a túlélés. A legnemesebb értelemben véve „tartalmas szórakozás” ez az előadás. A nyíregyházi társulat ensemble-játéka ezúttal is magas színvonalú és egyenletes, Puskás Tivadar rendezőként tökéletesen egyensúlyoz a különböző műfajok közt, finom intelligenciával képes nevettetni és felmutatni a tragédia lehetőségét.

A király beszéde, Csiky Gergely Színház (Kaposvár) a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Házában (Dunaújváros)

Nehéz helyzetben van az a színházi alkotó, aki egy friss hollywoodi sikerfilmet állít színpadra. Még akkor is, ha abban az Egyesült Királyság stúdiói és színészei jelentős szerepet játszanak. (Néhány ausztrál mellett.) Még akkor is, ha a darab a film forgatókönyve előtt készült. A rizikó nem csupán azért nagy, mert a néző elkerülhetetlenül elkezd összehasonlítgatni, hanem azért is – és erre épp A király beszéde West End-i produkciója a példa –, mert esetleg a nézőt kétszer nem érdekli ugyanaz a téma. Ezért is szerencse, hogy ez az előadás tovább él és arathatja a megérdemelt sikereket, ami nem kis mértékben köszönhető Hüse Csaba (VI. György) és Sarkadi Kiss János (Lionel Logue) elegáns és formátumos alakításainak.