Egy újabb vígjáték, ahol azon kell nevessünk, hogy ki hogyan végzi kis vagy nagy dolgát. De meddig? Hányszor jönnek még elő Hollywoodban ezzel a témával, és hol van a határ? Nálam azt hiszem eljött, biztos én vagyok "gyengegyomrú", de az első arcon kakiló résznél, azt hittem kidobom a taccsot... Röviden összefoglalva ez a Testcsere, azaz Ryan Reynolds és Jason Bateman közel kétórás bohóckodása egymás bőrébe bújva.
A téma már nem új, többször láttuk már ahogyan két főhős életet cserél, ott volt az anya-lánya csere (Nem férek a bőrödbe) vagy a két ellenséges szomszéd (Lelkes testcsere), de sorolhatnám naphosszat. Most pedig két gyerekkori baráttal történik mindez. Ettől a film még lehetne akár jó is. Én kedvelem a két főszereplőt is, szóval nálam ez se volt gond. Ám mégis úgy gondolom, hogy a rendező egy kicsit túl lőtt a célon, amikor úgy gondolta a siker kulcsa, ha valakit arcon kakil egy gyerek, vagy végig hallgatjuk, ahogy egy nő kiadja magából a thai kaját, vagy szex egy terhes nővel stb. Talán, ha ezekből kevesebb lenne, akkor egy sokkal viccesebb film jött volna létre, talán...
Ha már belemegyünk a "talánokba", akkor akár azt is feltételezhetjük: mi lett volna, ha egy vígjátékokban erősebb/karakteresebb színész kapja meg az egyik vagy akár mindkét főszerepet. Bármennyire is kedvelem Reynoldsot és Batemant, tulajdonképpen egyikük sem alkalmas arra, hogy a hátukon vigyék el a vígjátékot. Mindkettőjüket láttuk már különböző vígjátékokban, de mindig volt mellettük valaki, egy „vicces figura”, mint a Nász-ajánlatban Sandra Bullock, vagy Vince Vaughn a Páros mellékhatásban. De most, hogy nincsenek igazi "vicces színészek", csak Bateman és Reynolds, ez így egy kicsit kevés...
David Dobkin rendező tulajdonképpen eddig is sokak számára megbotránkoztató vígjátékokat rendezett pl. az Ünneprontók ünnepe vagy az Anyámon a tanárom, így végülis várható volt, hogy a Testcserében is lesznek, bizonyos emberek számára kevésbé vicces jelentek. Főleg, hogy maga mellé vette a Másnaposok íróját.
A történet alapja, hogy Mitch (Ryan Reynolds) az elkényeztetett, henyélő, csajozó, füvező, semmit véghez nem vivő színész és Dave a háromgyerekes, házas és munkamániás törtető ügyvéd egy közös este után, eléggé illuminált állapotban egy szökőkútba pisilnek és azt kívánják bárcsak a másik életét élhetnék. Megtörténik. Másnap mindketten a másik testében, ágyában, lakásában, életében ébrednek.
Eszüket vesztve rohannak a kúthoz, hogy ismét megtegyék a szükséges lépéseket, de már csak a hűlt helyét találják. Ki találják, hogy megkeresik a kutat, de addig kénytelenek egymás életét élni. Először mindketten vonakodnak, furcsán viselkednek. A környezetük mégsem gyanakszik. Sem Dave felesége, Jamie (Leslie Mann), sem az asszisztense (Olivia Wilde). Érdekesség, hogy egymás bőrében sokkal többet tudnak meg magukról, mint amennyit saját testükben sejthettek. Például Dave így tudja meg, hogy a felesége évek óta boldogtalan a kapcsolatban, vagy hogy a dögös asszisztense szerelmes belé. Mitch így tud leülni beszélni saját apjával, és így ért meg sok mindent kettőjük kapcsolatáról. Még azt is belátja, hogy lassan ideje lenne felnőnie, de vajon visszakaphatja-e a saját testét? Vagy visszaakarja-e egyáltalán bármelyikük is kapni a saját életét? Egy darabig úgy tűnik, hogy nem.
Összességében a Testcsere egy átlagos amerikai vígjáték, amit egyszer meg lehet nézni. Nem hagy maradandó nyomot, vagy emléket, de talán nem is az a dolga. Talán elég, hogy közel két órára kikapcsolja az embert...
6/10 pont
