E komolytalan filmen komolyan kacaghatnak trendkövető barátaink, de a trenden kívüliek is jót szórakozhatnak trendi társaik kedvtelésén. Az antidivat is divat, ugyebár.
Egyszer, régen Mézga Aladár fogta hegedűtokba rejtett felfújható űrhajóját, valamint Blöki kutyát és szokásos éjszakai űrkirándulásai egyikén egy fura bolygón landolt. Meglehetősen labilis planéta volt ahová megérkezett, hiszen percről percre minden változott egy őrült diktátor hibbant elméjének kényére-kedvére: a lombos erdő viharos óceánná, a virágos rét hipermodern metropolisszá, az ókori római harcos teknősbékává, és így tovább. Aladár és hűséges ebe nem is töltött sok időt eme őrült világban, gyorsan állandósították a (t)rendet, aztán sipirc haza, az ágyba. Ez volt a Divat-bolygó.
Manapság,- és persze, már régebben is, csak akkor még nem igazán tudtunk róla- a mi világunk is hasonlóan gyorsan változik. Nem tudni, milyen őrült elme hatására, de változik, állandóan átalakul, mi meg csak a fejünket kapkodjuk. A patatalp tegnap még csúcsmenő volt, ma már vérciki, holnap szimpla gyógyászati segédeszköz. A mindent meghatározó divat világában a Lagerfeld, a Versace, az Armani, és társaik félistenek, nem is annyira őrült, hanem okos diktátorok. Szándékaiknak megfelelően váltogatjuk ruhatárunkat, már ha adunk magunkra, és adunk milliárdokat bankszámláikra. Ám e kívülről tündöklő világ belülről már korántsem fest olyan jól. Maffia-kapcsolatok, drog-ügyletek, gyilkosságok hírei röppennek fel nap, mint nap. Erről az álságos csoda-világról legutóbb talán az öreg Altman mester lebbentette fel a fátylat, Pret-a-porter című filmjében, és íme itt a következő: Zoolander, a férfi-topmodell bukása, eszmélése és bosszúja, egy felvonásban.
A címszereplő Ben Stiller írta és rendezte is ezt a mostanság divatos idióta (a rendező meghatározása!) hangvételű paródiát, mely nem kímél semmit és senkit, a kifutón és a kulisszák mögött. A mindenható divatdiktátorok távolkeleti varrodákban rabszolgamunkában készíttetik méregdrága kreációikat, amelyeket szép, de mérhetetlenül ostoba modellek segítségével bemutatnak, a tömeg meg ámul és fizet.
A film alapkonfliktusa szerint Derek Zoolander csúcsmodellt letaszítja trónjáról Hansel, a fiatal erő. Az ódivatú macsó sármőr elbukik, mert jön a szörfös bungee jumper, a dekadenciát felváltja a keleti misztika. Új trend, új király. Ám Derek derék legény, nem adja fel. Feleszmél a letargiából és összeszed apait-anyait, -főleg apait-, hogy visszatérjen a kifutóra és egyúttal rendet is teremtsen a trend világában.
A paródiák előszeretettel építkeznek sztereotípiákból, nincs ez másként most sem: a modellek szépségénél csak bárgyúságuk nagyobb, Mugatuhoz, a divatdiktátorhoz képest Jean-Paul Gaultier egyenruhás kisiskolás, ráadásul gonoszabb a leggonoszabb terroristánál is, természetesen mindenki evés után hány ki mindent ebben a világban, és persze, hogy a harmadik világ éhezése és az olvasni még nem olyan jól tudó gyerekek sorsa a központi téma.
Ben Stiller és divatvilágban járatos szerzőtársai biztos kézzel ütik le az adódó poénokat, humoruk ha nem is nevezhető intellektuálisnak, mindenképpen (amerikai) átlagon fölüli. A filmben mellékszerepekben feltűnik Milla Jovovich a brutális domina komikus szerepében, az Oscar-tulaj legenda, Jon Voight, mint Derek filmbéli apja, valamint önmaga szerepében egy nagy csomó, a divat világából (is) ismert sztár, Claudia Schiffertől Donald Trumpig, David Bowie-n keresztül Winona Ryderig és Tommy Hilfingerig, bizonyítva egyrészről azt, hogy van az a pénz, másrészről pedig Ben Stiller filmjének némi igazsághozadéka is van.
E komolytalan filmen komolyan kacaghatnak trendkövető barátaink, de a trenden kívüliek is jót szórakozhatnak trendi társaik kedvtelésén. Az antidivat is divat, ugyebár.
