10 írói cameo, melyet nagy valószínűséggel elszalasztottál

Bukowski, Atwood, Follett és Vonnegut is tiszteletét tette a művéből készült filmben.

Vannak népszerű írók és rendezők, mint Stan Lee vagy Alfred Hitchcock, akiket könnyű kiszúrni a filmekben, mivel szinte mindenki tudja, hogy néznek ki, és teljesen nyilvánvaló, hogy érdemes figyelni, mikor tűnnek fel a nevükhöz köthető mozgóképes alkotásokban. De mi a helyzet, ha olyan adaptációba lép be az eredeti mű írója, amelynél nem is számítunk rá? Tíz ilyen cameót szedtünk össze, melyet elég könnyű elszalasztani, ha épp a sztorira figyelünk.


Kurt Vonnegut az Éj anyánkban

 

 

A szerző 1961-es regényéből készült filmben egy amerikai író, Howard Campbell (Nick Nolte) a második világháború hajnalán kémnek jelentkezik a hadseregbe. Vonnegutot az utcán láthatjuk járókelőként, amint egy határozott pillantást vet Campbellre, mintha arra biztatná, folytassa, amibe belekezdett, ne adja fel. A gesztus tulajdonképpen az író védjegyének mozgóképesített változata: Vonnegut rendszeresen beleírta magát is a műveibe, beszédbe elegyedett a szereplőivel, és kiszólt az olvasónak is.

 

Michael Bond a Paddingtonban

 

 

 

 

1958-ban jelent meg Michael Bond mesekönyve, A ​medve, akit Paddingtonnak hívnak, melyben először tűnt fel a kék esőkabátos mackó, aki a perui dzsungelből Londonba költözik. A 2014-ben készült élő és animációs szereplőket felvonultató filmfeldolgozásban maga a szerző is feltűnik: egyedül ül egy kávézó teraszán, és Paddingtonék elsuhanó autója felé emeli a borospoharát, a mackó pedig jellegzetes piros kalapját emeli meg üdvözlésképp.

 

Ken Follett A katedrálisban

 

 

A XII. századi Angliában játszódó, nagyívű történelmi sztori egy katedrális építése körül bonyolódik, de van itt háború, szerelem, viszálykodás, és kegyetlen középkori hétköznapok is. Az azonos című regényből készült nyolcrészes minisorozat hetedik epizódjában pillanthatjuk meg a szerzőt, aki épp Jankónak (Eddie Redmayne) mesél apja hajózásáról. És bizony, jól látod: az ott a jobbján Molnár Piroska.

 

Hunter S. Thompson a Félelem és reszketésben

 

 

A gonzó atyjának legnépszerűbb könyvéből Terry Gilliam forgatott másodjára filmet (az első adaptáció, az 1980-as Ahol a bölény dübörög Bill Murray főszereplésével készült, de korántsem lett ennyire sikeres). A Félelem és reszketés Las Vegasban 1998-as adaptációja egy kábszergőzös utazás a 70-es évekbe, mindez egy motorverseny-tudósítás ürügyén. Maga Thompson akkor tűnik fel, amikor az őt alakító Raoul Duke (Johnny Depp) visszaemlékszik 1965-re, és képzeletben ismét a Matrix nevű szórakozóhelyen jár. Itt néz össze önmagával, a napellenzős, valódi Hunter S. Thompsonnal (aki épp tüzet ad egy nőnek), miközben a narrációban épp az hangzik el: “Ott voltam… Szűzanyám! Ott vagyok!”

 

John Le Carré az Éjszakai szolgálatban

 

 

A szállodai portásként dolgozó, visszavonult brit kommandóst és az elvetemült fegyverkereskedőt középpontba állító csavaros történetből a BBC forgatott hatrészes minisorozatot. A kémtörténetek népszerű szerzője egy dramaturgiailag feszült, elég eseménydús pillanatban tűnik fel a negyedik részben: ő az a vacsorázó vendég, akitől Jonathan Pine (Tom Hiddleston) bocsánatot kér Corky (Tom Hollander) kirohanása miatt. A stáblistán azonban hiába keressük Le Carré-t, mivel eredeti nevén, David Cornwellként szerepel.

 

Irvine Welsh az Trainspottingban

 

 

Az öt skót cimbora életét követő hol tragikus, hol pedig komikus történet, amely a kábítószerfüggőség, a leszokás és az önmegtalálás körül forog, Danny Boyle talán legnépszerűbb filmje. Az eredeti regény szerzője Mark Renton (Ewan McGregor) dílereként látható a filmben, ráadásul a húsz évvel később készült folytatásban is feltűnik a karaktere (szintén Irvine Welsh alakításában), amint lopott tévéket árul.

 

Charles Bukowski a Törzsvendégben

 

 

Mindenkinek van oka piálni Bukowski világában. Az önéletrajzi ihletésű filmben a szerző kvázi alteregója, Henry Chinaski (Mickey Rourke), az alkoholista költő Los Angeles bárjaiban issza le magát, így fut össze Wanda Wilcoxszal (Faye Dunaway), aki szerelmi bánatát igyekszik enyhíteni a szesszel. A forgatókönyvet jegyző Bukowski hol másutt tűnne fel, mint az egyik bárban, ahol a pultnál iszogat épp abban a jelenetben, mikor Chinaski először találkozik Wilcoxszal (ő az, aki utánanéz a férfinak, mikor az odamegy a nőhöz).

 

Stephenie Meyer az Alkonyatban

 

 

A sokat vitatott regényfolyam egy vámpír és egy halandó szerelmét meséli el, miközben a vérszívók és vérfarkasok nézeteltérései is terítékre kerülnek. A filmadaptáció első részében az írónő tulajdonképp saját magát alakítja abban az étkezdében, ahol Bella apja is gyakori vendég. Stephenie Meyer a pultnál ül, és a laptopján ír valamit (tán csak nem egy újabb Alkonyat-regényt?), a felszolgáló pedig leteszi elé az ételt, miközben a saját nevén szólítja. Meyer később a Hajnalhasadás első részében is tiszteletét teszi Bella (Kristen Stewart) és Edward (Robert Pattinson) esküvőjén.

 

Jeff Lindsay a Dexterben

 

 

A sorozatgyilkosokat gyilkoló sorozatgyilkos, Dexter Morgan (Michael C. Hall) története párhuzamosan zajlott a regényekben és a Showtime sorozatában. Bár a két médium egy idő után teljesen más utakat járt, így Dexter sorsa sem azonos a regények és a sorozat világában, egy fontos ponton mégis találkozott a kettő: a könyvek szerzője, Jeff Lindsay megjelenik a 3. évad 10. epizódjában, ahol egy nyomozót alakít, akivel Angel Batista (David Zayas) beszél mielőtt és miután Barbara Giannát (Kristin Dattilo) meglátogatja a kórházban.

 

Margaret Atwood A szolgálólány meséjében

 

 

A disztópikus regényből készült sorozat első évadában, rögtön az első epizódban szerepel az eredeti regény írója, ám ő tényleg csak egy szemvillanásra látszik, ráadásul elég homályosan, mivel nem rá fókuszál a kamera. A Ráhel és Lea Központban láthatjuk, ahol az új szolgálólányokat gyűjtik össze, és egyiküket arra kényszerítik, mesélje el, miként erőszakolták meg kamaszkorában. Majd körbeülik, és azt kántálják neki, hogy mindez az ő hibájából történt. Mikor Offred (Elisabeth Moss) nem hajlandó erre, egy homályos alak a háta mögül pofon vágja. Ez az alak Atwood, akinek azonban nem volt túl szórakoztató a cameo, sőt kifejezetten felzaklatta: túl valóságosnak érezte, mivel az életben is hajlamosak a nők arra, hogy egymást bántsák.


Nyitókép: Kurt Vonnegut Jr. Fotó: Catherine McGann/Getty Images