Volt az a pénz.
Wes Anderson és a Stella Artois
Wes Anderson stílusa annyira sajátos, hogy ma már jelzőnek számít az, hogy „wesandersonos”, a filmjeit parodizáló videókból pedig külön YouTube-kategóriát lehetne létrehozni. Az összes védjegye közül azonban messze kiemelkedik a vizuális szimmetria iránti vonzalma. Mindegy, melyik filmjéről van szó, a snittek többségét úgy komponálja meg, hogy a lényeges elemek a kép közepébe kerüljenek. Így aztán nem is meglepő, hogy nem tudott elszakadni ettől, illetve széles látószögű felvételektől még egy sörreklám kedvéért sem.
David Lynch és a Clearblue terhességi teszt
Ez a reklámfilm 1997-ben készült, amikorra már mindenki számára nyilvánvaló lehetett, hogy David Lynch-nek semmi köze a mainstreamhez, így az egyetlen magyarázat erre reklámos megbízatásra, hogy valaki, akinek volt némi befolyása a Clearblue cégnél, egyszerűen csak találkozni akart vele.
Míg a hirdetés papíron elfogadhatóan hagyományos, mégis van valami baljós és borzongató abban, ahogy a fekete-fehér felvételek azt a bizonyos terhességi tesztet láttatják.
Darren Aronofsky és az Yves Saint Laurent
Miután sziporkázó módon dolgozta fel a balett világát a Fekete hattyúban, nem volt váratlan fejlemény, hogy Aronofsky újra összeállt Vincent Cassellel a divat világában játszódó reklám kedvéért. Az Yves Saint Laurent megbízásából forgatott kétperces etűdből az sem derül ki, mit is akarnak eladni, de az tény, hogy stílusos képeket látunk.
Michael Bay és a Victoria's Secret
Ebben a reklámfilmben Michael Bay bebizonyítja, hogy még egy alulöltözött nőkkel teli Victoria's Secret-reklámot is szexmentessé lehet valahogy tennie. De legalább robbanások vannak benne.
Úgy tűnik, mintha a híres fehérneműmárka ezúttal megmagyarázhatatlan módon a jövedelmező tinédzserfiú-piacra próbált volna betörni. Bay számára az volt a jó, hogy nemcsak a gázsit markolta fel, hanem egy új sztárt is szerzett magának Rosie Huntington-Whitely személyében, aki később a Bay által rendezett Transformers-franchise-ban Megan Fox helyére lépett.
Sofia Coppola és a Christian Dior
Ha a reklámok a rendezők számára egy kis kirakatot jelentenek, akkor ez az etűd, amely a 85. Oscar-díjkiosztó során debütált, elég jó hírét vitte Sofia Coppola portfóliójának. Natalie Portman egy szökőkútban táncol, miközben Grace Jones a 'La Vie en Rose'-t énekli. Kell ennél több?
David Fincher és a Nike
David Fincher ebben a 2008-as reklámfilmjében azt mutatja be, hogyan jut el a bölcsőtől az NFL-ig két amerikaifutballista, és ugyan nem kavarja meg úgy az időrendet, mint a Benjamin Button különös életében, nem kevésbé ügyesen használja a párhuzamos montázst.
És ha a látvány önmagában nem lenne elég lenyűgöző, a Nike még Ennio Morricone klasszikusát, a Jó, a Rossz és a Csúfhoz komponált "Ecstasy of the Gold"-ot is kölcsönvette.
Baz Luhrmann és a Chanel
2004-ben a glamouros stílusáról ismert ausztrál filmrendező összeállt régi főszereplőnőjével, Nicole Kidmannel, hogy elmeséljék a saját variációjukat a Római vakációra két percben. Furcsa módon azonban ez a reklám a költségvetés tekintetében túlszárnyalta a Római vakációt: a Diornak 33 millió dollárjába került, amiből Kidman 3 millió dollárt tett zsebre.
Sergio Leone és a Renault
1984-ben Sergio Leone bemutatta a Volt egyszer egy Amerikában című, közel négyórás gengsztereposzát, és a Renault-nál feltehetően azt gondolták, hogy "lássuk, mire képes 45 másodpercben."
A tragikus háttértörténet az, hogy végül ez lett a rendező utolsó "filmje", amelyben tiszteleg a kedvenc dolgai, a western műfaj, a lendületes snittek, a régi munkatárs Ennio Morricone zenéje és a dízelmotorok előtt.
Ridley Scott és a Hovis
Mint sokan ezen a listán, Ridley Scott is többször belemerült már a reklámszakmába: dolgozott a Pradával, a Hennessyvel, és feldolgozta George Orwell 1984-ét az Apple-nek.
Legikonikusabb reklámmunkája azonban - legalábbis az Egyesült Királyságban - egy fiú, aki az utolsó kenyerét szállítja ebben a Hovis-klasszikusban. A BFI (Brit Filmintézet) leírása szerint „a dorseti Shaftesburyben található Gold Hill macskakövén szabadon száguldva fiatal hősünk a naplementébe lovagol a tévéreklámok történetének egyik legikonikusabb pillanatában."
Michael Cimino és a United Airlines
A festészeti és építészeti háttérrel rendelkező Cimino reklámfilmrendezőként kezdte karrierjét New Yorkban, majd a 70-es évek elején Los Angelesbe költözött, hogy forgatókönyvíróként kezdjen el dolgozni.
Ciminót, a reklámrendezőt imádták a főnökei, mivel rövid határidőre és a költségvetésen belül dolgozott, később aztán a filmproducerek is ugyanolyan szabad kezet adtak neki, ami már nem volt olyan jó ölet.
Via: Far Out
