Nyáron volt 40 éves minden idők egyik legjobb vígjátéka, az Airplane!, nem csoda, ha még most is sorra születnek az olyan cikkek, amelyek a legendás Leslie Nilesen-film kulisszatitkaiba engednek bepillantást, vagy épp lajstromba szedik a a '70-es és a '80-as legjobb spoofjait, vagyis a népszerű hollywoodi zsánereket karikírozó paródiafilmeket. Utóbbi cikkek közé tartozik a brit The Guardian összeállítása is, ami augusztusban a legjobb paródiákat gyűjtötte csokorba. íme:

Az ifjú Frankenstein (1974)

Mel Brooks a spoof műfaj koronázatlan királya, aki forgatókönyvíróként és rendezőként számos olyan paródiát rendezett, amelyek azért voltak zseniálisak, mert ugyan egy-egy konkrét filmet nevettek ki, de önálló alkotásként is élvezhetőek voltak, nem volt szükséges ismerni hozzá az eredeti műveket. Tipikusan ilyen Mel Brooks-film az Űrgolyhók, a Robin Hood, a fuszeklik fejedelme, a Drakula halott és élvezi, a Fényes nyergek és Az ifjú Frankenstein. Utóbbi a Universal stúdió '30-as évek fekete-fehér horrorjait (azon belül is legfőképp az 1935-ös, Boris Karloff-féle Frankenstein menyasszonyát) parodizálta. Gene Wilder alakította benne Dr. Frankensteint, a fiatal agykutatót, aki megörökölte hírhedt nagyapja kísérteties kastélyát, a púpos Igorral (Marty Feldman) és egy csinos asszisztenssel, Ingával (Teri Garr) együtt. Az ő segítségükkel az ifjú tudós folytatja őse bizarr kísérletét, ám egy szerencsétlen baleset folytán a szörnyeteg (Peter Boyle) elszabadul...

Fényes nyergek (1974)

Mel Brooks Az ifjú Frankesntein bemutatójának évében, 1974-ben nemcsak a régi, fekete-fehér Universal-horrorokat parodizálta fergetegesen, de a grandiózus, szélesvásznú, nagyzenekarral kísért Technicolor-westernfilmeket is, Fényes nyergek címmel. Gene Wilder ezúttal őrült tudós helyett egy cowboyt alakít, aki belekeveredik a vadnyugati filmek legelcsépeltebb kliséjébe: az épülő vasútvonal útjában fekvő, poros kisvárost a simlis békebíró (Harvey Korman) egy csapat banditával akarja élhetetlenné tenni, hogy aztán bagóért felvásárolhassa a telkeket. Ám nem számol azzal, hogy megérkezik  városba a vadnyugat első fekete seriffje (Cleavon Little), aki amúgy egy nagyvárosi jampec, és így elég nehezen tud érvényt szerezni a törvénynek az Isten háta mögött...

Gyalog galopp (1975)

1974-ben a Monty Python társulat úgy döntött, vicces szkeccsek helyett forgatnak inkább egy mókás mozifilmet, amiben görbe tükröt tartanak az angol irodalom egyik legismertebb alakjának, a mitikus Arthur királynak, és kiparodizálják a kerekasztal lovagjairól szóló, grandiózus brit filmeket (ilyen volt többek között az 1973-as Sir Gawain és a Zöld lovag és az 1974-es Lancelot, a Tó lovagja). A Monty Python-tagok, John Cleese, Michael Palin, Eric Idle, Graham Chapman, Terry Jones és Terry Gilliam egyértelműen az angol abszurd humor királyai – épp ezért volt iszonyú nagy teljesítmény 1976-ban a Moképtől, a Pannónia Filmstúdiótól és a korszak szinkronlegendáitól az, hogy egy olyan zseniális magyar verziót hoztak össze, aminek a szövegét a mai napig szívesen idézgetjük.

Szerelem első harapásra (1979)

Lugosi Béla és Christopher Lee annyi zseniális Drakula-filmet forgatott 1931 és 1976 között, hogy ezzel évtizedekre ellátták parodizálni valóval a vígjátékok íróit és rendezőit. 1979-ben George Hamilton bújt bele Drakula gróf fekete palástjába, hogy ezúttal a New York-i éjszakai életben vadásszon új áldozatokra. A végeredmény egy olyan vicces vámpírfilm lett, amiben mintha csak a Szombat esti lázban vagy a Grease-ben perdült volna táncra a hírhedt erdélyi vérszívó!

The Rutles: All You Need Is Cash (1978)

A The Beatles oszlopos tagjáról, George Harrisonról mindig is köztudott volt, hogy hatalmas Monty Python-rajongó. Olyannyira az volt, hogy producerként pénzzel is segítette az 1979-es kultvígjáték, a Brian élete megszületését. Előtte egy évvel pedig lelkesen asszisztált (Mick Jaggerrel karöltve) Eric Idle és Michael Palin fergeteges áldokumentumfilmjéhez is, ami The Rutles címmel mesélte el a The Beatles történetét (Idle-nek egyébkánt már a '70-es évek elejétől volt ilyen címmel egy Beatlest parodizáló sorozata a BBC csatornán).

Airplane! (1980)

Ha Mel Brooks a paródiafilmek királya, akkor David Zucker, Jerry Zucker és Jim Abrahams a három napkeleti bölcse a műfajnak, hiszen olyan kultikus vígjátékokat forgattak le így együtt, mint az Airplane!, a Top Secret és a Csupasz pisztoly-trilógia. A dilivonatot elindító Airplane! bevallottan az 1957-es Zero Hour! című, repülőgépes katasztrófafilm paródiája – olyannyira, hogy konkrét jeleneteket is átvettek belőle a készítők, így tisztelegve a nagy előd előtt. Eleinte egyetlen nagy filmstúdió sem hitt abban, hogy vicces lehet egy film, amiben a szereplők végig egy repülőgép fedélzetén marháskodnak, de végül a Paramount zöld utat adott a forgatásnak. Leslie Nielsen ezzel egycsapásra Hollywood első számú, ősz hajú mókamestere lett. Az Airplane! büntető szóvicceinek jó része ugyan elveszett a szinkronizálás folyamata alatt, azért az olyan poénokon a mai napig jókat lehet nevetni, mint az „Itt Tétel, vétel! Mi a vektor, Viktor?”

Halott férfi nem hord zakót (1982)

Steve Martin eme kevésbé ismert vígjátéka a '40-es évek film noirjait parodizálja, egyszerre kigúnyolva és főhajtással elismerve a kalapos-zakós Humphrey Bogart pompás életművét. Steve Martin alakítja a filmben Rigby Reardont, a magánnyomozók ászát, a belevaló és bármire képes detektívet, akit Juliet Forrest (Rachel Ward) keres fel egy megoldhatatlannak látszó esettel: apja, az elismert tudós és sajtkészítő rejtélyes körülmények között elhalálozott. Reardon természetesen azon nyomban fejest ugrik a rejtélyes bűnügybe – a nézők legnagyobb örömére!

A turné (1984)

Billy Crystal komikus Rob Reiner rendezővel (Harry és Sally, Állj mellém!, Tortúra, A herceg menyasszonya) karöltve 1984-ben This Is Spinal Tap címmel forgatott kamu dokumentumfilmet a valóságban nem is létező, híres-hírhedt brit heavy metal bandáról, a Spinal Tapról, és annak sosemvolt amerikai koncertkörútjáról, amelyet elmaradt fellépések, tönkre ment színpadi berendezések, és megkergült gitárok szegélyeznek – miközben a néző a hasát fogja a nevetéstől!

Csupasz pisztoly (1988)

A Csupasz pisztoly-széria egy újabb örök klasszikus a David Zucker-Jerry Zucker-Jim Abrahams triumvirátustól és a fapofa nevettetőtől, Leslie Nielsentől. Az idővel trilógiává bővülő film persze valójában annak a Nagyon különleges ügyosztály (eredetiben: Police Squad!) című, 1982-ben készült, hatrészes tévésorozatnak volt a nagyobb volumenű, sokkal mókásabb változata, ami fergetegesen parodizálta a Kojaket, a Columbót, a San Francisco utcáint és a többi népszerű, amerikai nyomozós sorozatot. Igaz, a készítők saját bevallásuk szerint szinte minden elemet a Magyarországon kevésbé ismert, '50-es évekbeli M Squad című zsaruszériából vettek át. Érdekesség, hogy a Csupasz pisztolynak legalább olyan kultikus lett a magyar szinkronja (Frank Drebin szerepében: Sztankay István), mint az Airplane!-nek vagy a Gyalog galoppnak.

Haláli hullák hajnala (2004)

A hideglelős ijesztgetés és a vérbő humor valahol mindig is kéz a kézben jártak. Elég csak felidézni az 1984-es Rémálom az Elm utcábant vagy az egy évvel későbbi Reanimátort. Simon Pegg és Edgar Wright az úgynevezett Cornetto-trilógia nyitódarabjában ugyanúgy George A. Romero zombifilmjeit figurázta ki, ahogy Peter Jackson tette 1992-ben a Hullajó!-val. Míg a Haláli hullák hajnala az élőholtak ébredését tette nevetségessé, az alkotópáros további filmjei más-más zsánereket röhögtek ki: a Vaskabátok a zsarufilmek görbe tükre lett, a Világvége pedig az UFO-inváziós blockbusterek paródiája.