10. A mandzsúriai jelölt (1962)

John Frankenheimer klasszikusában fontos szerepet kapott a korszak antikommunista boszorkányvadászata, és részben ez a film inspirálta Christopher Nolant, hogy az Oppenheimerben meghatározó történetszállá tegye egy megkeseredett szenátor (Robert Downey Jr.) bosszúhadjáratát a címszereplő ellen.  A film hőse, Raymond Shaw (Laurence Harvey) úgy tér vissza a koreai háborúból, mint a legmagasabb kitüntetéssel jutalmazott háborús hős. Egy őrjárat során hihetetlen hőstetteket vitt véghez, s bajtársai tanúvallomásai alapján rászolgált az érdemrendre. Több volt szakasztársának azonban visszatérő rémálmai vannak, miszerint a járőr fogságba esett, és ott

kegyetlen kísérleteket hajtottak végre rajtuk.

Marco őrnagy (Frank Sinatra), a volt szakaszparancsnok nyomozásba kezd, s az igazság a magas politikai és a nemzetközi kémtevékenység pokoli bugyraiba vezeti el. A tét pedig nem más, mint az amerikai elnökválasztás. A filmnek 2004-ben született egy azonos című remake-je Denzel Washington főszereplésével, Jonathan Demme rendezésében.

9. Boszorkánykonyha (1940)

Bár a film kissé elveszik Alfred Hitchcock megannyi klasszikusa között, hála Christopher Nolan ajánlásának, az elmúlt években újra előtérbe került a háborús filmbe oltott kémdráma, amelyet egy egészséges adag könnyed romantika fűszerez meg. A film egy New York-i bűnügyi riporter lebilincselő története, aki egy nemzetközi összeesküvést tár fel, miközben Angliából tudósít a második világháború legelején. „A filmbeli feszültségkeltés és a vizuális történetmesélés egyetlen vizsgálata sem lenne teljes Hitchcock nélkül, és a Boszorkánykonyhában egy repülőgép tengerbe zuhanását bemutató technikai bravúr adott ihletet ahhoz, amit mi a Dunkirkben megkíséreltünk.” – nyilatkozta Nolan. A rendező a hagyományos effektusok jól ismert szószólója, aki filmjeiben kizárólag analóg módszerekre és régimódi vágási trükkökre támaszkodik, így nem véletlen, hogy újra és újra visszatér Hitchcock trükkös kamerakezelési technikáihoz.

8. Boldog karácsonyt Mr. Lawrence! (1983)

Bár az Oppenheimerben rengeteg nagyszerű színész alakít csodálatosat, sokan emelik ki egy ismeretlen skót színész, a Nobel-díjas fizikust Albert Einsteint játszó Tom Contit. A figyelmes nézők Contit a Batman-trilógia 2012-es zárófilmjében, A sötét lovag - Felemelkedésben is felismerték már, de legismertebb alakítását talán nem véletlenül pont egy olyan filmben nyújtotta, amit Nolan nem győz agyondicsérni. Conti és David Bowie - egy másik Nolan-kedvenc – a főszereplői annak a drámának, amely egy japán hadifogolytáborban játszódik a II. világháború idején. Az előbbi a címszereplő John Lawrence alezredes, akinek át kell hidalnia a nyelvi a kulturális nehézségeket a brutális körülmények között, saját élete kockáztatásával. Nagisha Oshima mélyen megindító háborúellenes példázatát Nolan tíz kedvenc filmje közé sorolta, és talán az sem véletlen, hogy az Oppenheimerben Cillian Murphy-t úgy öltöztette, hogy az David Bowie-ra emlékeztessen.

David Bowie is hatott Cillian Murphy Oppenheimerére

A színész elárulta azt is, hogy szívesen lenne Ken a Barbie folytatásában.

Tovább

7. Nyugaton a helyzet változatlan (1930)

Erich Maria Remarque önként jelentkezett katonának az I. világháborúba, és az ott szerezett - egész életét meghatározó - élményeit 1929-ben megjelent és világsikert aratott regényében foglalta össze, amit Lewis Milestone egy évre rá meg is filmesített. A lövészárok-háború mindmáig egyik leghitelesebb és legmegrázóbb ábrázolását Oscar-díjjal jutalmazták. Nem véletlenül, hiszen jóval megelőzte korát abban, hogy

a lövészárok hadviselést kendőzetlenül, a maga minden borzalmában mutatta be.

Nolan a filmet igazi mérföldkőnek tartja, amely a legfőbb inspirációként szolgált számára a Dunkirk elkészítéséhez. „A nyugaton a helyzet változatlan volt az a film, amely elsőként és a legjobban fogalmazta meg: a háború dehumanizál. A brit rendező Milestone rendkívüli opuszának azt a vonását emelte ki leginkább, hogy mert szembemenni azokkal az elvárásokkal, amelyek az egyén sorsában értelmet és logikát keresnek egy világégés kellős közepén.

A film az AppleTV-n nézhető meg.

6. Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni (1964)

Stanley Kubrick koromsötét komédiája a hidegháborús fegyverkezési versenyt és a kölcsönös totális pusztítás veszélyét helyezi a középpontba egy olyan világvége forgatókönyvvel, ahol az amerikai légierő hibbant tábornoka (Sterling Hayden) taszítja az emberiséget a szakadék szélére, amikor megelőző nukleáris csapást rendel el Moszkva ellen. Bár közismerten rendkívül nagyra tartja a filmet, Nolan több interjúban is kifejtette, hogy új filmje előkészítése és forgatása alatt lemondott Kubrick remekművének újranézéséről, hogy elkerülje a szerinte nem túl hízelgő összehasonlításokat.

Noha formailag vagy hangnemben nem is lehetnének különbözőbbek, a bürokrácia kártékonyságának maró kigúnyolásával és a nukleáris elrettentés eszközének bemutatásával a Strangelove megdöbbentően hasonlít Nolan háromórás életrajzi filmjéhez.

A film az AppleTV-n nézhető meg

5. Az algíri csata (1965)

Gillo Pontecorvo eredeti helyszíneken, alig pár évvel a történtek után, dokumentarista stílusban leforgatott filmje olyan nyers realizmussal és elképesztően feszes történettel rendelkezik, amiről a mai nagy költségvetésű stúdiófilmek csak álmodhatnak. A film Algéria függetlenségi harcát mutatja be a megszálló franciákkal szemben az 1950-es években, azt is ábrázolva, hogy a brutális háború milyen módon pusztít el nemcsak egyéni életeket, hanem egész közösségeket is, ahogy az erőszak eszkalálódik. A gyarmati kormányzat szélsőséges intézkedéseket tesz a terrorizmushoz forduló felkelők leküzdésére, és ahogy Nolan fogalmazott: „Az algíri csata időtlen és meghatározó valóságos narratíva, amely az elképzelhető legkevésbé teátrális módon kényszeríti ki az empátiát szereplői iránt a nézőből. Leginkább azért törődünk a filmben szereplő emberekkel, mert elmerülünk az ő valóságukban, és átérezzük az esélytelenségüket.” Merthogy magát a csatát a franciák nyerték meg, de ezzel veszítették el a háborút.

4. Ryan közlegény megmentése (1998)

A leggrandiózusabb háborús film, ami valaha készült, ami nem csoda, hiszen Steven Spielberg számára ez a téma mindig is rendkívül fontos volt. Spielberg nem csak profi, okos is, és főhősének egy olyan színészt tett meg, aki egyáltalán nem az az elitkatona típus: Tom Hanks vezeti ugyanis azt a ranger alakulatot, amelyik 1944. június 6-án partra száll az Omaha partszakaszon, majd a német vonalak mögött kell megtalálniuk és visszahozniuk egy olyan katonát, akinek három bátyja a világháború különböző frontjain szinte egyszerre vesztette életét. A film a partraszálláson kívül a korabeli hadviselés szinte minden módját megmutatja: járőrözés, orvlövésszel való találkozás, rajtaütés, helységharc, és teszi mindezt az utolsó centiig hitelesen. Nem véletlen, hogy Christopher Nolan is alapfilmnek tekinti a Ryan közlegényt, és mielőtt nekivágott volna a Dunkirknek, személyesen kereste meg Spielberget tanácsért, de kihangsúlyozta, hogy ő valami teljesen mást akar csinálni: „Nem akartunk a Ryan közlegénnyel versenyre kelni, mert ez egy elképesztően nagy teljesítmény. Hamar rájöttem, hogy teljesen másfajta feszültséget kell teremtenem a Dunkirkben.”

A film a Netflixen nézhető meg                   

3. A domb (1965)

Sean Connery karrierjének egyik leginkább alulértékelt filmje Sidney Lumet II világháborús drámája, amelyben a színész talán legjobb alakítását nyújtja a felettese bántalmazásáért brit katonai börtönbe kerülő Roberts közlegényként. Aki brutális bánásmódot szenved egy szadista törzsőrmester keze által – négy társával együtt egy mesterséges dombot kell teljes menetfelszerelésben újra és újra megmásznia a tűző líbiai napon. Nolan csakis dicsérni tudja a méltatlanul elfeledett remekművet, amely számára

az Oppenheimerben alkalmazott operatőri munka kulcsfontosságú hivatkozási pontjaként szolgált.

A film fejlesztésének korai szakaszában Nolan levetítette A domb  35 mm-es kópiáját Hoyte van Hoytema operatőrrel együtt, hogy megnézze Oswald Morris hangulatos fekete-fehér felvételeit és jellegzetes kamerakezelését. Bevallása szerint végül ez segített abban, hogy „intimitásra kényszerítsék a kamerát”, miközben grandiózus jeleneteket vesznek fel vele.

A film az AppleTV-n nézhető meg

2. Arábiai Lawrence (1962)

Az első világháború egy kevésbé ismert színterére, az Arab-félsziget zavaros viszonyai közé visz el ez a hétszeres Oscar-díjas, lélegzetelállító látványvilágú, epikus történelmi film. A történet hőse a valóban létezett T. E. Lawrence (Peter O'Toole fantasztikus alakításában) a brit hadsereg térképész hadnagya az első világháborúban, aki mintegy véletlen kerül az oszmán birodalom ellen lázadó arab törzsek élére, hogy a törökök ellen fordítsa őket. Mint tudjuk, sikerrel járt, és mint tudjuk, az arabok végül nem, vagy csak részben kapták meg jutalmukat a nagyhatalmaktól. David Lean hihetetlen történelmi tablót rajzolt a kor adottságaihoz képest elképesztő munkával és eredménnyel, zenehasználata és a jelentek közötti átmenet megújítása korszakalkotónak számított, nem csoda, hogy olyan mesterek tanultak tőle, mint George Lucas, Ridley Scott, Steven Speilberg vagy pont Christopher Nolan. Aki évente legalább egyszer megnézi, és aki főhőse meghatározó erkölcsi dilemmáját részben innen kölcsönözte.

A film az AppleTV-n nézhető meg

1. Az őrület határán (1998) 

A 20 év szünet után visszatérő Terrence Malick 9 Oscar-nevezést begyűjtő filmjével a Guadalcanal szigetéért vívott csatát tulajdonképpen csak ürügyként használta fel. Ő ugyanis elsősorban arra koncentrált, hogy megmutassa azt az elképesztő kontrasztot, ami a paradicsomi szépségű, buja növényzetű sziget és a háború pokla között feszül. Ennek köszönhetően csodásan megkomponált képeken láthatjuk az idillt, amit a harcok szétdúlnak, tanúi lehetünk a szeretteik után vágyódó katonák ábrándozásainak, és persze belekóstolhatunk magába az ütközetbe. A James Jones regénye alapján készült film

alapjaiban határozta meg Christopher Nolan első filmjét

a szaggatott narratívát és az emlékezetábrázolást illetően. „Az őrület határán a háború rendkívüli, abszolút költői víziója. Malick közvetlenül építi be az emlékeket a történetben, nincsenek elmosódó vonalak vagy feloldódások. Vannak olyan pillanatok a Mementóban, amikor Guy Pearce karaktere a feleségére emlékezik, amelyeket közvetlenül ez a film ihletett meg.

A film a Disney+-on nézhető meg

Forrás: tasteofcinema.com