Októberben nagy sikert aratott a PORT.hu-olvasók körében a 10 kultikus sci-fi, amit tuti, hogy még nem is láttál című cikkünk, ezért most itt a folytatás! A Taste of Cinema cikke alapján összeállítottunk mi is egy újabb listát, telis-tele elfeledett gyöngyszemekkel, alulértékelt mesterművekkel, kiváló könyvadaptációkkal és futurisztikus lázálmokkal a fantasztikum világából!

1. Az utolsó part (1959)

Nevil Shute azonos című, 1957-ben kiadott, ma már klasszikusnak számító regénye a maga korában is annyira népszerű volt, hogy mindössze két évvel a megjelenése után elkészült a mozifilm-változata, olyan sztárokkal a főszerepben, mint Gregory Peck, Ava Gardner, Fred Astaire és Anthony Perkins (aki persze ekkor még nem forgatta le legismertebb filmjét, a Psychót). A történet a harmadik világháború után játszódik, amikor az atomcsapások után már csak üszkös romok maradtak a Földön. Ausztráliának azonban szerencséje volt: az ötödik kontinens kimaradt a háborúsdiból. Ám ők is csak haladékot kaptak: a lassan az egész világot belepő radioaktív felhő előbb-utóbb eljut hozzájuk is. Maximum egy évük van a csendes halálig. Az amerikai tengeralattjáró, mely a katasztrófa után szerencsésen elérte az ausztrál partokat, most az utolsó küldetésére készül: Kaliforniából érkező rádiójeleket fogtak. Lehet, hogy csoda történt, és mégis vannak túlélők?

2. A tizedik áldozat (1965)

Ez az 1965-ben készült izgalmas olasz-francia sci-fi az akkor még a távoli jövőbe vesző XXI. századot választotta helyszínéül. A történet szerint ekkor már egyáltalán nincsenek háborúk a Földön, mert az emberiség tagjai úgy vezetik le agresszív ösztöneiket, hogy törvényerőre emelt embervadászatokon vesznek részt. Öt alkalommal lehet valaki vadász, aztán már csak áldozattá válhat, akik számára valóban élet-halál kérdés a túlélés. Történetünk idején amerikai Caroline-nek (Ursula Andress, a korszak ünnepelt Bond-lánya) az olasz Marcellót (Marcello Mastroianni) jelölik ki áldozatul. Ők azonban fellázadnak a rájuk osztott szerepek ellen...

3. Második lehetőség (1966)

A pocakos Arthur Hamilton (John Randolph) elfogadja egy titokzatos cég ajánlatát, és „második lehetőséget”, azaz új arcot, személyazonosságot és életet kap. A köpcös Hamilton így változik át az izmos Tonyvá (Rock Hudson) lesz.

De tényleg boldog lesz-e egy boldogtalan ember egy utópisztikus életben, távol a modern vállalati világtól és a zajos várostól?

A rendező, John Frankenheimer szerint azzal, hogy nem úgy éljük az életet, ahogyan azt minden bonyodalmával együtt élnünk kellene, akaratlanul is egy természetellenes létet teremtünk magunknak. Jerry Goldsmith zenéje, az eltorzított közeli felvételek és a váll fölött készült snittek jól bemutatják azt a klausztrofób helyzetet, hogy a második életünkben, ami igazából már nem a sajátunk, a kaffkai átváltozás egyáltalán nem vezet boldogsághoz. A film David Ely azonos című regénye alapján készült.

4. THX 1138 (1971)

A Csillagok háborúja atyja, George Lucas nemcsak rendezőként jegyzi ezt a korai sci-fijét, de ő volt a forgatókönyvírója és a vágója is. Máig azt vallja ugyanis, hogy a filmkészítés érdemi része a forgatókönyv megírásakor és a vágószobában történik, a rendezés az „csak” egy gyomorgörccsel, korán keléssel, későn fekvéssel és számtalan egyéb nyűggel járó kötelező kör, afféle „szükséges rossz”. Az 1971-es THX 1138 a nem is olyan távoli jövőben játszódik, ahol egy totális diktatúra gyakorolja a hatalmat, és ahol a számítógépek uralta, személytelen, elidegenedett földalatti világban akaratuktól megfosztott emberek végzik gépies munkájukat. Az egyéneket csak számok és betűk jelzik, az érzelmeiket gyógyszerekkel nyomják el. A THX 1138-as dolgozónál (Robert Duvall) azonban problémák akadnak, ráeszmél arra, hogy valójában emberi lény. Megismeri a szerelem érzését, ám a rendszer megbünteti ezért. A börtönben THX 1138 megismerkedik egy lázongó programozóval és egy renegát hologrammal. Együtt szöknek meg, hogy felfedezzenek egy új világot...

5. Néma futás (1972)

Ez a film volt Douglas Trumbull, a 2001: Űrodüsszeia és Az Androméda-törzs speciális effektesének első rendezése. A történet középpontjában egy Freman Lowell nevű asztro-ökológus (Bruce Dern) áll, aki parancsot kap a Földről, hogy azonnal pusztítsa el a bolygó megmaradt növényvilágát rejtő űrhajó üvegházát. Lowell azonban fellázad, nem teljesíti az utasítást, inkább a fedélzeten tartózkodó, viccesen kacsázó, barátságos kis androidok segítségével maga gondozza tovább az Édenkertre emlékeztető növényvilágot... A néző pedig egy elgondolkodtató történetet kap a magányról, az elszigeteltségről és a pótolhatatlan természeti kincsek megóvásának fontosságáról – vagyis csupa olyasmiről, amelyek ma, 2021 végén talán aktuálisabbnak is tűnnek, mint a film elkészültekor, 1972-ben.

6. Z.P.G. (1972)

A szmogba borult XXI. században a zéró népességnövekedés (Zero Population Growth, azaz: Z.P.G.) törvénye tiltja a természetes úton született gyermekeket. Egy házaspár, Russ és Carol McNeil (Oliver Reed és Geraldine Chaplin) azonban, dacolva a disztópikus rendszerrel, titokban gyermeket vállalnak. A furcsa, falanszterszerű világban, ahol Chucky-szerű, hátborzongató babákat osztogat a rendszer azoknak, akikben felélednek az apai és anyai ösztönök, McNeilék végső soron szeretetreméltó figurák, még ha kissé mogorvák is. Bár a Z.P.G. tempója mai szemmel nézve kifejezetten lassú, a mondandója a társadalmi szerepek felbomlásáról és az állami születésszabályozásról nemcsak érdekes és elgondolkodtató, de talán aktuálisabb, mint valaha.

7. A vad bolygó - La Planète sauvage (1973)

René Laloux neve alighanem ismerősen cseng minden olyan sci-fi rajongónak, aki gyerekkorában annak idején rettegett Az idő uraiban ciripelő frölonoktól, és talán a mai napig nem érti, hogyan hallhatta a kis Piel az öreg Silbad hangját, amikor a két személy voltaképp ugyanaz... Laloux minden esetre már jóval a hazai rajzfilmgyártás koronagyémántjának számító 1982-es Az idő urai előtt hatalmas sci-fi rajongó volt, amit mi sem bizonyít jobban, mint az 1973-ban bemutatott La planète sauvage. A francia-csehszlovák koprodukcióban elkészített animációs film minden egyes másodperce olyan, mint egy megelevenedett Salvador Dalí- vagy Hieronymus Bosch-festmény, amihez Laloux az Oms en Série című 1957-es sci-fi regényből egy meglehetősen kacifántos történetet kanyarított egy olyan alternatív jövőről, ahol az „om”-nak nevezett emberek a „draag” nevű, kék bőrű óriások háziállatai, a vadon élő példányok pedig vadászok zsákmányai. A kicsavart Prométheusz-történet egy árván maradt, Terrnek elkeresztelt om fiúról szól, aki megszökik a draagok fogságából, és az ott megszerzett tudással csatlakozik a nála sokkal primitívebb, vadon élő társaihoz, hogy a címbéli „vad bolygón” egy új kolóniát hozzanak létre...

8. A fiú és a kutyája (1975)

A világhírű sci-fi író, Harlan Ellison (ő az, aki a Terminátor franchise társszerzőségéért is pereskedett James Cameronnal) egyik legismertebb novellájának adaptációja. 2024-ben, a negyedik világháború után járunk. A politikusoknak ugyan sikerült megegyezni, de a nagyvárosok környezeti problémáira nem tudtak megfelelő megoldást találni. Vic (Don Johnson) és beszélő kutyája évek óta együtt járják a vidéket, élelem és társaság után kutatva ott, ahol a civilizáció nyomai még fellelhetőek. A hegyen túlra készülnek, ahol meleg van, tisztaság, jókedv és szép lányok. Így találnak rá egy föld alatt élő közösségre, ahol az egyik vezető lánya elcsábítja, és ráveszi, hogy kövesse őt a föld alá. A fiú nem sejti, milyen hátsó szándék vezérli nyájas vendéglátóit... A fiú és a kutyája novellaverziója 1996-ban magyarul is megjelent az Ozirisz országa című Cherubion-antológiában.

9. Gyilkos bolygó (1981)

A Jupiter egyik holdján különleges dolgok történnek. A gazdasági tevékenységet folytató űrállomáson emberek tűnnek el nyomtalanul, és az ásványszállítás is akadozik. A földi kormány úgy dönt, egy nyomozót küld a holdra William T. O'Neilt (Sir Sean Connery) személyében, hogy tegyen rendet, és derítse ki, miért robbannak fel a szkafanderek. Az űrállomásra érve megdöbbentő felfedezés várja O'Neilt, amikor kutakodni kezd, hogy mivel is táplálkoznak a bányászok...

10. Kedves ellenségem (1985)

Gyerekkoromban óriási kedvencnek számított nálam Wolfgang Petersen látványos sci-fije, mert a '90-es évek elején számtalan alkalommal leadta a Magyarországra frissen belépett HBO. Ráadásul a film idehaza akkorra már nyomtatott verzióban is ismert és népszerű volt, ugyanis Barry B. Longyear Enemy Mine című kisregénye alapján készült, amit 1979-ben az Isaac Asimov's Science Fiction Magazine közölt, nálunk pedig 1989-ben a Galaktika hasábjain jelent meg két részletben leközölve. Egy kegyetlen űrcsata során lakatlan, idegen bolygóra zuhan le egy Davidge nevű földi pilóta (Dennis Quaid) és ősellensége, egy Jeriba nevű drakóni lény (Louis Gossett Jr.). Az ismeretlen bolygón tovább folytatják ádáz küzdelmüket, csakhogy a csúcstechnika hiányában kénytelenek az ősi hadviselés szabályai szerint harcolni.

A két hajótörött azonban lassacskán rájön, hogy ha túl akarják élni ezt a kalandot, szükségük van egymásra.

Ám mire az ellenségekből barátok lesznek, Jeriba meghal. A halála előtt azonban még életet ad egy kis utódnak, Zammisnak (Bumper Robinson). Davidge új társával, a szokatlanul gyorsan cseperedő drakón poronttyal együtt próbálja átvészelni az időt, amíg a mentőcsapatok megérkeznek. Csakhogy egy másik társaság is leszáll a bolygón: olyan emberek, akik rabszolgasorba taszították a drakóni faj képviselőit...

A port.hu zenés műsorának vendégét legtöbben onnan ismerhetik, hogy szinte állandóan síkideg, csak ő nem alakul át tomboló zöld szörnyeteggé, mint Bruce Banner. Turai Barna sokat köszönhet ennek az oldalának, emiatt kaphatnak nagyobb teret komolyabb projektjei is.