10 kultikus sci-fi, amit tuti, hogy még nem is láttál

Woody Allen csetlő-botló kamurobot, Ralph Fiennes lecsúszott cyberpunk zsaru, űrlények gyilkolják és támasztják fel zombiként egy angliai kisváros lakóit, egy csehszlovák időutazó pedig meg akarja ölni Hitlert. Elfeledett gyöngyszemek, alulértékelt mesterművek a fantasztikum világából!

Most, hogy ismét Dűne-lázban ég a fél világ, érdemes körülnézni, milyen jóféle sci-fik készültek az elmúlt 60 évben, hátha valamelyik rendezőnek pont ezek valamelyikéből támad kedve remake-et forgatni. (Cikkünk a Taste of Cinema összeállítása alapján készült.)

 

1. A kilátóterasz (1962)

A harmadik világháború után Párizs romokban hever. A föld alatti bunkerekben meghúzódó túlélők rabokon kísérletezve kifejlesztik az időutazást, hogy a múltba visszatérve megakadályozzák a pusztulást. Chris Marker 1962-ben készült sci-fi rövidfilmje több szempontból is rendhagyó: felbontja a hagyományos elbeszélés szabályait, a zavarba ejtő történetét pedig szinte végig expresszív állóképekben mondja el. A kilátóterasz ráadásul óriási hatással volt a sci-fi műfajára, ez inspirálta például többek között Terry Gilliam 12 majom című, 1995-ös kultfilmjét – amelyben ugye egy járvány pusztította el a Föld népességének 99 százalékát, és a föld alatti bunkereikbe visszahúzódó túlélők is csak akkor maradhatnak életben, ha időutazással sikerül információt szerezniük a múltban elszabadult vírusról...

 

2. Quatermass és a pokol (1964)

A horrorjairól elhíresült, brit Hammer stúdió a sci-fi műfajában is alkotott azért nem egy maradandó filmet az elmúlt évtizedekben. A nálunk Quatermass és a pokolként ismert Quatermass and the Pitben angol munkások egy furcsa fémtárgyat fedeznek fel, miközben épp kibővítik a londoni Hobbs End metróállomást. Miután a hatóságok kezdetben egy fel nem robbant bombaként kezelik a szerkezetet, a további vizsgálódások során kiderül, hogy az valójában egy idegen űrhajó, régóta halott, rovarszerű lényekkel a belsejében. A címbéli Quatermass professzor (Andrew Keir) a helyszíni szemléje során megállapítja, hogy az idegenek körülbelül 5 millió éve vannak a föld mélyén, és nagy hatásuk volt az emberiség fejlődésére, mert bár az űrhajó utasai meghaltak, még mindig erőteljes pszichés hatással vannak az emberek tudatára… A film rajongói szinte egyöntetűen azt emelik ki, hogy Nigel Kneale forgatókönyvíró kiválóan ötvözi a sci-fi elemeket a természetfeletti borzongással, ráadásul a '60-as évek olyan kiváló brit színészei szerepelnek benne Andrew Keir mellett, mint A nagy szökés egyik főhőse, James Donald, vagy a Bond-gonoszként és Indiana Jones riválisaként a szélesebb közönség által is ismert Julian Glover.

 

3. The Earth Dies Screaming (1964)

A hirtelen jött világvége után nem sokkal egy angliai kisváros kocsmájának törzsközönsége megpróbálja kinyomozni, mi okozta a nagy kataklizmát. Nemsokára fel is fedezik az ádáz tetteseket: egy csapatnyi krumplifejű, lehetetlenül ezüstszínű űrruhás, kerregő földönkívüli robot személyében, akik tántorgó, fehéren izzó szemű zombiként támasztják fel a halottakat. A The Earth Dies Screaming nemcsak hogy a brit sci-fi termés egyik méltatlanul elfeledett gyöngyszeme, de bizony kereken négy(!!!) évvel beelőzte a zombifilmek áradatát elindító, legendás George A. Romero-mesterművet, az 1968-as Az élőhalottak éjszakáját

 

4. Hétalvó (1973)

Bizonyára nem ez a sci-fi komédia a legismertebb Woody Allen-film, pedig a fanyar humorú színész nemcsak színészként brillírozik benne, de ő volt a forgatókönyvíró és a rendező is. Az általa megformált balfácán figura egy Miles Monroe nevű szaxofonista, akit még 1973-ban hibernáltak egy balul sikerült operáció után, és kétszáz évvel később egy tudóscsoport a legnagyobb titokban feléleszti. Miles kezdetben döbbenten szemléli a szép új világot, ahol egy tolószékes diktátor az úr, egy fehér kutya dönt mindenről, és az Orgazmatron nevű gép szimulálja a szexet, de egyúttal gyóntatószékként is szolgál. A túlszervezett társadalom ellen lázadó titkos földalatti mozgalom azonnal fontos feladatot bíz rá a teszetosza Monroe-ra, aki így a rendőrség elől menekülve kénytelen egy háztartási robot bádogburkában megbújni. A Chaplin burleszkfilmjeit idéző, vicces pokol végül akkor szabadul el, amikor Monroe egy szépségverseny favoritjai között találja magát...

 

5. Welt am Draht / World on a Wire (1973)

Rainer Werner Fassbinder elfeledett mesterműve már jóval a Mátrix és a Westworld tévésorozat előtt eljátszott a virtuális valóság és az ott beütő galibák gondolatával. Ebben az 1973-as NSZK sci-fiben ugyanis egy munkamániás, ingerlékeny tudós, Fred Stiller (Klaus Löwitsch) kifejleszti a Simulacront, egy olyan szuperszámítógépet, amely tökéletesen leképezi a világunkat kicsiben, 9000 olyan „mesterséges énnel”, akik ugyanúgy élnek, szeretnek, dolgoznak, álmodnak, mint mi, anélkül, hogy tudnák: ők nem is valódi emberek. Miután felettese furcsa balesetet szenved, Stiller nyomozni kezd, és egyre inkább az a gyanúja támad, hogy a saját világa is csak egy szimuláció... Rainer Werner Fassbinder lényegében Daniel F. Galouye A ​szimulátor című 1964-es regényét dolgozta fel majdnem egy évtizeddel később, de így is jóval hamarabb foglalkozott a virtuális világokkal és a létezés természetével, mint hogy ezek a kérdések utat találjanak maguknak a mainstream hollywoodi filmek közönsége felé. Még ma is lenyűgöző látni, hogy a World on a Wire mennyire megelőzte a korát, bár ma már a cselekménye kétség kívül ismerős lehet - többek között pont a Wachowski testvérek hasonló témájú blockbustereinek köszönhetően.

 

6. Sötét csillag (1974)

A technológiai fejlődésnek köszönhetően az emberiség a huszonegyedik század közepére eljutott arra a szintre, hogy gyarmatosítsa az univerzum távoli pontjait. A Dark Star nevű felderítő űrhajó exponenciális thermosztatikus bombákkal van felszerelve, és az űr legsötétebb részein portyázik azzal a feladattal, hogy felkutassa és elpusztítsa az instabil bolygókat, még a telepesek odaérkezése előtt. Csak azzal nem számolnak, hogy az egyik bomba önállósítja magát, ami a hajó és a legénység pusztulásával fenyeget... Érdekesség, hogy a kultrendező John Carpenter eme méltatlanul elfeledett klasszikusának forgatókönyvírója és operatőre A nyolcadik utas: a Halál (és egyáltalán: az Alien franchise, mint olyan!) egyik atyja, Dan O'Bannon volt.

 

7. Holnap felkelek, és leforrázom magam teával (1977)

Ebben az egészen elképesztő, '70-es évekbeli, diszkózenés csehszlovák sci-fi vígjátékban Jindřich Polák egy olyan távoli jövőt álmodott meg, amiben összegyúrt mindent a Star Trektől kezdve Stanley Kubrick 2001 - Űrodüsszeiáján át az időutazós filmekig. A Bureš ikrek egyike, Karel (Petr Kostka) váratlanul meghal a reggelije közben. Mivel ő egy fontos feladatot ellátó időpilóta abban a korszakban, amikor az időutazás már annyira mindennapos dolog, hogy az emberek bármelyik történelmi időszakba elmehetnek nyaralni, a kelekótya testvére, Jan (Petr Kostka) kénytelen átvenni a helyét. Hősünk az időgép segítségével visszarepül a náci Németországba, azzal a feltett szándékkal, hogy ő majd sikerre viszi a Hitler elleni merényletet a német vezérkar bunkerében...

 

8. A testrablók támadása (1978)

Egy meteorbecsapódás után kozmikus mikroorganizmusok támadják meg a Földet. Csak egy dologhoz értenek, de ahhoz remekül: kísérteties pontossággal tudnak külsőleg leutánozni bármely emberi lényt. Matthew Bennell (Donald Sutherland) csodálkozva észleli, hogy közeli ismerősei sorra megváltoznak - mintha csak kicserélték volna őket. És úgy tűnik, egyre többen vannak az idegen akarat hatása alatt álló bábok és egyre kevesebben a valódi emberek. Lassan már senki sem bízhat senkiben, ám a támadást mégis meg kell állítani. Bennell megpróbál a titok végére járni... A film (amit a PORT.hu munkatársai két alkalommal is beválogattak a 10 legjobb földönkívülis film közé) érdekessége, hogy Donald Sutherland mellett szerepel benne a Star Trek tévésorozat és a mozifilmek Spockja, Leonard Nimoy, valamint az ekkor még csak huszonéves Jeff Goldblum is. 

 

9. Strange Days - A halál napja (1995)

1999. december 31., Los Angeles. Lenny Nero (Ralph Fiennes), a lecsúszott exzsaru veszélyes ügybe keveredik a harmadik évezred előestéjén. A férfi az újfajta illegális virtuális droggal, a „klipekkel” üzletel, amelyekre más emberek emlékeit, érzelmeit közvetítik. Ez minden drognál izgalmasabb, az ember részese lehet valaki más életének. Egy nap kezébe kerül egy klip, ami egy gyilkos emlékeit tartalmazza, amit a prosti meggyilkolásakor rögzített. Lenny egyre mélyebbre merül a zsarolás, erőszak és gyilkosság örvényébe... Ez a maga korában igencsak menőnek számító sci-fi, amiben olyan sztárok szerepeltek Ralph Fiennes mellett, mint Juliette Lewis, Angela Bassett, Tom Sizemore, Michael Wincott és Vincent D'Onofrio, bámulatosan jól ötvözte magában a cyberpunk és a film noir elemeit. Ez persze leginkább annak volt köszönhető, hogy a forgatókönyvét az Oscar-díjas blockbustergyáros, James Cameron írta, a rendező pedig Cameron akkori felesége, az azóta már szintén két Oscar-díjjal büszkélkedő Kathryn Bigelow volt.

 

10. Feltörő színek (2013)

Ebben a szürreális romantikus thrillerben, amely Stanley Kubrick képi és hangi világát idézi meg, egy Kris nevű nőt (Amy Seimetz) tolvajok rabolnak el, és egy parazitát helyeznek el a bőre alatt, amely a hipnotikus transz állapotába képes eljuttatni. Amikor az emlékeitől megfosztva magához tér, az egész élete összeomlik, majd megismeri Jeffet (Shane Carruth), aki valami különös oknál fogva vonzódik hozzá. Együtt próbálják összerakni szétesett életüket, még akkor is, ha az univerzum minden jel szerint összefogott ellenük. A film érdekessége, hogy Shane Carruth nemcsak Jeffet alakította benne, de ő volt a rendező, a forgatókönyvíró, a zeneszerző, az operatőr, a vágó és a producer is.