Az isteni BB viszonylag hamar, 1973-ban vonult vissza a színészettől, de így is olyan örökséget hagyott maga mögött, amit csak kevesen mondhatnak el magukról.
1. Brigitte Bardot 1934. szeptember 28-án született, egy gazdag párizsi polgári családba. Édesapja, Louis 'Pilou' Bardot, aki eredetileg mérnöknek tanult, iparmágnás volt, több gyára is volt a városban, édesanyja, a gyönyörű társasági nő Anne-Marie Mucel egy nagy biztosítóvállalat igazgatójának a lánya volt, aki rajongott a divatért. Brigitte és nála 4 évvel fiatalabb húga szigorú katolikus nevelésben részesült, de életükben komoly szerepet kaptak a művészetek is, sokat utaztak, kedvelték a divatos nyaralóhelyeket, a teleket az Alpokban töltötték, a nyarakat pedig Saint-Tropez-ben. A kis Brigitte amblyopiában, közkeletű nevén tompalátásban szenvedett, vagyis a bal szemével csak nagyon keveset látott.
2. A család életét nagyban megváltoztatta a II. világháború, véget értek a nyaralásokat, a gyerekeket pedig alig engedték le az utcára. A legfőbb szórakozásuk így a lemezhallgatás lett, abból pedig tánc, mégpedig balett. A kislányt 7 évesen felvették a jó nevű Cours Hattemer tánciskolába, majd a párizsi konzervatórium diákja lett, ahol az orosz Borisz Knyazev koreográfus tanította három éven át. Amikor azonban Brigitte készen állt a színpadra, hirtelen beszippantotta a párizsi modellvilág.
3. Bardot 15 évesen fotómodell lett. Először 1949-ben, anyja kapcsolatai révén a Fashion Show-ban lépett fel, ahol jó hasznát vette annak, hogy a tánctanulás során tökéletes lett a tartása és elegáns a járása, és ugyanebben az évben a Jardin des Modes-ban jelent meg, majd 1950-ben az ELLE divatmagazin címlapjára került – ez pedig meghozta az első filmszerep-ajánlatot. Amit a család vissza akart utasítani, de Brigitte szabad szájú nagyapja így fogalmazott:
Ha ebből a kislányból prostituált lesz, annak nem a mozi lesz az oka”.
4. Az emlegetett ajánlat a Les Lauriers sont coupé című, Marc Allégret rendezte filmhez jött, amit aztán nem kapott meg hősnőnk. Az rossz hírt Allégret barátja, a szintén rendező Roger Vadim hozta meg, aki jelen volt a meghallgatáson – és akivel hamar egymásba szerettek. Bardot szülei hevesen ellenezték a kapcsolatot; apja egy este bejelentette neki, hogy Angliában folytatja tanulmányait, és meg is vette neki a vonatjegyet másnapra,
mire Brigitte megpróbálta bedugni a fejét a bekapcsolt sütőbe.
Erre a szülei kénytelenek voltak elfogadni a tényeket, de azzal a feltétellel, hogy csak akkor mehet hozzá Vadimhoz, ha betöltötte a 18. évét.
5. A színészkedés lassan indult be egy sor aprócska szereppel - főleg vígjátékokban, ahol mindössze csinosnak kellett lenni. A normann fogadó (1952) című Bourvil komédiában debütált, majd jött a nagy kasszasiker, A Versailles-i kastély (1954) és az angolul forgatott Doktor a tengeren (1955). Említésre érdemes A nagy hadgyakorlat (1955) is, ahol a kor legnagyobb sztárja, Gérard Philipe és Michéle Morgan partnere volt.
6. A Fiam, Néró (1956) című olasz történelmi vígjáték szerepéért – ahol Poppeát, a római császár feleségét alakította – megkérték a világosbarna Bardot-t, hogy legyen szőke. Ő pedig nem akart parókát hordani, hanem befestette a haját, és az eredmény annyira tetszett mindenkinek, beleértve őt is, hogy úgy döntött, innentől szőke lesz.
7. Bár már az előző filmjeiben is gyakran játszott kacér, gyönyörű és szabadelvű nőket – ilyen volt a Manina (1952), a Túl szép a menyasszony (1955) vagy a sokat mondó című Sztriptíz-kisasszony (1956) – a nagy áttörést a férje, Roger Vadim rendezte És Isten megteremté a nőt (1956) jelentette. Ez a film teremtette meg Bardot mítoszát, a szabadon szerető, érzéki, vad nő képét, és BB, ahogy innentől kezdve hívták,
egyszerre lett sztár és szexszimbólum – nemzetközi szinten is.
8. Bardot következő filmjei mind sikeresek lettek, 1958-ra pedig ő lett a legjobban fizetett francia színésznő. A Babette háborúba megy (1960) a legnézettebb filmek közé tartozott, akárcsak az Igazság (1960), ami már jóval komolyabb területre tévedt. A Magánélet című, Louis Malle rendezte filmje már önreflektív,
a nyilvánosság és a sajtó által tönkretett filmsztárban lehetetlen nem őt magát látni
– és ez már akkor sok mindent előrevetített. Aztán jött a kritikailag talán legelismertebb munkája, A megvetés (1963), Jean-Luc Godard filmje, amely Alberto Moravia írása alapján készült. Innentől nem csak „szexcicának” tekintették Bardot-t, hanem komoly színésznőnek is.
9. Bár sokat dolgozott, számos nemzetközi produkcióban szerepelt, az utolsó igazán nagy siker a Viva Maria! (1965) című könnyed western volt, ahol Jeanne Moreau volt a partnere. Eközben énekesnőként is nevet szerzett magának, sorra jöttek ki sikeres albumai, nagyszerű zeneszerzőkkel dolgozott, de lassan kezdett elege lenni a showbizniszből. Utolsó filmjét ekkor már csak volt férjével, Roger Vadimmal készítette, majd a Don Juan, avagy: Don Juan, ha nő lett volna (1973) bemutatója után bejelentette, hogy visszavonul, és ezt az ígéretét be is tartotta.
10. Bardot élete a visszavonulása után különböző kapcsolatairól szólt – és mint köztudott, az állatvédelemről. Négyszer házasodott, második férjétől, a színész Jacques Charrier-től született egy fia, Nicolas, akit az apja nevelt fel, Bardot sosem foglalkozott vele, állítólag annyira nem akart gyereket, hogy megpróbált elvetélni. Számos titkos kapcsolata volt, és rengetegszer csalódott,
saját bevallása szerint hatszor kísérelt meg öngyilkosságot.
Harmadik férje Gunter Sachs német–svájci milliárdos volt, jelenlegi párja Bernard d’Ormale politikus, aki sokáig a szélsőjobbos Jean-Marie Le Pen tanácsadója volt. A színésznőtől nem áll messze a jobboldal, számos bevándorló és muszlimellenes kijelentést tett az évek során, aminek egyik oka a mohamedán szokás, az állatok rituális „halal” levágása – ezzel kapcsolatban a francia ortodox zsidó közösséggel is konfliktusba került. Érdekes ugyanakkor, hogy az amerikai jobboldalt gyakran támadja, főleg a republikánusok környezetvédelem elleni intézkedései miatt.
11. Bardot állatvédő munkája közismert, már a kezdetektől fellépett mindenfajta kegyetlen bánásmód ellen, legyen szó bálnavadászatról, bikaviadalról, delfinek lemészárlásáról vagy a szőrméjükért tenyésztett állatokról. Ebbe rengeteg energiát és pénzt fektetett, és sok eredményt is ért el. Sikerült elérnie, hogy levágásuk előtt elektromos pisztollyal kábítsák el a szarvasmarhákat a francia vágóhidakon,
ő érte el, hogy a fókaborjúbőr kereskedelmét betiltották,
2001-ben 300 000 dollárt költött a bukaresti kóbor kutyák ivartalanítására. Több birtokát és ingatlanát is eladta, hogy ezzel fedezze költségeit, saját alapítványa van erre a célra, és nem fél bárkivel konfrontálódni ebben a kérdésben, például nyilvánosan megtámadta Sophia Lorent, amikor az egymillió dolláros szerződést kötött szőrmebundák reklámozására.
