Will Ferrell annak idején, úgy két évtizede zsinórban három jó, de legalábbis szórakozta sportvígjátékot készített. A remek Taplógáz: Ricky Bobby legendájában (2006) ostoba suttyó NASCAR autóversenyző volt, aki a bébi Jézusban hitt, a Jégi dicsőségünkben (2007) logikuson műkorcsolyázó volt, aki egy másik pasival indul versenyezni, a Fél-profiban (2008) pedig tehetségtelen kosaras, aki pénzért akar sikert vásárolni magának. Úgy tűnt, ezzel a trióval futott egy jó kört, és maga mögött hagyta a műfajt, de rosszul hittük, mert most itt van a Netflixen egy golfvígjátékkal, a Sólyom a pályánnal, ami furcsa választás és furcsa időzítés. A golfvígjátékban semmi új nincs a nap alatt – lásd Golfőrültek (1980) és társai –, ráadásul Adam Sandler épp most húzott le egy újabb bőrt a témáról a Happy, a flúgos golfos 2-vel.

Akkor még nem is mondtuk, hogy Ferrell új munkája nem csak vígjáték, hanem 10 részes vígjátéksorozat, és csak vakarja a fejét az ember, hogy mit lehet ebbe ilyen hosszan beletenni? De tényleg mit, amikor tudod, hogy Ferrell ugyanazt a nagyra nőtt, önkontroll nélküli idétlen lúzert fogja alakítani, akinek valahogy mégis minden összejön? Mert az egykor bajnok Lonnie "The Hawk" Hawkins pont ilyen:

nagypofájú, sokat bulizó, ösztönvezérelt tökfej,

aki készül visszatérni régi sikerei színterére. A gond csak az, hogy hű ütőhordozója, Henry bá’ (Keith David) a szívéhez kap, és meghal, és caddy nélkül nem lehet versenyezni – Lonnie pedig van olyan sutyerák, hogy nem régi barátját siratja, hanem az elpuskázott lehetőséget. Aztán gyorsan leakaszt egy félhajléktalan, de vagány, életvidám csajt, Samet (Fortune Feimster) a Walmart parkolójából, és vele indul versenyre, és nem akárki ellen.

Ezeket a premiereket ne hagyd ki a Netflixen!

Egy filmmel folytatódik a Fülig beléd zúgtam-sorozat, két kísérteties széria is érkezik, és végre Will Ferrell új vígjátéksorozata is befut.

Tovább

Mert nem csak az őt annak idején elpicsázó arrogáns Sunny Fisk (Luke Wilson) ellen lép pályára, de a szintén golfos fia, Lance (Jimmy Tatro) ugyancsak ott van a pályán. Lance is egy suttyó, de ő már a modern kor suttyója, egészségtudatos, önző karrierista kis pöcs, aki mindenáron le akarja nyomni az apját. Ezzel a felállással főleg az a gond, hogy

sajnos nem sok szimpatikus figura van itt,

beleértve például Lonnie exfeleségét (Molly Shannon), aki hosszú kasztrációs fantáziamonológokat vág le, a golfszövetség fejesét, aki valamiért ki akarja vágni hősünket a tornáról és másokat. És ez a baj a Will Ferrell-féle vígjátékokkal, hogy tulajdonképpen egypoénos történetek. Itt az a poén, hogy a tökvakaró, harsány Lonnie le tudja nyomni a sznob, pólóinges úrifiúkat a pályán és talán azon kívül is, mi pedig az első pillanattól kezdve tudjuk, hogy ez a felállás és azt is, hová fut ez ki.

Szerencsére van egy jó dolog is a Will Ferrell-féle vígjátékokban, mégpedig Will Ferrell. Igaz, nem mindenki vevő a nagydarab melák humorára, ami valahol az abszurd és a burleszk között mozog, fapofával előadott,

cseppet sem finomkodó, néha altáji poénjai nem mindenkinek jönnek be

– az a filmjei alatti kommentekből is világosan kiderül –, de aki bírja őt, az minden hibája ellenére ezt a sorozatot is bírni fogja, legalábbis egy darabig. Mert ahogy azt előre sejteni lehetett, a Sólyom a pályánban nincs tíz epizódra való anyag, még úgysem, hogy csak félórásak az egyes részek. A nagyobbik gond, hogy a nagyrészt egy helyben toporgó sztori nem igazán szól semmiről azon túl, hogy egy nagydarab lúzer  új esélyt kap az élettől, de nem igazán hálás érte.

6 színész, aki nagyon fura dolgokat kötött ki a szerződésében

Samuel L. Jacksonnak, Uma Thurmannek és Tom Cruise-nak is vannak külön kérései.

Tovább

Persze itt senki sem hálás semmiért, és amikor azt írtuk, hogy nem sok szimpatikus figura van itt, még finomak voltunk, és egy ponton túl zavaró, hogy ennyi idegesítő figura rohangál előttünk. Külön idegesítő, hogy Lance, Lonnie fia mekkora egy senki– ráadásul a tök jelentéktelen Jimmy Tatro teljesen más alkat és még más kiejtéssel is beszél, mint Ferrell,

így egy percig nem hihető, hogy ők ketten rokonok.

Márpedig egy vígjátékhoz nem csak kiröhöghető fazonok kellenek, de olyanok  is, akiknek szurkolunk. Az egyetlen szimpatikus figura a stand-up komikus Fortune Feimster által játszott Sam, aki rühelli a golfot, csak a pénzért és jófejségből vállalja az ütőcipelést – neki van egyedül értékelhető háttértörténete is, nyilván nem véletlenül.

Ráadásul a sorozat nem mond semmit arról sem, amiről szól, nem mond semmit golfról és az azt játszókról, nem gúnyolja ki vagy parodizálja azt – nyilván azért is, mert a finanszírozók között ott volt a PGA Tour nevű, a történetben is szereplő golfrendezvény. Kérdés: minek csinálták meg egyáltalán, és ha már megcsinálták, miért nem volt elég ehhez egy másfél órás film? Vagy elég lett volna egy telefonhívás, amiben elmondják, hogy mégsem érdemes megcsinálni!

Értékelés: 6/10

Itt állítsa be, hogy a Port az elsők között legyen a Google-találatokban!