A legendás Stanley Kubrick rendezte a nagy római rabszolgalázadás vezéréről szóló filmet, ami csakis azért készülhetett el, mert főszereplője, Kirk Douglas megsértődött egy másik rendezőre.
1. A Spartacus (1960) valójában egy ún. vanity projectként indult, vagyis azért, hogy ezzel simogatták a főszereplő-producer Kirk Douglas sértett egóját. Douglas szerette volna ugyanis megkapni az egy évvel korábban bemutatott Ben Hur (1959) címszerepét, és mivel korábban már dolgozott együtt William Wyler rendezővel az 1951-es Detective Story-ban, ahol össze is barátkoztak, így biztos volt a dolgában. Aztán kiderült, hogy a főszerepet Charlton Heston kapta meg, duzzogó színésztársa pedig gyorsan keresett magának egy saját római kori történelmi eposzt. Amikor megmutatták neki Howard Fast Spartacusról szóló regényét, rögtön lecsapott rá.
2. Bár felmerült, hogy a 42 éves Kirk Douglas túl öreg volt Spartacus eljátszásához, a valóságban a rabszolgavezért körülbelül 38 éves volt, amikor meghalt. 4 év nem nagy különbség.
3. A Spartacussal Douglas kinyírt egy másik, készülőben lévő Spartacus-filmet. Amikor elvitte Howard Fast regényét a United Artists-hoz, ahol visszautasították, mondván, Yul Brynner már elkezdte fejleszteni a saját Spartacus-filmjét, amelynek kezdetben a Gladiátorok címet adta, és aminek Martin Ritt lett volna a rendezője.
Felmerült a lehetőség, hogy egyesítsék a két projektet,
ahol Douglas és Brynner egyszerre lett volna főszereplő, de Brynner elutasította az ajánlatot. Erre Douglas a Universal Studioshoz fordult, és azzal előzte be Brynnert, hogy Dalton Trumbo két hét alatt összecsapta a forgatókönyvet. Brynner egyre gyengébb lábakon álló projektjének végül az tett be végleg, hogy Európában tervezték forgatni, ahol éppen olyan szélsőséges volt az időjárás, hogy végleg lemondtak róla. Brynner ezután döntött úgy, hogy elkészíti A hét mesterlövészt (1960).
4. El is kezdődött a forgatás, hogy aztán azonnal előkerüljenek a problémák. Kirk Douglas ugyanis nem jött ki jól az eredeti rendezővel, a legendás Anthony Mann-nel (El Cid, A Római Birodalom bukása), ezért 10 nap munka után menesztette. Állítólag csakis a sóbányában játszódó jelenetet forgatta Mann, majd megindult a keresés: felkérték az angol Sir David Leant (Híd a Kwai folyón, Arábiai Lawrence, Doktor Zsivágó) és Joseph L. Mankiewiczet (Mindent Éváról, Kleopátra), de nemet mondtak, akárcsak Sir Laurence Olivier – aki azért nem vállalta, mert eleve szerepelt a filmben, és nem akart egyszerre játszani és rendezni. Végül azért Stanley Kubrickot választották, mert ő már rendezte Douglast A dicsőség ösvényeiben (1957).
5. Ez Stanley Kubrick egyetlen olyan filmje, amely felett nem rendelkezett teljes alkotói szabadsággal – nem mintha nem próbálta volna meg szokása szerint teljes mértékben érvényesíteni az akaratát. Bár nem volt felhatalmazása arra, hogy bármit is változtasson a forgatókönyvön, rendre összeveszett az ekkor még álnéven dolgozó Dalton Trumbóval. Aminek volt némi alapja, hiszen a két hét alatt összedobott könyvnek valóban sok gyenge pontja volt. Kubrick különösen arra volt érzékeny, hogy Spartacust gáncs nélküli lovagként kell megmutatnia,
akinek semmiféle hibája vagy gyengesége nincsen.
A másik kritikus pont az elhíresült „Én vagyok Spartacus!” jelenet volt, amit Kubrick túl hatásvadásznak talált, de nem tehetett semmit sem ellene. Le is vonta a tanulságot, karrierje során már csak olyan munkát vállalt el, ahol az övé volt a végső szó mindenben, beleértve az ún. végső vágás jogát is.
6. Azért volt, amibe mégis volt a rendezőnek beleszólása, például az operatőri munkába, amihez értett is, és nem csak azért, mert remek fotós volt. Kubrick pokollá tette a vezető operatőr, Russell Metty életét azzal, hogy pontosan megszabott mindent számára, minden kameraállást, minden bevilágítást, de annyira, hogy a frusztrált Metty végül felállt, hogy akkor ő ehhez nem is kell. Napokra eltűnt, és addig valóban Kubrick dolgozott helyette, amíg nem sikerült megnyugtatni. A dolog abszolút iróniája, hogy Metty végül Oscar-díjat nyert a legjobb operatőri munkáért, holott a munka oroszlánrészét Kubrick végezte el – vagy konkrétan vagy azzal, hogy pontosan elmondta, mit és hogyan vegyen fel.
7. A gladiátoriskolában játszódó harcjelenetben, amikor Draba, az etióp gladiátor (Woody Strode) a nyakához szegezett háromágú szigonnyal a falhoz szorítja Spartacust, a közönségre néz, hogy megtudja, meg kellene-e ölnie, mire lefelé mutató hüvelykujj-jelzést kap. Ezt a hibát azóta is szinte minden gladiátoros filmben elkövetik, mert itt a jelből nyilvánvalóvá válik, hogy Drabának meg kellene ölnie ellenfelét. A rómaiak azonban a lefelé mutató hüvelykujj jelzést használták a harcos megkímélésére (szó szerint azt mutatva, hogy a fegyverüket a földbe szúrják), a felfelé mutató hüvelykujj jelzést pedig a megölésére.
7 remek film rettenthetetlen gladiátorokról
Ha a Gladiátor II után még néznél pár szandálos-kardozós sztorit.
Tovább
8. Kirk Douglas nagyon sokáig habozott leforgatni azt a jelenetet, amelyben Spartacus levágja egy római katona karját. Bár a kar mű volt és egy valódi egy amputált emberhez volt rögzítve – az illetőt Bill Raischnak hívták. számtalanszor játszott el hasonló dolgot, a kard pengéje valódi volt. Douglasnak pontosan a megfelelő helyen kellett a megjelölt pontot eltalálnia, hogy a kar lerepüljön, különben sérülést okoz. Miután egyszer sikeresen végrehajtotta a mutatványt, Douglas nem volt hajlandó másodszorra megcsinálni, annyira rágörcsölt – az ilyesmit ugyanis többször, több szögből szokták felvenni, hogy biztosan legyen használható anyag. A jelenet aztán nem került be a végső változatba – de felhasználták az 1991-es restaurált verzióban.
9. Bár Kubrick mindig a tökéletességre törekedett, akadnak itt hibák is. Spartacus azt mondja Tigranes Levantusnak, hogy fizetni akar a kalózflottának, hogy az összes megszökött rabszolgát elvigyék Itáliából, és visszajuttathassák hazájukba. Ennek nincs sok értelme, mivel a rabszolgák hazáját, földjeit, beleértve Spartacus szülőföldjét, Trákiát is, a rómaiak foglalták el, és azok a Római Birodalom részét képezték.
10. Varinia (Jean Simmons) azt mondja, hogy Britanniából (Nagy-Britanniából) származik, de Spartacus i. e. 71-ben halt meg, és Róma első inváziója Nagy-Britanniában csak i. e. 55-ben, 16 évvel később történt meg. A rabszolgalány egyébként cukkinit tarta kosarában, amit csak a XIX. században kezdtek el Európában használni.
11. A Spartacus valójában nemcsak történelmi kalandfilm volt, komoly áthallásokkal is bírt az 1950-es évek amerikai történelmére, különösen a „kommunistaüldözésekre” és a polgárjogi mozgalomra. Az előbbire teljesen egyértelműen utal az a jelenet a lázadás leverése után, amikor a rómaiak azt akarják, hogy az elfogottak nevezzék meg Spartacust, hiszen a McCarthy korszakban pont azt várták el a baloldali szellemiségű művészektől, hogy társaikra tegyenek terhelő vallomást. Howard Fast, az eredeti regény szerzője, akkor írta a Spartacust, amikor börtönbe került, mert nem volt hajlandó együttműködni az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottsággal. A rabszolgaság kérdése nyilván az amerikai rabszolgatartásra is rímelt, de a kereszténységre és a hidegháborúra utaló számos allegória is található a filmben.
12. Nem meglepő, hogy a filmet, ami egy feketelistázott író művéből és egy feketelistán lévő író forgatókönyvéből készült, a jobboldali és antikommunista csoportok, mint például a National Legion of Decency gyűlölték. Tüntetni kezdtek ellene, és a filmet bemutató mozikban sztrájkőrséget állítottak fel. A „nemzeti törekvések kifejezésének legitimitásával" kapcsolatos vita egészen addig tartott, amíg az újonnan megválasztott amerikai elnök, John F. Kennedy át nem lépte a kommunistaellenes szervezők által felállított sztrájkőrséget, hogy részt vegyen a film vetítésén. Kennedynek természetesen tetszett a film, és ezt nyilvánosan el is mondta.
