5. Bruce Willis (A Sakál)

A Sakál nem a legemlékezetesebb thriller, viszont Bruce Willis alakítása miatt mégis érdemes bepótolni, ha nem láttuk volna. Az ekkor főleg akcióhősként, jófiúként ismert színész a bérgyilkosos filmben egy moralitás nélküli, a célért mindenre képes pszichopatát alakít, aki félelmetes hidegvérrel tervezi meg és hajtja végre hajmeresztő, kegyetlen akcióit. A főhős zsaru szerepe ezúttal Richard Gere-re marad, de ő se a cselekmény, se a színészi játék terén nem tudja utolérni a Willis által alakított enigmatikus démont.

4. Tom Cruise (Collateral - A halál záloga, Magnólia)

Talán még páran jó szívvel emlékeznek vissza arra az időszakra, amikor Tom Cruise színész volt, nem pedig az akciósztárok két lábon járó svájci bicskája, aki profin összerakott, de nem túl változatos blockbusterekben adja elő ugyanazt a karaktert, aki mindig más kaszkadőrmutatványt hajt végre a nagyérdemű szórakoztatása kedvéért. 

Pedig Cruise-nak ebből az időszakból sok érdekes alakítása akad: miután megcsinálta a karrierjét a mainstream főhős skatulyáján belül, több különleges, akár vérfagyasztóan gonosz szerepet is bevállalt. A Magnóliában számtalan jó alakítást láthatunk, de Cruise antihős, nőgyűlölő motivációs szerző karaktere azért is gyönyörű, mert nagyjából húsz évre előre megjósolta az Andrew Tate-/Jordan Peterson-jelenséget. A Collateralban viszont nemcsak a mentális, hanem a fizikai fenyegetést is hozza bérgyilkos karaktere, aki rendkívül csapnivaló napot hoz össze a Jamie Foxx által alakított taxisofőrnek.

3. Leonardo DiCaprio (Django elszabadul, A Wall Street farkasa, Megfojtott virágok)

Leonardo DiCaprio szintén azon közé a színészek közé tartozik, akik szép eredménnyel törtek ki a szépfiú-skatulyából, ahová karrierjük elején szívesen osztották be őket. Martin Scorsese két remekművében, A Wall Street farkasában és a Megfojtott virágokban főszereplőként, felejthetetlen módon mutatott be pár riasztó mélységet, ahová az általa játszott valós figurák valóban lesüllyedtek.

Azonban a színész Quentin Tarantino westernjében, a Django elszabadulban bizonyította véglegesen, hogy egy klasszikus értelemben vett antagonistát is el tud játszani, akinek nem kell főszerepben lennie ahhoz, hogy a film után az ő alakításáról beszéljenek izgatottan a nézők. DiCaprio elhivatott játéka a rabszolgatartó Calvin Candie-ként tényleg olyasmi, amihez hasonlót se előtte, se azóta nem igazán csinált a színész. De azért persze örülnénk, ha még párszor láthatnánk egy efféle gyíkarc szerepében.

2. Chris Hemsworth (Húzós éjszaka az El Royale-ban, Furiosa)

Igazi felüdülés azt látni Chris Hemsworth-ön, hogy a Marvel Univerzum első pár filmje után egyre többet tesz azért, hogy ne egy izomagyú istenként, hanem egy tényleg érdekes színészként gondoljunk rá. A Thor folytatásaiban komikusi tehetségét is bizonyította, ám két gonosz szerepében volt a legjobb: a Húzós éjszaka az El Royale-ban ugyan nem az ő filmje elsősorban, de a Furiosában Anya Taylor-Joy karakterének ellenpontjaként elég nehezen felejthető módon tette le névjegyét. 

Dementus karaktere először egyszerre volt őrjöngő pszichopata és karizmatikus vezér, majd a film előrehaladtával egyre inkább egy kisstílű rohadékká vált. Gonoszkodásai már nem posztapokaliptikus grandiózumnak, hanem egy szánalmas lúzer próbálkozásainak hatottak a film végére  – ez a karaktert még ellenszenvesebbé, Hemsworth játékát viszont még izgalmasabbá tette.

1. Hugh Grant (Eretnek, Paddington 2, Felhőatlasz)

Hugh Grant villain erája már elég korán, a 2012-es Felhőatlaszban elkezdődött, ahol több rohadékot, köztük egy posztapokaliptikus kannibál banda vezérét is játszotta. A kilencvenes-kétezres évekbéli romkomok királya ezután többször is megvillantotta sötétebb oldalát: a Paddington 2-ben pedig azt is megmutatta, hogy a gonoszkodás és a bolondozás egyszerre is megy neki. Viszont talán sehol máshol nem játszott olyan emlékezetes gonoszt, mint a nemrég mozikba került Eretnek című filmben, amelyet az ő alakítása tesz igazán hatásossá és félelmetessé.

+1. Matthew McConaughey (Gyilkos Joe)

McConaughey szerepe Tracy Letts és William Friedkin 2011-es filmjében azért lóg ki némileg listánkról, mert

• Matthew McConaughey a tízes évek fordulóján azért ezen kívül is elég sokat tett azért, hogy ne egy átlag romkomos főhősként gondoljon rá a néző - mint ahogy az addigi filmjeinek nagy része alapján az jogos lett volna.
• A Gyilkos Joe-ban (szinte) mindenki egy gonosz rohadék, nemcsak McConaughey karaktere. Olyannyira, hogy amikor a színész által játszott Joe elkezd szétcsapni a többiek között, nem igazán lehet bármelyik oldalnak szurkolni, vagy bárkit jobban meggyűlölni, mint mindenki mást.

Viszont tény marad, hogy 2011-ben még csak félúton volt kifelé a romkom-skatulyából McConaughey, és a Gyilkos Joe volt talán az első film, amelyben bebizonyította, hogy kimért, de egyben laza stílusával egy vérbeli gonosztevő karakterét is el tudja vinni a vállán. Bónuszként pedig még azt is elérte, hogy soha ne tudjunk úgy nézni egy rántott csirkecombra, mint azelőtt.