Ezek a legrealisztikusabb és leglátványosabb modern videojátékok, amit tényleg interaktívvá teszik a mozit!
1. The Last of Us (2013)
A Naughty Dog 2013-as nagy dobását most már sorozat formájában is meg lehet nézni: nem is csoda, hogy ilyen feldolgozás készült a 2013-as játékból, amely kiemelkedett az akkori kínálatból az addig nem tapasztalt filmszerűséggel és realizmussal. A The Last of Us nemcsak a zombiapokalipszis utáni világot jelenítette meg érzékletesen és félelmetesen, hanem egy olyan remekül elszínészkedett, karakterközpontú drámát adott a játékosnak, amit akkoriban még tényleg egyáltalán nem szoktunk meg videojátékoktól. Az Uncharted-játékokat is készítő Naughty Dog fejlesztőcsapat munkája alapozta meg a PlayStation ezutáni irányvonalát, akik sorra készítették az egyre filmesebbnek ható, egyre komolyabb színészi, írói és rendezői teljesítményt tartalmazó játékokat. A listánkon szintén szereplő Horizon mellett ehhez a vonalhoz tartozott még az új God of War, a Days Gone, valamint a Ghost of Tsushima is.
2. Horizon: Zero Dawn (2017)
Onnan tudod, hogy különösen kaotikusra sikerült az aktuális, robotapokalipszis, hogy ezer év múlva gigantikus robotállatok és -dinoszauruszok népesítik be a Földet. Egy ilyen hiperveszélyes környezetben azonban valahogy mégis túlél az emberiség: igaz, kezdetleges, törzsi társadalmakba tömörülnek az emberek, akik alig értik, és alig tudják használni a szupermodern technológiát, amely kipusztította az általunk ismert világot. A játék főszereplője, Aloy sztorija pont azzal indul, hogy ráteszi a kezét egy különleges eszközre, amely válaszokat ígér a saját, titokzatos múltjával kapcsolatos kérdésekre, de a világ múltja és jövőve is ezáltal tárul fel a lány és a játékos előtt. Ja, és közben az a feladatunk, hogy százszámra nyilazzuk le, ejtsük csapdába, programozzuk át és lootoljuk ki az elsőre ijesztő, ám némi furfanggal és erőszakkal könnyedén legyőzhető gigarobotokat. A Horizon nemcsak egy elképesztően élvezetes játék, de egy nagyszabású, érzelmes sci-fi-sagát is erőteljes, filmes eszközökkel mesél el.
3. Hellblade: Senua's Sacrifice (2017)
A Hellblade egy kisebb költségvetésből készült, kisebb ívű játék, mint listánk többi szereplője, ám emiatt még kevésbé lesz olyan az egész, mint egy kőkemény, spirituális, vikinges gyilokmozi. A bűntudattól és gyásztól gyötört főszereplő alámerülése egy különös alvilág bugyraiba nemcsak a játékosok agyát dolgoztatja meg, de itt-ott a könnycsatornáinkat is megindíthatja. Nagyjából úgy képzeljük el az egészet, mintha David Lynch rendezte a volna a Vikingek című sorozat egyik, különösen elborult évadát, ahol teljes egészében a természetfelettivel való viaskodásé és a gombás látomásoké a főszerep. No meg persze a kardozásé, ami nem a főfogás a Hellblade-ben, de azért néha jól esik az egyre nehezedő fejtörők és az egyre mélyülő történet közben.
4. Red Dead Redemption 2 (2018)
Nem lehet elég nagy jelzőkkel jellemezni a GTA-játékokat is készítő Rockstar Games 2018-as cowboyszimulátorját, amely olyan történelmi hűséggel, részletgazdagan, a művészi inspirációt sem elhanyagolva jelenítette meg a vadnyugat világát, ahogy azt még addig sosem láttuk. A Red Dead Redemption 2 gyakorlatilag egy százórás western, ahol az epikus, éveken át tartó történet mellett számos apróbb, színesebb eseménybe is bevonódhatunk, miközben Arthur Morgan csizmáiban rójuk a prérit, vagy épp kalandozunk a hegyekben. A játékot maximum azzal lehetne kritizálni, hogy túlságosan is valósághű és részletgazdag, ami a kezdőket talán elijesztheti. De akik játszottak már nyílt világú játékkal, azok egészen pontosan erre vártak 2018-ban. A technológia rohamosan fejlődő világában sem öregedett egy percet sem ez a játék, amit sokadszorra is ugyanolyan immerzív élmény végigvinni, mint legelőször volt.
5. Death Stranding (2019)
Hideo Kojima nemcsak, hogy egy a játékvilág kevés igazi, nagybetűs Szerzői közül, akinek a személye a színfalak mögött önmagában garantálja, hogy egy egyedi, különleges élményben lesz részünk. A japán mester emellett iszonyatos nagy filmőrült, ezért egyrészt saját játékait is igyekszik minél filmesebb hatásúra elkészíteni, másrészt lelkesen castingol le hollywoodi sztárokat is a főszerepekbe: a Death Strandingben például a Walking Deadből ismert Norman Reedus, illetve Mads Mikkelsen is láthatóak. A játék gyakorlatilag a világtörténelem legizgalmasabb sétaszimulátora, amelyben a veszélyes, ám hívogató posztapokaliptikus Amerikát élesztjük újra egy futár szerepében. Erre persze rájön ezerféle rejtély, színes karakter, illetve izgalmas sci-fi-koncepció és egy olyan érzelmi szál, amit nem fogunk egykönnyen elfelejteni. No meg persze a szokásos Kojima-féle, maratoni hosszúságú átvezető jelenetek, amelyek alatt tényleg úgy dőlhetünk hátra, mint a moziban.
6. Resident Evil: Requiem (2026)
Már az RE Engine bevezetése óta készült Resident Evil-játékok is egyre filmesebben néztek ki, ám a Capcom az idei Requiemmel maxolta ki a realisztikus horrorhangulatot. A Requiem félig az egyik legbrutálisabb, valaha készült szörnyhorror, félig pedig egy nyomokban Robert Rodriguez energiáit tartalmazó, túlpörgetett zombis gyilkolda, ahol ugyanúgy megfér a sötét sarkokban való rejtőzködés, mint a menő, motoros-farkasos-ugratós üldözésjelenet. A kettő az egyben felállás meglepően eklektikusan működik a szokás szerint titkos társaságokról, váratlan kitörésekről és gonosz kísérletekről szóló sztoriban, amelyben két végtelenül szerethető karaktert kell kalauzolnunk a borzalmak között. A régi Resident Evil-játékok ismerőinek különösen sok kellemes meglepetést tartogat a Requiem, de a sorozat kilencedik felvonása arra is tökéletes, hogy kezdőként megtapasztalhassuk a frencsájz legjavát egy 15 órás játékmenetben. Illik még Zach Cregger hamarosan érkező filmfeldolgozása előtt bepótolni.
Mindenből legyen film, még a gyomorforgató, belezős verekedős játékokból is?!
Most, hogy kijött a Mortal Kombat-film, és el is lehet rá menni moziba, el lehet gondolkodni azon, hogy van-e ezeknek az adaptációknak bármi értelme a nettó pénzszerzési lehetőségen kívül?
Tovább
