Timothy Simon Roth 1961. május 14-én látta meg a napvilágot Dulwich-ben, Londonban, Angliában. Édesanyja, Ann festőként és tanárként dolgozott, édesapja, Ernie Smith, aki Brooklynban, New Yorkban született egy ír bevándorló családba, újságíróként és szintén festőként kereste pénzét, valamint 1970-ig a Brit Kommunista Párt tagja volt, de később kiábrándult a mozgalomból. Ernie a II. világháború után megváltoztatta családnevét Roth-ra hogy így fejezze ki szolidaritását a második világháború koncentrációs táborainak túlélői iránt.

Tim Dulwich-ban nőtt fel London déli részén egy középosztálybeli területen. Brixtonban járt iskolába. A Camberwell Művészi Főiskolában szobrászatot tanult, mielőtt áttért volna a színészkedésre inkább. Színészi karrierje csupán véletlenszerűen kezdődött: elment egy színházhoz, hogy pumpát keressen a biciklije miatt, miközben a Made in Britain című filmhez meghallgatásokat tartottak, és úgy döntött, hogy ő is jelentkezni fog, és végül nála landolt a főszerep – egy skinhead srácot játszott. 

Két film hozta meg Roth számára a nemzetközi ismertséget, a Vincent és Theo (1990) című, Robert Altman rendezte életrajzi dráma és Tom Stoppardtól a Rosencrantz és Guildenstern halott, amely címét a Hamlet legutolsó mondatától kölcsönözte. A filmben az Anglia és ezzel együtt a saját végzete felé tartó Roth megjegyzi: „Az hiszem, egész életemet egy hajón fogom tölteni!” És pontosan ezt teszi Az óceánjáró zongorista legendája (1998) főhőseként, azon ritka szerepei egyikében, ahol egy abszolút pozitív karaktert játszik el.

Angliai sikerei után Los Angelesbe költözött munkakeresés gyanánt, és megismerkedett Quentin Tarantino rendezővel, aki látta őt játszani a Rosencrantz és Guildenstern halottban és a Vincent és Theóban, ezért szerepet ajánlott neki a Kutyaszorítóban (1992) című bemutatkozó munkájában. Csakhogy eredetileg Mr. Pink vagy Mr. Blonde szerepét alakította volna, de ő Mr. Orange-ot szerette volna eljátszani, viszont nem volt hajlandó szövegolvasásra, mert úgy gondolta, azt elrontaná. A vége az lett, hogy ő, Tarantino és a produceri szerepet is vállaló Harvey Keitel együtt berúgtak, és így már hajlandó volt egy próbára, ami természetesen jól sikerült.

Mr. Orange a játékidő jelentős részét a földön, a saját vérébe fagyva tölti, lassan elvérezve, miközben a félresikerült gyémántrablás többi résztvevője azt próbálja meg kitalálni, ki lehetett közülük a tégla. Bár a költségvetés minimális volt – a legtöbben a saját ruhájukat hordták, saját autót vezetettek, az öltönyöket pedig ingyen kapták -, de Tarantino egy részletre nagyon figyelt. Külön mentőorvos figyelte a karakter nem is igazi lőtt sebét, hogy annak hipotetikus orvosi állapota alapján adagolhassák a művért – ennek köszönhetően Tim Roth minden egyes nap végére szó szerint odaragadt a padlóhoz a szirupos piros lötty miatt, és úgy kellett felhámozni.  

Összesen három további alkalommal játszott még Tarantinóval, a Ponyvaregény - Pulp Fiction (1994) Pumpkinját QT már eleve neki írta, a Négy szoba (1995) portásfiúja viszont inkább csak epizódszerep volt, és úgy volt, hogy ő lesz a Becstelen Brigantykban (2009) a titkos küldetésre induló Archie Hicox hadnagy, de ez nem jött össze más szerepek miatt. Így aztán egészen 2015-ig kellett várni, hogy az Aljas nyolcasban ők ketten újra egymásra találjanak. Itt Oswaldo Mobray-t, a hóhért alakította, aki nem az, akinek mondja magát – csúnya véget is ér, akárcsak mindenki más. 

A legnagyobb szakmai sikert hősünk számára egy klasszikus kalandfilm, a Rob Roy (1995) hozta meg, ahol a címszereplő Liam Neeson fő ellenségét, a piperkőc, szadista kardforgatót, Archibald Cunninghamet alakította. Roth visszaemlékezése szerint tartott tőle, hogy lecserélik, mert annyira túljátszotta a karaktert, de Michael Caton-Jones rendező megnyugtatta, hogy ha akar, még rá is tehet egy lapáttal. Alakításáért jelölve lett Golden Globe-ra és Oscar-díjra, de végül egyiket sem nyerte meg. A történet végi összecsapás egyes szakértők szerint a filmben valaha ábrázolt kardpárbajok közül a leghitelesebb – sokan nézik is még ma is csak ezt a részt.

Amikor Tim Burton megkereste, hogy játssza el Thade tábornok szerepét A majmok bolygójában (2001), Roth szó nélkül igent mondott, pedig három dolgot nem tudott előre. Először is azt, hogy a majomjelmez és maszk, illetve az abban való mozgás mennyire megerőltető lesz – bele is sérült a háta -, illetve azt, hogy közös jelenete lesz az eredeti film főszereplőjével, Charlton Hestonnal, akit mélyen megvetett fegyverpárti nézetei miatt, ráadásul Heston játszotta filmbéli, szintén majom apját. Roth alig tudta végigcsinálni a jelenetet, csak kesztyűben fogott kezet a veterán színésszel, a felvétel után pedig nem állt vele szóba. És még valamit nem tudott, hogy a film csapnivaló lesz.

Tim 1993-ban vette feleségül kedvesét, a divattervező Nikki Butlert, aki két fiúgyermekkel ajándékozta meg őt. Timothy Hunter (született 1995-ben) és Michael Cormac (született 1996-ban) – mindkettőt egy-egy kedvenc írójáról. Hunter. S. Thompsonról és Cormac McCarthyról nevezte el. Rajtuk kívül van még egy fia, aki 1984-ben született Lori Bakerrel való kapcsolatából. Jack Roth szintén színész, láthattuk például a Bohém rapszódiában, de a Trónok harcában is volt egy kisebb szerepe.

Timet apai nagyapja szexuálisan bántalmazta gyermekkorától egészen korai tizenéves koráig. 1999-ben beszélt erről először, azonban az elkövető kilétét nem árulta el. 2016 decemberében egy brit magazinnak, a The Guardiannak adott interjút, melyben elárulta, hogy a bántalmazó a nagyapja volt, aki még Tim apját is bántalmazta szexuálisan. Ekkor derült ki az is, hogy Roth a Hadszíntér (1999) című, nagyon sötét tónusú filmjét valóban azért készítette el, hogy végre szembenézhessen saját gyerekkorával.

Apropó Trónok harca! A hírek szerint eredetileg Tim Roth-ra osztották a bölcs Davos Seaworth szerepét, ám ő kissé bizarrnak találta a történetet, és nemet mondott, így a készítők végül Liam Cunningham mellett tették le voksukat. És lemaradt egy másik nagy franchise-ról is: a színészt Perselus Piton szerepe miatt hallgatták meg, de a Harry Potter-sorozat helyett A majmok bolygójára esett a választása, amit nyilván többször is megbánt. Később maga J. K. Rowling választotta ki Alan Rickmant a kissé zord, ám szerethető bájitaltan tanár szerepére.

Bár nem egy tetoválás fanatikus, de nem kevesebb mint nyolc tetkója van, igaz, egyik sem különösebben látványos vagy méretes. Egy „tüskés” törzsi tetoválással kezdte, majd élete legfontosabb eseményeit örökítette meg a jobb karján, köztük fiai születését, illetve élete első és eddig egyetlen rendezése, a Hadszíntér emlékére ott díszelegnek az eredeti cím, a The War Zone kezdőbetűi.