Jávor Pál, minden idők egyik legismertebb és egyik legkedveltebb magyar színésze, az első magyar férfi filmsztár Spannenberger Pál Gusztáv néven született Aradon, 1902. január 31-én. Édesapja Jermann Pál 53 éves városi pénztáros volt – más források szerint nyugalmazott vasúti főkalauz -, aki titokban ejtette teherbe szeretőjét, Spannenberger Katalin 17 éves cselédlányt. Szülei három évvel később összeházasodtak, ekkor apja végre a nevére vette, így lett Jermann Pál Gusztáv, amiből később a Jávor lett. A kis Palinak még két fiú- és egy lánytestvére született, de hamar félárvák lettek, apjuk meghalt. Katalin, anyjuk fűszer- és gyümölcsboltot nyitott, így tartotta el a családot.

Bár édesanyja azt szerette volna, ha ő is vasutas lesz, ő az első világháború alatt kiszökött a frontra, és leveleket kézbesített a katonáknak. Anyja kerestette, és hónapok múlva a tábori csendőrök szállították haza. 1918-ban az Aradi Hírlap újságíró gyakornoka volt, de kiutasíttatta magát az újdonsült Romániából, mert Dániában akart letelepedni. A vasúti jegyét azonban Budapesten érvénytelenítették, így ottragadt, és beiratkozott a Színművészeti Akadémiára – ahonnan fél év múltán kirúgták botrányai miatt. Ezután főleg statisztaként dolgozott, és annyira szegény volt, hogy parkokban aludt. 1922-ben azonban Csortos Gyula ajánlására leszerződtette a Renaissance színház, és jobbra fordult a sora.

A húszas évek a helykeresés évei voltak, kisebb szerepekkel és hangos botrányokkal, verekedésekkel, sok italozással. Ekkor szokott rá a „cigányozásra”: szenvedélye volt a muzsika, imádta a cigánnyal húzatni a nótáját. imádott a Vadászkürt nevű étterembe járni, egyedül ücsörögni az asztalánál, iszogatni, dalolni, és a kedvenc nótáit húzatni. Már nagybetegen, halála előtt a kórház kertjében egy cigányzenekar még eljátszotta neki utoljára a kedvenc nótáit, az ápolók bort is adtak hozzá.

A magyar némafilmgyártás Jávor Pállal végződött – ez volt a Csak egy kislány van a világon (1929), a hangosfilmgyártás pedig vele indult el. Jávornak adatott meg ugyanis az a filmtörténeti pillanat, hogy megformálhassa az első magyar hangos-, és egyben zenés film, A kék bálvány (1931) férfi főszerepét. A film női főszereplője Radó Nelli volt, hogy őt is megemlítsük, partnerük a nagyszerű komikus, Gózon Gyula volt.

Jávor a második, A kék bálványnál jóval sikeresebb hazai hangosfilmben, a Hyppolit, a lakájban (1931) is szerepet kapott, igaz, itt nem volt főszereplő. Ő volt Benedek István mérnök, aki a Kabos Gyula által játszott Schneider Mátyás fuvarozó lányának, Terkának (Fenyvessy Éva) udvarol. Gózon Gyula ebben a filmben is szerepet kapott, a siker pedig garantálta, hogy Jávor nélkülözhetetlen alakja legyen a háború előtti magyar filmiparnak.

Gyakran volt partnere a filmekben Karády Katalin, akivel hét filmben játszottak együtt, nem csoda, hogy legendás volt a „Karády-Jávor páros” – együtt szerepeltek például a Szörényi Éva rendezésű filmekben: A Tanítónő, Madách, Halálos tavasz, Igen vagy nem, A Noszty-fiú esete Tóth Marival. Játszott a kor más olyan nagy díváival is, mint Muráti Lili, Simor Erzsi, Szeleczky Zita, Tolnay Klári vagy Turay Ida.

Magyarországon 1931 és 1944 között készült körülbelül háromszázötven hangosfilm egyötödének volt Jávor Pál volt a főszereplője, ami elképesztő szám, és közben folyamatosan játszott pesti színházakban is. Mindezért fantasztikus gázsikat kapott, így vagyonos ember lett: villát vett Pasaréten, műkincseket gyűjtött, nagy könyvtárat szedett össze.

1930-ben, még kezdő, szegény színészként ismerkedett meg a nála három évvel idősebb Landesmann Olgával, a gyermekeit egyedül nevelő özvegyasszonnyal, egy zsidó iparmágnás lányával. Bár az asszony szülei tiltakoztak, 1934-ben összeházasodtak, ami később mindkettőjük életét meghatározta, hiszen a hamarosan életbe lépő zsidótörvények közvetlenül érintették őket.

A vészkorszak alatt derült ki, milyen remek ember Jávor: a származásuk miatt a szakmából kirekesztett kollégákat anyagilag támogatta, majd Magyarország német megszállása alatt sem húzza meg magát, pedig figyelmeztették, hogy veszélyben forog az élete. A Színészkamaránál hangosan kérte számon, hogy

álljanak ki a vallásuk vagy politikai nézeteik miatt elhurcolt kollégákért

- erre kirúgták a kamarából, filmjeit nem játszhatták a mozik. A nyilasok 1944 októberében tartoztatták le otthonában: megverték, megalázták, a sopronkőhidai fegyházba vitték, majd a pffarkircheni koncentrációs táborba, amelyet aztán az amerikai csapatok szabadítottak fel. Felesége is túlélte a háborút, a rommá bombázott Németországban találtak egymásra.

1945-ben a Magyar Színházban, 1946-ban a Művész Színházban kapott egy-egy szerepet, de az új vezetés ironikus módon nem találta kívánatosnak a Horthy-korszak legnagyobb sztárjának jelenlétét – elsősorban a hithű kommunista Major Tamás „dolgozott” ellene, így Amerikába emigrált. 1946-ban Sárossy Szüle Mihály társulatával turnézott, 1950-ben és 1951-ben kisebb filmszerepeket kapott Hollywoodban, illetve a kinti magyarok előtt játszott rögtönzött, szegényesen díszletezett színpadokon, de volt, hogy egy hotelben dolgozott betanított irodistaként, és éjszakai portás is volt egy bérházban, miközben visszaszokott az alkoholra.

A színész végül hosszas politikai egyeztetés után 1957 novemberében, a forradalmat követő enyhülés eredményeként települhetett haza a feleségével együtt. 1958 januárjában, a Jókai Színházban lépett színpadra, majd Major Tamás megüzente neki, hogy várja vissza a Nemzeti Színházba, ahol 1935 és 1944 között a társulat sztárja volt –  rossz nyelvek szerint ekkor már Major is tudja, hogy Jávor gyógyíthatatlan beteg. 1959. augusztus 14-én hunyt el, előtte a kórteremben ünnepelték ezüstlakodalmukat a feleségével. Farkasréten nyugszik, aranyozott koporsóban, nyolcvanezren ember kísérte utolsó útjára.