Jó vagy rossz értelemben, de a világ megváltozott a listán szereplő filmek bemutatása után.
Áldozat (1961)
A homoszexualitás papíron még büntethető volt az Egyesült Királyságban, amikor ez a brit thriller megjelent, bár a rendőrség többnyire elnézőnek bizonyult, de a témaválasztás így is kockázatos volt. A film főszereplője, az egyébként valóban meleg Dirk Bogarde a film bemutatása után el is veszítette matiné bálvány státuszát.
A történet egy titokban férfiakhoz vonzódó, nős ügyvédet követ, aki szembeszáll az őt zsarolókkal. A cselekmény egy gyakori jelenséget ábrázolt Nagy-Britannia queer közösségében, a cenzorok X besorolást adtak az Áldozatnak a „homoszexuális” szó használata miatt, ami elsőként hangzott el egy angol filmben – viszont engedékenyek voltak a forgatókönyv egészével szemben, amit nem kellett megvágni.
A film segített felgyorsítani a homoszexualitás dekriminalizációját az Egyesült Királyságban.
Lord Arran, aki az erre vonatkozó törvényjavaslatot a parlament elé terjesztette, személyes köszönőlevelet írt Bogarde-nak a filmben való szereplésével járó bátorságáért. A végül 1967-ben elfogadott törvény szerint két, 21. évét betöltött férfi közötti kapcsolat már nem volt büntethető – ami alól a hadseregben és a kereskedelmi flottában szolgálók kivételt képeztek.
Rosemary gyermeke (1969)
A sátánizmus ábrázolása a Rosemary gyermeke című filmben két trendet is elindított. Az egyik a katolikus témájú horrorfilmek mai napig kitartó irányvonala, a másik a sátánista szektáktól való irracionális félelem. A Roman Polanski által rendezett, Ira Levin regénye alapján készült film olyan mély félelmeket mozgatott meg, ami szépen be is épült a köztudatba. Ez két évtizeddel később, az 1980-as évek sátánista pánikja során vált teljesen világossá, amikor az állítólagos ördögimádó rituális bántalmazás leírása természetesen hasonlított az események hollywoodi verziójára.
A sátáni pánik egyik esete a McMartin óvodai bántalmazási per volt, amelyben a szülők gyermekmolesztálással és sátáni rituálék végrehajtásával vádolták az óvodai alkalmazottakat, akikről azt is állították, hogy boszorkánynak öltözve repültek. Az abszurd per hét évig tartott, és végül 15 millió dollárba került, így ez lett az amerikai történelem leghosszabb és legköltségesebb büntetőpere. Nem született ítélet, és a szakértők egyetértenek abban, hogy már a vádaknak sem volt semmi alapja.
8 kultikus film, amit betiltott a katolikus egyház
Van itt művészfilm, horror, western, sőt még egy James Bond is.
Tovább
Taxisofőr (1976)
Martin Scorsese kultfilmjében a film főhőse, a vietnámi veterán Travis Bickle (Robert De Niro) eredetileg egy, az elnökjelölésért induló szenátort akart megölni, miután nem sikerült összejönnie egy, a politikus stábjában dolgozó nővel. 5 évvel a film bemutatója után, 1981-ben ugyanis egy bizonyos John Hinckley Jr. az akkori amerikai elnök, Ronald Reagan ellen kísérelt meg merényletet. Hinckley megszállottja volt a Taxisofőrnek és főszereplőjének, Travis Bickle-nek, valamint a főszereplő színésznőnek, Jodie Fosternek, akit elkezdett követni.
Eltökélt szándéka volt, hogy erőszakot alkalmazzon,
hogy lenyűgözze. A korábban már elítélt férfi hat lövést adott le aznap egy illegálisan megszerzett revolverből, négy embert megsebesítve – köztük az elnököt és a Fehér Ház sajtótitkárát, James Bradyt, aki részben lebénult. Brady a fegyverellenőrzési intézkedések szószólója lett, és 1987-ben benyújtotta az Brady-törvényt, amely ötnapos várakozási időt ír elő a kézifegyverek vásárlása esetén, amely alatt ellenőrizhetik a leendő vásárló esetleges bűnözői múltját. Bill Clinton elnök hosszas vita után és a republikánusok heves ellenkezése ellenére 1993-ban írta alá a törvényjavaslatot.
Kína-szindróma (1979)
Ez a Jane Fonda, Michael Douglas és Jack Lemmon főszereplésével készült alkotás már hét évvel a csernobili katasztrófa előtt komoly kérdéseket vetett fel az atomerőművek biztonságát illetően. Merthogy alig 12 nappal a bemutató után megtörtént az amerikai történelem legsúlyosabb nukleáris balesete, amikor olvadásba kezdett a Three Mile Island erőmű reaktora Pennsylvaniában. James Bridges rendezése szakított az akkoriban divatos katasztrófafilmek trendjével, inkább feszült thrillerként mutatta be, hogy egy tévécsatorna stábja szemtanúja lesz egy atomerőműben történt súlyos üzemzavarnak, amit rögzítenek is. Ezt követően úgy döntenek, az erőmű egyik magánnyomozásba kezdő alkalmazottjával együtt a nyilvánosság elé viszik a fejesek által eltussolni kívánt ügyet. Nem csoda, hogy a film cselekménye és mondanivalója a valós balesettel együtt elfordította a közvéleményt az atomenergiától, és közel 30 évig ez így is maradt.
Baseball álmok (1989)
Kevin Costner filmjében egy farmer egy különös sugallatára baseballpályát épít a kukorica-ültetvénye közepére. Megdöbbenésére megjelenik egy legendás játékos szelleme, majd mások is felbukkannak a kukoricásban. Úgy tűnik, a nyugtalan szellemek egy második esélyt kapnak, és ez kihat a helyi közösségre is. A különös, spirituális film egy furcsa mozgalmat indított el:
hatására számos város önkormányzata különített el pénzalapot baseball pályák építésére.
A baltimore-i Camden Yards 1992-es építésével kezdődően a sportfilm egy nosztalgiavezérelt, 25 stadionból álló, 9 milliárd dolláros, az adófizetők által finanszírozott költekezési hullámot indított el. Ezek a stadionok és a politikai döntéshozók, akik megszavazták őket, egy egyszerűbb, a sportközpontú időkhöz való visszatérést ígérhetnek – akárcsak Kevin Costner karaktere az álmai mezején. Ami nagyon szépen hangzik, de a formula csak nagyon kevés helyen vált be, a közpénzek sok helyen magánszemélyek zsebébe vándoroltak át a nosztalgiát gyakran magánprofittá alakítva át. Ráadásul az adófizetők által támogatott stadionok még annyi bevételt sem termelnek, hogy megtérítsék az építésükbe fektetett állami beruházásokat, és akkor még a fenntartásukról nem is beszéltünk – ami biztosan ismerős a magyar olvasók számára is.
A bárányok hallgatnak (1991)
Ez máig az egyetlen horrorfilm a történelemben, amely elnyerte a legjobb filmnek járó Oscar-díjat. Ez egyike azon kevés filmeknek, amelyek mindkét főszereplője - Jodie Foster az FBI ügynök Clarice Starlingként és Sir Anthony Hopkins a pszichopata-pszichológusként, Hannibal Lecterként - Oscar-díjat kapott. Igaz, Hopkins kevesebb mint fél óráig volt látható a filmben. És ez azon három film egyike, amely besöpörte az „öt nagy” Oscar-díjat – a két főszereplői díját, a legjobb adaptált forgatókönyvért (Ted Tally író) járót, a legjobb filmért és a legjobb rendezésért (Jonathan Demme) járót. Ha ez nem lenne elég, a popkultúrát is mélyen meghatározó alkotás átalakította a televíziózást is:
a független és erős Clarice Starling alakjának hatására a rendőrségi sorozatok is sok szempontból átalakultak, nagyobb teret kaptak a női karaktereket.
Hogy csak egy példát említsünk, az X-akták (1993) Dana Scully ügynökét (Gillian Anderson), Fox Mulder partnerét is A bárányok hallgatnaknak köszönhetjük.
007 Spectre - A Fantom visszatér (2015)
Egy titokzatos múltbeli üzenet arra készteti a 007-es ügynököt (Daniel Craig), hogy magánakcióba kezdjen Mexikóvárosban, és ezzel megkaptuk a Bond-széria egyik leglátványosabb nyitójelenetét. Ahol Bond háztetőkön üldözi a végül helikopteren menekülni próbáló gazfickókat. A jelenetsort a Sony a mexikóvárosi önkormányzattal közösen hozta össze, káprázatos Dia del Muertos (halottak napja) felvonulással, zenekarokkal, koponyás maskarákba öltözött statiszták százaival. Ráadásul a produkció óriási adókedvezményeket kapott a mexikói fővárostól, hogy a drogháború által megtépázott imidzsét segítsen feljavítani, ami sikerült is. Turisták ezrei voltak kíváncsiak a híres fesztiválra, amivel csak egy apró gond volt:
ilyen fesztivál nem létezett, csak a film kedvéért rendezték meg,
a halottak napján a családok az elhunyt rokonok sírját látogatják meg és díszítik fel a temetőkben. Csakhogy most már kellett csinálni egy igazi fesztivált is, ami persze nem autentikus néphagyomány, hanem turisztikai látványosság lett, hála James Bondnak!
Forrás: www.mentalfloss.com
