Hallottál már a National Legion of Decency nevű szervezetről? Ez az 1934-ben alapított csoport annak alapján vizsgálta a mozgóképeket, hogy van-e bennük a katolikusok által kifogásolható tartalom, vagyis csak olyan filmeket fogadtak el, amik „nem sértik a tisztességet és a keresztény erkölcsöt”. A szervezetet John T. McNicholas cincinnati érsek alapította, és egészen 1980-ig működött, de előtte még, 1965-ben új nevet kapott: National Catholic Office for Motion Pictures. A kezdeményezés hatására eléggé romlott azoknak a filmeknek az esélye, melyeket a National Legion of Decency bizottsága nem ajánlott, hiszen ezek vetítésén egy közel húszmilliós közösség nem vett részt. Sőt, 10 millióan alá is írták, hogy a tiltólistájukon szereplő filmeket nem nézik meg. Ugyanakkor néha fordítva sült el a dolog, hiszen a negatív reklám is reklám, és amelyik filmre a szervezet kimondta, hogy nem ajánlja, arra egyúttal fel is hívta a figyelmet. A National Legion of Decency nem volt hivatalosan a katolikus egyház része, ám az is igaz, hogy minden egyházmegye delegált valakit – általában egy plébánost – a szervezetbe, és a katolikusok többsége zsinórmértékként tekintett a filmes besorolásaikra. Következzen 8 kultfilm, amit a National Legion of Decency valamilyen szokatlan okból károsnak tartott annak idején.

Psycho (1960)

Talán nem meglepő, hogy Alfred Hitchcock klasszikusával kezdünk, melyben a Bates Motel falai közt valaki előszeretettel gyilokja le a vendégeket. A filmről Bosley Crowther a következőket írta a The New York Times 1960. április 28-i számában:

„A pszichiáterek arról pusmognak, hogy a film sokkos állapotot idézhet elő (ami egyébként Hitchcock eredeti szándéka is volt), és a szülők féltik tőle a gyermekeiket. Másfelől viszont nézők ezrei – mostanra már talán milliói – jöttek ki a moziból lúdbőrözve, zilált idegeiket simítgatva elégedetten, hogy végre egy jó kis rúgást kaptak egy filmtől.”

Persze nem mindenki volt ezen a véleményen, nem véletlen, hogy Crowther cikkének az a címe: Válasz azoknak a filmnézőknek, akik szerint a Psychót be kellene tiltani. A National Legion of Decency bizottsága például azért ítélete el a Psychót, mert szerintük van egyfajta szadista felhangja a filmnek, és kifejezetten izgatóan van bemutatva Marion (Janet Leigh) meggyilkolása a zuhany alatt. De nem csak azt kifogásolták, mikor a lány meghal, hanem azt a jelentet is, mikor egy férfival bújik ágyba, és csak egy melltartó van rajta.

Kifulladásig (1960)

Mit is keres itt Jean-Luc Godard remekműve, a francia újhullám egyik meghatározó filmje, ami technikailag is épp annyira meglepő, mint tartalmilag, hiszen mindenfajta mesterséges megvilágítás nélkül, természetes fénynél forgatták? A válasz igazából pofonegyszerű: a film főszereplője, Michel (Jean-Paul Belmondo) egy személyben testesíti meg mindazt, amitől a National Legion of Decency bizottsága rettegett. Ő az a férfi, aki oda van Humphrey Bogartért, ő a filmek által befolyásolt mozirajongó, aki bűnözővé válik. Michel, miután megölt egy rendőrtisztet, Olaszországba menekül, ahol találkozik Patriciával (Jean Seberg). Végül a szerelem lesz a veszte a vagány bűnözőnek. A bizottság alapjaiban érezte igazolva magát, mikor ez a film megjelent, hiszen az National Legion of Decency nézőpontjából egy olyan emberről szól, aki azért követ el bűncselekményeket, mert előszeretettel azonosítja magát a filmek kemény, individualista szereplőivel.

Oroszországból szeretettel (1963)

Még maga James Bond sem úszta meg, hogy a National Legion of Decency kimondja rá az ítéletet. Persze, Bond nem épp a vallásos életvitelt népszerűsíti, de az igazán érdekes inkább az, hogy miért épp ez az egy film került a bizottság listájára, miért nem az egész franchise?

A bizottság álláspontja szerint az Oroszországból szeretettel egy kém-thriller, amin sokat rontanak a szadisztikus, erőszakos jelenetek, az alkalmi szexuális kalandok és a kétértelmű párbeszédek.

Ez viszont bármelyik Bond-filmre igaz, szóval kell lenni valaminek ebben a Sean Connery főszereplésével készült alkotásban, ami miatt bekerült azok közé a filmek közé, amiket elítélnek. Bár konkrét bizonyíték nincs rá, de egyes feltétezések szerint van valami ebben a filmben, ami ütközik az akkori katolikus ügyekkel.

Ez is érdekelhet

Furcsa módon betiltott filmek

Nem kell ahhoz valamiféle ostoba vagy gonosz diktatúra, hogy betiltson filmeket, elég egy rossz évszám, pár rosszkor elszívott cigaretta vagy valami más, de az is előfordult már, hogy nem csak az alkotás, de a címe is tiltólistára került.

Tovább

8 és ½ (1963)

Federico Fellini önreflexív alkotása az élet és a művészet milliónyi aspektusát mutatja meg. Marcello Mastroianni tulajdonképpen Fellinit alakítja, egy rendezőt, aki épp egy sci-fit forgat, miközben elkezdi megkérdőjelezni a filmkészítés célját és értelmét.

A National Legion of Decency egyetlen aspektus miatt tette tiltólistára: a filmben szerepel egy nő, aki házasságtörést követ el.

Ez nem tűnik túl masszív érvnek, persze nyilván a bizottság az olyan filmeket preferálta, amikben tökéletes családok, tökéletes életét látjuk, és nincs semmifajta külső, erkölcstelen erő, de az furcsa, hogy ha már Fellini is felkerült a listájukra, akkor miért nem a Toby Dammit? Ez a kisfilm egy kiábrándult, alkoholista színészről szól, egy Vatikán által finanszírozott spagettiwesternben játszik, amelyben Jézus egy fegyverforgató.

A Jó, a Rossz és a Csúf (1966)

Ha már vadnyugati film: Sergio Leone westernje talán az egyik legpesszimistább alkotás, amit valaha láttunk. Szőke (Clint Eastwood) és Tuco (Eli Wallach) csalással jutnak pénzhez újból és újból: Szőke átadja a városi hatóságoknak a körözött Tucót, felveszi a érte a jutalmat, majd az akasztáskor ellövi a kötelet. A filmben egyetlen pillanat sincs, ami bármiféle emberi jóságot mutatna meg, mindenki csak önös érdekből cselekszik, és az emberi élet annyit ér, amennyit az általa birtokolt információ. Ha Schopenhauer westernt forgatott volna, akkor az ilyen lenne. Az egészben ott bujkál a folyamatos kétely, hogy egyáltalán érdemes-e élni egy ilyen világban, egy ilyen életet? A Jó, a Rossz és a Csúf annyira nihilista a maga vicces és hűvös módján, hogy minden bizonnyal emiatt került a National Legion of Decency tiltólistájára, mivel úgy gondolták, hogy az önző és értéktelen életre ösztönöz.

Nagyítás (1966)

Nem, nem ezúttal nem az volt a bizottság problémája, hogy Michelangelo Antonioni filmjében Thomas (David Hemmings), a fényképész jobban el van foglalva azzal, hogy minél tisztább képet kapjon egy holttestről, amit véletlenül fotózott le, mint azzal, hogy minél előbb értesítse a bűntényről a hatóságokat. Nem, a National Legion of Decency nem azért tette tiltólistára a Nagyítást, mert Thomas nem lép fel időben a legsúlyosabb bűn, a gyilkosság ellen, hiszen mire értesíti a hatóságokat, a holttest már nincs meg.

A filmmel egyetlen gond volt: a meztelenség,

amit a National Legion of Decency a néző erkölcse elleni indokolatlan támadásnak érzett.

Ez is érdekelhet

5 betiltott film, amit mindenképpen látnod kell!

Egy transznemű karakter miatt számos arab ország betiltotta a Spielberg-féle West Side Storyt. Korábban a Brokeback Mountain is tiltólistára került a Közel-Keleten, a Titanic 3D-t pedig azért cenzúrázták Kínában, mert túlságosan élethű volt benne a meztelen Kate Winslet.

Tovább

Rosemary gyermeke (1968)

Nagyon nem meglepő, hogy Roman Polanski filmje is szerepel a tiltólistán, hiszen az egész arról szól, hogy miként születik a Földre a sátánfattya. De elsősorban nem emiatt ítélte el National Legion of Decency bizottsága. Szerintük

a film Szűz Mária történetének groteszk újrafogalmazása, és Jézus születésének kiforgatása, ami gúnyt űz a Megváltóból és a szeplőtelen fogantatásból.

Ha ez nem lenne elég, akkor az egyik jelentben képmutatónak nevezik a pápát. Nevezetesen, amikor a szereplők a pápa közelgő látogatásról szóló hírt nézik a tévében:

- Nincs pápa, aki olyan városba utazna, ahol sztrájkolnak a lapok.
- Azt hallottam, várni fog, amíg vége nem lesz.
- Ez a show-biznisz.
- Pontosan. A ruhák, a rítusok - minden vallás az.

Taxisofőr (1976)

Ha a Kifulladásig volt a filmes példa arra, amikor a National Legion of Decency bizottsága igazolva érezte magát, akkor a Taxisofőr az élő példa. John Hinckley Jr. ugyanis, miután megpróbálta megölni Ronald Reagant, azt mondta, hogy ennek a filmnek a hatására hajtotta végre a merényletet. A film főszereplője, Travis Bickle (Robert De Niro) egy politikussal akar végezni, akinek kampánystábjában dolgozik egy nő, aki dobta őt. Martin Scorsese filmje tulajdonképpen egy gondolatkísérlet, ami azt mutatja meg, hogy milyen az, ha az erkölcsi rosszra szintén rossz eszközökkel reagálunk, ha a világban uralkodó agressziót agresszióval akarjuk orvosolni. A kiábrándult és csalódott ember márpedig mindenre képes. A National Legion of Decency bizottsága viszont kizárólag azt látta a Taxisofőrben, amit látni akart: egy igazolást arra, hogy valaki meg akarta ölni az elnököt, mert valami hasonlót látott egy filmben.

(via Wikipedia, Taste of Cinema, WhatCulture)