Ezek a filmek trükkösek, és nem biztos, hogy minden néző egyből megértette, hogy mi is a lényegük.
1. 2001: Űrodüsszeia (1968)
Ha koherens sztorira, szerethető karakterekre és thrilleres izgalmakra vágyunk, akkor inkább keressünk magunknak egy kevésbé eredeti, biztonságosabb sci-fit. Stanley Kubrick bátor, forradalmi effekteket és művészi megoldásokat tartalmazó eposza ugyanis teljesen máshogy működik, mint azt egy efféle alkotástól elvárnánk. Ez 1968-ban a közönséget és a kritikusok egy részét is megijesztette, azonban az idő, valamint a hippikultúra megmentették a pszichedelikus mesterművet: ma már tudjuk, hogyan kell a helyén kezelni, és azt is látjuk, mennyire megismételhetetlen és fontos alkotásról van szó.
56 éve keressük ennek a sci-finek az értelmét, és lehet, hogy most rátaláltunk
1968-ban ezen a napon mutatták be a leglíraibb és legtitokzatosabb sci-fit, a 2001 – Űrodüsszeiát, amiről maga a rendező, Stanley Kubrick ejtett el néhány fontos infót egy interjúban.
2. Szárnyas fejvadász (1982)
Ridley Scott komplex történetmesélést és merész kreatív döntéseket vetett be a Szárnyas fejvadászban úgy, hogy szándékosan kevés dialógust adott a színészek szájába. Ez eléggé összezavarhatta azokat a nézőket, akik egy mainstream thrillert vártak az egzisztencialista noirtól. A zavarodottságot pedig fokozhatta, hogy az évek alatt számos verzió készült a Szárnyas fejvadászból, amelyek épp a főszereplő identitásához köthető kulcsmomentumokban tértek el egymástól. Nem a legkönnyebb dolog megérteni, megszeretni, és megtanulni a helyén kezelni a Szárnyas fejvadászt, de a meghatározó cyberpunk mese bőven megjutalmazza a beléfektetett energiánkat.
3. 12 majom (1995)
Bizony, több időutazós film is lesz ezen a listán, közülük először pedig Bruce Willis és Terry Gilliam fergeteges együttműködése, a 12 majom kerül sorra. A sztoriban a Willis által alakított elítéltet a sivár jövőből küldik vissza a múltba, hogy kinyomozza, pontosan hogyan terjedt el az emberiséget kiirtó vírus. A dolog viszont egyre bonyolódik, a főhős mentális állapota pedig folyamatosan romlik, no meg Gilliam is hozza a szokásos széditő formáját, így egyre nehezebbé válik elkülöníteni, mi a valóság, és mi a lázálom a sztoriban. Kihagyhatatlan.
4. Csillagközi invázió (1997)
Ha egy izgalmas háborús sci-fire vágyunk, a Csillagközi invázió lehet, hogy csalódást okoz: hiszen túljátszott, debil, nem túl okos a sztorija, és az akciójelenetek is épphogy elmennek. De valójában egyáltalán nem ez a film lényege. Sok idő kellett ahhoz, hogy leessen a közönség számára: Paul Verhoeven valójában egy paródiát készített, amely az amerikai hadiipari gépezetet, valamint a korábbi fasiszta rezsimek idegengyűlöletét és erőszakmániáját állította pellengérre. Ha más szemmel nézzük, akkor vesszük csak észre, hogy valójában egy zseniális szatíráról van szó, amely tűpontosan dramatizálja a túltolt militarizmust.
10 sci-fi klasszikus, ami ha kimaradt, azonnal pótold!
Elfeledett gyöngyszemek Sean Connery űrbéli nyomozásától kezdve George Lucas korai sci-fijén át Az idő urai atyjának másik kultikus animációjáig.
Tovább
5. A találmány (2004)
A találmányt nem félreérteni nehéz, hanem egyáltalán bármilyen értelmezést adni neki. A mindössze 77 perces, alacsony költségvetésből készült időutazós film irtózatosan komplex és irtózatosan tömény. Éppen azzal vonzza be a nézőt, hogy a játékidő minden egyes pillanatában mélyíti, bonyolítja alaphelyzetét, kihozva a legtöbbet az időt manipuláló, egyre merészebbé váló barátok (Shane Carruth és David Sullivan) drámájából. Közel lehetetlen, hogy az első megnézés után levágjuk, egyáltalán mi is történt ebben a filmben, de annyira izgalmas és eredeti az egész, hogy roppant szívesen térünk vissza hozzá, hogy sokadik újranézésra talán képesek legyünk összerakni a képet.
6. Eredet (2010)
Christopher Nolan nagyszabású sci-fije merész, tartalmilag és vizuálisan is lehengerlő koncepciókkal támad. A főszereplők egyre mélyebbre merészkednek az álmok birodalmában, a játékszabályok egyre bonyolódnak, a film végi csavarok pedig még azt is fejreállítják, amit előtte biztosnak hittünk. Több újranézés is szükséges, hogy kibogozzuk a remek sci-fi végét, de az Eredet egy annyira lehengerlő film, hogy szívesen ugrunk neki sokadjára is. Nolan hasonlóan túlbonyolított sztorit szállított pár éve a Tenettel, de az időben visszafelé rohangáló ügynökök sztorija már messze nem sikerült olyan vonzóra, mint a Leonardo DiCaprio főszereplésével készült agycsavarda.
11 érdekesség, amit nem tudtál a zseniális Eredetről
Chistopher Nolan egyedülálló filmjének számtalan jelentésrétege van és megannyi értelmezési lehetőséget kínál fel, így nem csoda, hogy annyi érdekességet lehet róla összeszedni!
Tovább
7. Expedíció (2018)
Az Expedíció megintcsak egy merész és nehéz film, amely nem hajlandó szokványos thrillerként hozzáállni a bolygónkra érkezett földönkívüliekről szóló alapötletéhez. Ahogy a Natalie Portman által játszott főszereplő egyre mélyebbre hatol be a titokzatos erő által birtokba vett zónába, úgy borulnak fel a fizika legalapvetőbb szabályai, és úgy esnek szét a karakterek mentálisan is. Az Expedíció pedig egyre álomszerűbb, egyre nehezebben érthető lesz, a bombasztikus finálé során pedig első megnézéskor lehet, hogy meg kell elégednünk a vizuális orgiával. Ugyanis a látottak megértéséhez legalább egy újranézésre lesz szükségünk. A mindig forró témákba beletenyerelő Alex Garland mozija nem adja könnyen a titkait, de érdemes megküzdeni értük.
