Chris Evanstól Steven Seagalon át Eddie Murphyig.
A színészek egész életüket forgatásokon töltik, testközelből látják, hogy dolgozik a rendező, az operatőr, a világosító és a többi stábtag, így nem meglepő, hogy sokan kedvet kapnak ahhoz, hogy a kamera mögött is kipróbálják magukat. November végén Scarlett Johansson bemutatkozó rendezése (Eleanor, a lenyűgöző) is befutott a magyar mozikba, és a színésznő az új szerepében sem okozott csalódást. Most viszont azokról a színészekről lesz szó, akiknek inkább a kaptafánál kellett volna maradniuk.
William Shatner
William Shatner több szempontból is a popkultúra megkerülhetetlen alakja. Jellegzetes, szünetekkel tördelt, teátrális beszédmódja és sajátos színészi eszköztára mellé ikonikus szerepek párosulnak. A T.J. Hooker és a Jogi játszmák (Boston Legal) című sorozatokban kifejezetten emlékezetes alakítást nyújtott, de a legismertebb szerepe természetesen James T. Kirk kapitány a Star Trek-univerzumban.
Miután színésztársa, Leonard Nimoy sikeresen megrendezett két Star Trek-filmet, Shatner is vérszemet kapott, és a Star Trek V: A végső határ munkálatai során ő vette kezébe az irányítást. Sajnos a rajongók többsége ezt a részt tartja a széria mélypontjának. A cselekmény számos ponton logikátlan és hiteltelen, a drámainak szánt pillanatokat pedig bárgyú vizuális poénok és kínos viccek teszik tönkre. Tekintve, hogy a forgatókönyvet is Shatner jegyzi, a felelősség egyértelműen az ő vállát nyomja.
Chris Evans
Mielőtt Amerika Kapitányként vált volna világszerte ismertté, Chris Evans főként vígjátékokban tűnt fel. Erőssége az önelégült, arrogáns karakterek megformálása volt olyan filmekben, mint a Fantasztikus négyes, a Már megint egy dilis amcsi film, a Tőrbe ejtve vagy a Scott Pilgrim a világ ellen, de a Snowpiercer – Túlélők viadala Curtiseként is emlékezeteset alakított.
6 színész, aki utál híres lenni
Kristen Stewart és Anne Hathaway tudja, milyen az, amikor rájuk zúdul a népharag.
Szegények :(
A színészi sikerek hatására úgy döntött, rendezőként is kipróbálja magát: így született meg A szerelem útján, egy intim történet két idegenről, akik egy éjszaka alatt ismerik meg egymást. Ehhez a visszafogott alaphelyzethez azonban fájó stílustalanság párosult: a beállítások, a színészvezetés és a vágás unalmas és jellegtelen. Evans rendezőként éppúgy képtelen kiemelkedni a szürkeségből, ahogy kevésbé sikerült akciószerepeiben.
Steven Seagal
Vannak karrierek, amelyek puszta létezése is rejtély, és Steven Seagalé pontosan ilyen. Pályafutása során számtalan akciófilmben szerepelt, ám ezek többsége – nevetséges forgatókönyveivel és karikatúraszerű karaktereivel – a mozik helyett egyenesen a videótékák polcain végezte. Seagal gyakran mintha alvajáróként, látható unalommal vagy szégyenkezve vánszorogna végig ezeken a produkciókon. Bár a gyenge alapanyag miatt színészként talán felmenthető lenne, rendezőként már nincs mentsége.
A Lángoló jég Seagal egyetlen rendezése: egy környezetvédelmi thrillernek szánt alkotás, amely hemzseg az elcsépelt párbeszédektől és az értelmetlen fordulatoktól. Bár az akciófilmeket ritkán dicsérik a forgatókönyvük miatt, itt a rendezés is csapnivaló. Akciójelenetből kevés van, a robbanásokat pedig amatőr módon kivitelezték. Úgy tűnik, Seagal fásultsága nemcsak a színészi játékára, hanem rendezői ambícióira is rányomta a bélyegét.
Jean-Claude Van Damme
Jean-Claude Van Damme is számos zs-kategóriás moziban szerepelt, amelyek minősége ugyan sokszor nem haladja meg Seagal filmjeiét, de a belga sztár legalább beleteszi a szívét-lelkét ezekbe a produkciókba. Enyhén giccses, túlzó játéka jól illeszkedik az egyszerű forgatókönyvekhez, és ha más nem is, egyfajta ironikus báj megmenti ezeket a filmeket. Sajnos ugyanez nem mondható el arról, amikor a kamera mögé áll. Van Damme két filmet rendezett: A kalandort és a The Eagle Patht (melyet többször átvágtak és átneveztek). Bár mindkét alkotásban akadnak szép totálok, a rendező megpróbálja lemásolni azoknak az akciófilmeknek a stílusát, amelyekben színészként sikeres volt, de elbukik. A kapkodó operatőri munka és a zavaros vágás jelentősen gyengíti az élményt, ami különösen azért szembetűnő, mert a filmeknek ezen kívül nincs más erényük.
Van Damme Volvókon spárgázik, Jockey a Molnál tankol – 10 sztár, aki menő reklámot forgatott
És akkor még meg meg sem említettük Bruce Willist és a Hellt vagy George Clooneyt és a „No Martini? No Party!”-t!
Még több Van Damme
Forest Whitaker
Forest Whitaker karakterszínészi érdemei vitathatatlanok. Olyan filmekben nyújtott kiváló drámai alakítást, mint A szakasz, Az utolsó skót király, a Síró játék vagy az Érvek és életek. Természetesen neki is voltak mellényúlásai (például a Háború a Földön vagy egyes Star Wars-filmek), de összességében megbízható és elismert művész.
Rendezői munkássága azonban teljesen más lapra tartozik.Többször kapott lehetőséget a bizonyításra, de minden alkalommal kudarcot vallott. Az olyan filmek, mint A fegyver, Az igazira várva, a Majd elválik vagy a Fejjel a bajnak, legjobb esetben is csak átlagosak, rosszabb esetben kifejezetten kínosak. A jelenetekből süt az izzadságszagú igyekezet, hogy valami komoly művészfilmre hasonlítsanak, ám az eredmény rendszerint giccses melodráma és érzelgősség.
Nicolas Cage
Ha létezik színész, akire illik a „művészi kísérletező" jelző, az Nicolas Cage. Mind filmválasztásaiban, mind színészi módszereiben hajlamos a végletekig elmenni, ami gyakran bizarr, „túljátszott" alakításokat eredményez. A minőség ingadozása ellenére azonban kétségtelen, hogy nem lehet levenni róla a szemünket.
Nicolas Cage 12 leglátványosabb megőrülése
Nála szórakoztatóbban senki nem tud bekattanni.
Ez is érdekelhet
Meglepő, hogy nem próbálkozott gyakrabban a rendezéssel, bár a Sonny láttán talán jobb is így. Ez a tragikusnak szánt történet ugyanabba a csapdába esik, mint Whitaker filmjei: nehéz témákat boncolgat, de nem tudja eldönteni, mennyire legyen nyers vagy explicit. Kompenzálásként fejest ugrik a melodrámába, érezhetően díjakra ácsingózva. Cage rendezői debütálása így egyszerre lett túl óvatos és kínosan hatásvadász.
Eddie Murphy
A Saturday Night Live szkeccsshow-ból számos kiváló komikus indult, köztük Eddie Murphy is, aki páratlanul ötvözte a robbanékony energiát a megdöbbentő poénokkal. Ez a megközelítés nemcsak stand-up estjein, hanem olyan filmekben is remekül működött, mint a Beverly Hills-i zsaru vagy a Shrek, amelyben ő adta a Szamár hangját. Murphy azonban a drámai szerepekkel is megpróbálkozott, váltakozó sikerrel. Tekintve ezt az egyenetlen teljesítményt, nem meglepőek a rendezéssel kapcsolatos nehézségei sem.
A Harlemi éjszakák című filmben a legendás Richard Pryorral játszott együtt, a közönség így joggal várta, hogy a kosztümös film könnyed hangvételű lesz. Részben az is, ugyanakkor Murphy kemény bűnügyi drámának is szánta. A két hangvételt azonban véletlenszerűen keveri, anélkül hogy organikus egyensúlyt teremtene közöttük. Emiatt a film fájdalmasan szétesőnek és következetlennek tűnik – ami sajnos Murphy későbbi karrierjének egy részére is igaz.
Via: Listverse
