A siker mértéke

Agatha Mary Clarissa Christie – leánykori nevén Miller - minden idők egyik legsikeresebb írója, aki több mint 2 milliárd darabot adott el történeteiből – eddig, nagyjából, és ebben nincsenek benne az antikvár darabok. Mégis, még akkor sem tartotta magát írónak, amikor száznál több regénye született meg. Háztartásbelinek írta be magát a hivatalos papírokon, talán azért, mert botrányosan rossz helyesíró volt. Első írását egy, a nővérével Margaret Fraryvel kötött fogadás miatt írta meg, első regénye pedig 1920-ban jelent meg A titokzatos styles-i eset címen, aminek főszereplője Poirot volt. Bár a krimi ünnepelt királynője volt, Mary Westmacott álnéven romantikus regényeket is írt; verseket és novellásköteteket is jelentetett meg – és 20 éven át sikerült megőriznie ezt a titkát.

Igen strapabíró volt

Az írónőnek elképesztő munkabírása volt, amire szüksége is volt: általában rendkívül szoros határidőkhöz kellett tartania magát. Fénykorában évente két regényt is megírt, amik közül a másodikat mindig az karácsonyi ünnepekre időzített, amit egy idő után a Christie for Christmas szlogennel hirdettek. Igaz, a tempója is óriási volt: egy hétvége alatt megírt egy könyvet. Fáradhatatlan volt, tulajdonképpen a haláláig dolgozott, és emiatt volt, hogy egy kolbásztöltőhöz hasonlította magát. Legjobb ötletei akkor jöttek, amikor óriási viktoriánus fürdőkádjában pihente ki a nap fáradalmait.

Egy nagyon gazdag nő

Agatha Christie milliókat keresett egy olyan korban, amikor a nők nem is dolgoztak, vagy ha mégis, akkor pár fontot vihettek haza gépíróként vagy a gyárból. Mindkét férjénél jobban keresett, de ez nem volt elég a boldogsághoz. 38 éves korában vált el első férjétől, Archibald Christie-től repülőtiszttől, amikor megtudta, férje viszonyt folytat 25 éves titkárnőjével. Férje nevét mégis megtartotta, hiszen így lett ismert. Második férje, a nála 14 évvel fiatalabb Max Mallowann, ünnepelt régész elfojtott homoszexuális volt, házasságuk inkább baráti alapokon nyugodott, viszont  férfi foglalkozásának köszönhetően rengeteget utaztak, amit Christie számos regényébe beleépített – például a Gyilkosság az Orient expresszenbe.

Micsoda misztérium!

A titkok és összeesküvések írónőjének is megvolt a saját titokzatos története. 1926-ban, amikor kiderült, hogy férje megcsalta, az írónő egyik pillanatról a másikra egyszerűen eltűnt, miután december egyik estéjén jóéjt puszit adott kislányának. 11 napig senki sem tudott róla semmit. Kocsiját Guildford mellett találták meg néhány ruhájával és a papírjaival, de az írónőnek semmi nyoma se volt. Az ügy hatalmas nyilvánosságot kapott, több mint 15 ezer önkéntes kereste Christie-t, búvárok nézték át az összes környékbeli tavat. Sokan azt gondolták, autóbaleset áldozata lett, mások öngyilkosságra gyanakodtak, mások idegenkezűségre. Aztán az írónő december 14-én előkerült, álnéven tartózkodott az Old Swan Hotelben, de nem volt hajlandó magyarázatot adni eltűnésére, és arra sem, mi történt abban a titokzatos 11 napban.

Gyanúba keveredett

1941 környékén az MI5, vagyis a brit titkosszolgálat nyomozni kezdett utána. Az N vagy M című regényének egyik szereplője, Bletchley őrnagy és a köré fűződő történet ugyanis olyan valósághűre sikeredett, hogy az ügynökök azt hitték, Christie-nek tudomása van a Bletchley Parkban lévő titkos kódfejtő központról, ahol többek között a német Enigma feltörésén dolgoztak. Az írónő később így emlékezett vissza a saját válaszára: „Éppen Oxfordból zötykölődtem London felé, amikor Bletchley-nél lerobbant a vonat. Azzal álltam bosszút a helyen, hogy Bletchleynek neveztem az egyik legkellemetlenebb karakteremet."

Amerikában cenzúrázták

No nem a tartalom és a gyilkosságok miatt, de az egykori Amerikában megjelent Agatha Christie regények nem feltétlenül adják vissza az eredeti munkák mondanivalóját. Az USA-ban akkoriban ugyanis műfajtól függően szigorú szabványok szerint „gondozták” a szöveget. Pontosan meghatározták, milyen terjedelmű lehet egy krimi, ezért volt olyan Christie-mű, amiből helytakarékossági okokból egy teljes fejezet kimaradt, a végét pedig kicsit átírták, hogy azért benne legyen az információ, amit a kihúzott fejezet tartalmazott. Az írónőnek - akinek egyébként édesapja amerikai volt - más problémája is akadt a kinti kiadókkal – azok ugyanis a világháború alatt nem utalták át honoráriumát, a brit adóhivatal azonban könyörtelenül behajtotta rajta a szerződésben foglalt összegek utáni járulékokat.

A nagy méregkeverő

Agatha Christie a mérgek igazi szakértője volt. A második világháború alatt ugyanis egy gyógyszertárban dolgozott Londonban, a University College Hospitalben, ahol volt ideje és módja megismerni a mérgek minden titkát. Tudását természetesen felhasználta később íródott regényeiben. A kórház vezető gyógyszerésze, Harold Davis ajánlotta neki például azt, hogy a Bűbájos Gyilkosok című könyvében használjon tallium mérgezést. Ezt olyan érzékletesen mutatta be, hogy később egy kisgyerek rejtélyes rosszulléteinek okát ennek segítségével fejtették meg az ápolók.

Poirot gyilkosa volt!

Amikor Agatha Christie megölte egyik legsikeresebb szereplőjét, Hercule Poirot-t, a The New York Times egy teljes oldalas gyászjelentést jelentetett meg a 32 regényben és 54 novellában szerepelt karakternek. Christie nem különösebben kedvelte az általa kitalált szereplőt, akinek alakját a szülővárosában, Torquey-ban az I. világháború alatt élő belga menekültek ihlették, úgy nyilatkozott róla, hogy egy utálatos, fárasztó és egocentrikus alak – ő inkább Miss Marlple-t kedvelte. Christie már az 1940-es években eltervezte, hogy elintézi a főhőst, ám kiadói nyomásra ezt egészen 1975-ig elodázta. 1976. január 12-án maga az írónő is elhunyt. Hercule Poirot neve a francia poireau, vagyis póréhagyma szóból ered – ez nyilván jelzi, miként viszonyult hozzá megalkotója.