Nem csak a Repülő Cirkusz idejében születtek kiváló filmek a társulat tagjaival.
1973. január 18-án vetítette le a BBC a Monty Python Repülő Cirkuszának utolsó epizódját. A társulat már ekkor nem volt teljes, hiszen John Cleese nem vett részt az utolsó, csonka évadban. Később még három film erejéig összeálltak (Gyalog galopp, Brian élete, Az élet értelme), de a Monty Python tagjai már külön utakat jártak, és bár megesik, hogy egy-egy produkció erejéig röpke időre feltámad a Monty Python, a társulat valójában már régóta nem aktív. Viszonyítani kár is, de vannak olyan filmek, amelyekben feltűnik egy vagy több Python-tag, elég kellemes meglepetést okozva. Listánkon tehát nem szerepelnek olyan címek, amelyekben valamelyik Pythonnak csak a hangja hallható, vagy kizárólag a készítés egyéb fázisaiban (forgatókönyvírás, rendezés) vett részt, sőt, még a sorozatokat se vettük figyelembe, így hiába keresed rajta a Waczak szállót. Szóval, következzen valami egészen más: hét remek film, amiben Pythonok szerepelnek, de nem a társulat égisze alatt készült.
Jabberwocky (1977)
Két évvel járunk a Gyalog galopp hatalmas sikere után, és páran a társulatból ismét egy középkori történetet forgattak. Terry Gilliam első önálló rendezése az Alice Tükörországban című Lewis Carroll műben olvasható nonszensz versen alapul, amelynek központi figurája Jabberwocky. A történet elsőre a klasszikus lovagregények mintáját követi: a kiválasztott leszámolni készül a falvakat pusztító szörnnyel, ám a csavar ott van, hogy a kereskedők nem örülnek ennek, hiszen ők elég jól profitálnak a fenyegetettségből. Gilliam masszív társadalomkritikája már itt is tettenérhető.
Brazil (1985)
Terry Gilliam disztópikus szatírájában egy kis hivatlanok mer nagyot álmodni: a bürokratákkal és szankciókkal teli jövőben először csak ábrándozik arról, hogy ő egy páncélos lovag, majd csatlakozik az ellenálláshoz. Vagy nem, mivel mint kiderül, már egy ideje kínvallató elmekontroll-eljárásnak vetették alá, aminek hatására elég sokat képzeleg. Az inkább groteszk mint humoros filmben Michael Palin is tiszteletét teszi, ráadásul egy elég kegyetlen szerepkörben.
A hal neve: Wanda (1988)
A nyolcvanas évek egyik legsikeresebb, kultikus vígjátékát nem más írta mint John Cleese, ráadásul rajta kívül Michael Palin is feltűnik a szereplők közt. Az egyszerűnek tűnő ékszerrablás végül fergeteges burleszkbe megy át, miközben mindenki áskálódik mindenki ellen.
Erik, a viking (1989)
Ez az a film, amit előfordul, hogy a Monty Python-társulatnak tulajdonítanak, pedig csak két egykori tag szerepel benne: Terry Jones (aki írta és rendezte is a filmet) és John Cleese. A címszerepben Tim Robbins látható, ő az a viking, akinek elege lesz az erőszakból és fel akarja ébreszteni az isteneket. Az északi mitológia egyedi feldolgozása könnyed humorral visz be pár gyomrost a társadalomnak, gondoljunk például Atlantisz elsüllyedésére.
Apócák a pácban (1990)
Két évvel az Apáca-show előtt mutatták be ezt a vígjátékot, melyben a két bankrabló (Eric Idle és Robbie Coltrane) jó útra akar térni, de előtte még lopnak egy alaposat, majd a maffiától menekülve egy zárdában kötnek ki, ahol magukra öltik a fityulát. Két férfi és egy apácarend, rengeteg helyzetkomikummal (a kínos magyar címet most jótékonyan nem említem).
James Bond: A világ nem elég (1999); Halj meg máskor (2002)
Melyik brit nem szeretne James Bond-filmben játszani. John Cleese-nek ez is összejött: ő alakítja a Pierce Brosnan éra két filmjében is a tudóst, aki kütyükkel látja el a 007-est. Kezdetben még csak Q asszisztense, majd előléptetik, és ő maga lesz Q.
Harry Potter és a bölcsek köve (2001); Harry Potter és a titkok kamrája (2002)
Sir Nicholas de Mimsy-Porpington, ismertebb nevén Félig Fej Nélküli Nick a Griffendél-ház kísértete a Harry Potter-filmekben. Bár az őt alakító John Cleese színészi tehetségét jócskán elpazarolták, hiszen a figura korántsem kap akkora szerepet a vásznon, mint a könyvekben, mégis helye van a listánkon, hiszen Cleese abban a pár jelentben is emlékezetessé teszi a karaktert.
Elátkozott Ella (2004)
Az Anne Hathaway főszereplésével készült élőszereplős mesében Ellára átkot szór a Tündérkirálynő: mindig engedelmeskednie kell. A komikus és megható történet jól bánik a bájjal és bűbájjal, ráadásul kellőképp önreflexív és ironikus is, a rímekben beszélő narrátora pedig nem más mint maga Eric Idle, akinek érezhetően ez egy kisujjból kirázott jutalomjáték.
