A Keresztapa (1972) – Imdb: 9.2

Francis Ford Coppola Mario Puzo könyvéből alkotta meg minden idők egyik legnagyobb szabású maffiafilmjét, a Keresztapát, amelyben minden idők legnagyobb színésze, Marlon Brando kapta meg a címszerepet, és abszolút nem számít, hogy a színésznek egy csepp olasz vér sem folyik az ereiben. Figyelemmel követhetjük a kegyetlen, gyilkos módszereket, amivel a Corleone család feje dolgozik. Tanúi lehetünk a hihetetlen összetartásnak, az érdekek és a félelem összetartó erejének, ami ezt a világot jellemzi. Emberek sorsa, élet és halál kérdése dől el Don Vito Corleone dolgozószobájában. Egyesek védelemért fordulnak a nagyúrhoz, mások hadüzenettel érkeznek. A rivális család ugyanis végső leszámolásra készül. 

A Keresztapa 2 (1974) – Imdb: 9.0

Vito Corleone halála után fia, Michael lép apja örökébe. A férfi szerteágazó kapcsolatrendszerének felhasználásával új profilt alakít ki a családja vezette maffiának. Hamarosan újabb összeütközések és árulások veszik kezdetüket, s Michael semmilyen eszköztől nem riad vissza, hogy hatalmát megtartsa. Közben az is kiderül, hogy apja miként alapozta meg a Corleone család hírnevét, és bár Coppolát sokan igyekeztek lebeszélni arról, hogy két idősíkban forgassa le történetét, az új Keresztapa film megismételte az első rész sikerét. Al Pacino javára kell írnunk, hogy egyrészt pótolni tudta Marlon Bandót az új családfőként, másrészt képes volt elvinni az egész történetet a hátán. Francis Ford Coppola egyébként különös módon saját magával is versenyzett a legjobb film kategóriában, hiszen Magánbeszélgetés című, teljesen más témájú és hangvételű filmje is jelölt volt abban az évben.

Schindler listája (1993) – Imdb: 8.9

Persze, szokás mondani, hogy egy Holokauszt-filmmel garantált az Oscar, Steven Spielberg filmjének főszereplője azonban egy német üzletember és szerencsejátékos. Oskar Schindler a második világháború legelején kerül a megszállt Lengyelországba, tudván, milyen hatalmas üzleti lehetőségek nyílhatnak meg előtte. Meg is szerez magának egy gyárat, és nem győz eleget tenni a beözönlő megrendeléseknek, és mivel a zsidó munkaerő majdnem ingyen van, zsidókat foglalkoztat. Majd azon veszi észre magát, hogy védenceiként kezeli munkásait. És bár Liam Neeson is fantasztikus a címszereplő Schindlerként, a műsort Ralph Fiennes lopja el a szadista táborparancsnokként, aki erkélyéről vadászik a táborlakókra.

A Gyűrűk Ura - A király visszatér (2003) - Imdb: 8.9

Gandalf és Pipin Gondorba vágtat, hogy Denethort felkészítse Szauron túlerejével szemben. Théoden király összevonja seregeit Gondor segélyhívására. Aragorn végül vállalja sorsát, és hű társaival harcba szólítja a hegyek közt élő holtakat. Középfölde sorsa azonban egészen máshol fog eldőlni. Frodó és Samu a Hatalom gyűrűjével Mordor sötét útvesztőit járja. Peter Jackson még 2001-ben mutatta be a John Ronald Reuel Tolkien csodás regényfolyamából készült első feldolgozást, amiből egészen elképesztő és egyedülálló filmtörténeti diadalmenet lett, ami a harmadik részben csúcsosodott ki. Tessék hasonlóképpen elkápráztató és nagyívű mesét mondani ennyi hihetetlenül tehetséges színésszel és ennyi látványos kalanddal! Ugye, hogy nem megy!

Forrest Gump (1994) – Imdb: 8.8

Robert Zemeckis volt a 90-es évek egyik legmenőbb rendezője, de Forrest történetével önmagát is felülmúlta. Forrest Gump (a szokásosnál is még jobb Tom Hanks) nem éppen a legfényesebb elme, de hát az anyja is mindig azt mondta: „Csak az a hülye, aki hülyeséget csinál." IQ-ja nem szárnyal az egekig, de rendkívül becsületes és jólelkű fiú. Különös véletlenek azonban hozzásegítik, hogy az 1950-es évektől 1970-ig Amerika minden jelentős eseményén részt vegyen, és minden jelentős személyiségével találkozzon, köztük: Elvis Presley-vel, JFK-vel, Lyndon Johnsonnal, Richard Nixonnal. Forrest elvégzi a főiskolát, harcol Vietnamban, élsportoló lesz, az egyetlen probléma csak az, hogy túl buta ahhoz, hogy megértse ezen fontos események jelentőségét - ez a nézők dolga.

Száll a kakukk fészkére (1975) – Imdb: 8.7

Azt tetszik tudni, hogy az egész filmet Michael Douglasnek köszönhetjük? Egyedül ő látott fantáziát Ken Kesey drámájának megfilmesítésében. Ő szedte össze a pénzt Milos Forman számára, és ő járta ki, hogy Jack Nicholson kapja meg Patrick McMurphy szerepét. McMurphy egy piti bűnöző, aki a börtön helyett vonul elmegyógyintézetbe. Hamarosan rájön, a műintézmény lakói semmivel sem bolondabbak nála, annál inkább bolond a világ, amely idejuttatta őket. Hősünk megpróbál segíteni társain, akiken látja, az orvostudomány köntösébe bújtatott érzéketlenség és álszent gyógyítás - valójában fegyelmezni, idomítani akarás - csak rontja állapotukat. Külön listát lehetne készíteni Nicholson nagyszerű szerepeiről, de talán sosem volt olyan lebilincselő, mint itt. Igaz, ő beleszületett az „őrült, de mégsem annyira” szerepkörbe.

A bárányok hallgatnak (1991) – Imdb: 8.6

Dr. Hannibal "Kannibál" Lecter és a fiatal FBI ügynöknő története korábban legfeljebb erős közepes B-kategóriás film lehetett volna, de Jonathan Demme rendező érdeme, hogy képes volt átlépni a műfaj határait és korlátait, és ezzel példát mutatni a következő filmes generációknak. Persze azt is mondhatnám, hogy Sir Anthony Hopkins érdeme, hogy egy ennyire lebilincselő szörnyeteget teremtett meg, az emberevő, bárkit zseniálisan manipuláló kegyetlen sorozatgyilkos képében, aki ugyanakkor bámulatosan művelt és intelligens, illetve rendkívül erős igazságérzete van. Hopkins is érezte, hogy valami egyedülállót hozott létre, ezért állt olyan nehezen rá a folyatásokra, amik természetesen nem értek fel az előzménnyel. És dicsérjük meg Jodie Fostert is, aki többnyire méltó ellenfele – vagy partnere? – a zseniális gonosznak.

Gladiátor (2000) – Imdb: 8.5

Ridley Scott egy rég kihalt műfajt, az ún. kard és szandál filmet támasztotta fel és tette újra hihetetlenül népszerűvé véres meséjével. Scott azonban nem csupán a régi kalandfilmek eszköztárát használta fel, nagyon is modern filmet készített az egykor diadalmas hadvezérről, aki rabszolga, majd gladiátor lesz, de így is bosszút áll szerettei halála miatt. Maximus nem a régi idők hőse, ő nem vív negyedórás, szépen koreografált párbajokat, hanem hatékonyan, hidegvérrel öl, akár másodpercek alatt is. Nem a dicsőség érdekli, hanem a túlélés és az igazság, és az ekkor még viszonylag ismeretlen ausztrál színész, Russell Crowe tökéletes választás volt a szerepre, amit pillanatok alatt lenyűgöző módon magáévá is tett. Persze minden hősnek kell egy méltó ellenfél is, és a rendező Joaquin Phoenix személyében pedig egy igazán gyűlölhető gonoszt talált.

A tégla (2006) – Imdb: 8.5

A közmegegyezés szerint Martin Scorsese filmje nem azért kapott Oscart, mert annyira jó, hanem, mert a zseniális rendező eddig annyiszor NEM kapta meg a díjat ennél nagyságrendekkel jobb munkáiért, és én abszolút elhiszem, hogy így történt. A tégla díjazása már csak azért is billeg, mert egy nagyszerű hongkongi krimi, a 2002-es Szigorúan piszkos ügyek erős közepes remake-je, igaz, fantasztikus színészekkel. Az ír maffia fejét például Jack Nicholson alakítja, a bűnözők közé beépült zsarut Leonardo DiCaprio, a zsaruk közé beépült bűnözőt pedig Matt Damon. És feszült, lendületes a sztori, minden nagyon szép és jó, de aki látta az eredetit, csak annyit mondhat erre, hogy Köszönjük, hogy megpróbáltátok, teljesen korrekt lett, de mi lett volna, ha saját filmet csináltok?

Casablanca (1942) – Imdb: 8.5

Íme, a tökéletes filmklasszikus, az örökké idézhető mű, amivel kapcsolatban még azok is csodás, meleg emlékeket dédelgetnek, akik sosem látták. Mert a Casablanca plakátja mindenhol ott van, utolsó mondatát a hősünk és a nácikkal együttműködő, mégis rendes rendőrkapitány között rendre idézzük és a legtöbben még azt is tudják, hol van Casablanca  - hát Marokkóban. Kertész Mihály örökbecsű rendezése a jófejség filmje, amikor az ember segít élete szerelmének egy másik pasival elmenekülni, amikor hősünk, bár hidegfejű üzletember, aki csak a saját kocsmájával törődik, minden menekülőnek segít hamis papírokhoz jutni, és még folytathatnám. Humphrey Bogart persze itt is a saját legendáját építette, de remekül tette, és még azt is megoldották, hogy ne látszódjon, hogy Ingrid Bergman másfél fejjel magasabb nála.