Terminál (2004) - Burger King

Viktor Navorski (Tom Hanks), egy kitalált, de időközben feloszlott kelet-európai ország állampolgára, aki így a New York-i JFK repülőtéren rekedt, pénz és iratok nélkül. Csakhogy Viktor a jég hátán is megél, és hamarosan rájön, hogy a csomagszállításra használt kis kocsik negyeddolláros érmével működnek, és elkezdi összeszedni a szabadon hagyott kocsikat.

Az első bevétel 75 cent, amivel szalad is a Burger Kingbe

– a díszletek között felépítettek egy valódi BK éttermet -, amivel megveszi élete első sajtburgerét, és még egy cent vissza is jár, de Viktor úriember és odaadja borravalónak. Elkezdi a burgert habzsolni, pár harapás után már évezi is az ízeket is. Aztán nekiáll még több kocsit összeszedni, és jöhet egy óriásmenü, mindennel, ami csak van. A filmet a napokban elhunyt Merhan Nasseri, egy iráni menekült története ihlette, aki 1988-ban a Párizs melletti Charles De Gaulle repülőtéren rekedt, miután megtagadták tőle a belépést Angliába, mert ellopták az útlevelét és az ENSZ menekültigazolványát.

Összeomlás (1993) - Whammy's

Hősünknek, William Foster (Michael Douglas), a középkorú, középosztálybeli és közepesen érdekes fehér férfinek rossz napja van, de ezúttal nem nyel le mindent, hanem leveri azokon, akikkel találkozik, bandatagokon, útépítő munkásokon vagy éppen gyorséttermi dolgozókon. Merthogy William megéhezik, és egy reggeli menüt szeretne enni.

Csakhogy pont elmúlt fél 12, és már nem szolgálnak fel reggelit.

Miután a kiszolgáló, Sheila határozottan nemet mond, hősünk a menedzserrel akar beszélni. Jön is a bambán vigyorgó Rick, aki a vállalati üzletelvre hivatkozik, Williamnek pedig, aki először arra hivatkozik, hogy a vevőnek mindig igaza van, nincs más választása, mint elővenni a nemrég szerzett Uzit. Be is tojik mindenki az étteremben, különösen azután, hogy a „túlságosan érzékeny” géppisztoly véletlenül elsül. Most már adnának reggelit, de William meggondolja magát., és egy sajtos dupla Whammyburgert, egy hasábburgonyát és egy csokis shake-et kér, vagyis, ha úgy vesszük, végül az étteremnek lett igaza.

Amerikai szépség (1999) - Mr. Smiley's

Az Amerikai szépség bizonyos értelemben az Összeomlás párdarabja, hiszen itt is egy középkorú középosztálybeli fehér férfi borítja fel addigi, középszerű életét. Lester Burhnam (Kevin Spacey), miután fantáziálni kezd lánya kacér osztálytársnőjéről, otthagyja addigi életét és egy

olyan munkát keres, ahol a lehető legkevesebb felelősség van a vállán.

Ezért köt ki a Mr. Smiley’s nevű autós gyorsétteremben – és azért, mert a legboldogabb 18 évesen volt, amikor nyári munkán egy burgerezőben dolgozott. És amikor a húspogácsák sütögetése közben meghallja a felesége (Annette Bening) hangját, amint rendelést ad fel, odasiet és a kiadóablakhoz, hogy ezt most ő intézi, és fapofával szolgálja ki épp a kollegájával smároló nejét. Azok rendesen le is döbbennek, de Lesternek a szeme sem rebben, majd amikor a felesége számon kéri, hogy mi az ördög ez az egész, végre a szemébe vághatja, hogy soha többet nem mondhatja meg neki, mint csináljon. És így lesz igazán szabad, ha csak kis időre is a végzete felé száguldó Lester Burhnam.

Kalandférgek (2004) - White Castle

A szörnyű magyar címet kapott Kalandférgek azért is lett meghatározó film, mert két ázsiai srác kapta benne a főszerepet – és mert az ún. stoner kultúrát vitte be a mainstreambe. Hőseink, a koreai banktisztviselő (John Cho) és az indiai egyetemista (Kal Penn) ugyanis egy nagyon nagy adag elszívott marihuána után látnak a tévében egy White Castle hirdetést, és nagyon megkívánják reklámozott hamburgert. El is indulnak, de az egyetlen városi White Castle bezárt, így nekivágnak a legközelebbit megkeresni, de elképesztő akadályok állják minden lépésnél útjukat.

Harold és Kumar azonban mindenre hajlandó a hamburgerért:

lőtt sebet operálnak, füvet szívnak, mosómedvével birkóznak, és tűrik, hogy kirabolják, bezárják meg felpofozzák őket. Útközben még Neil Patrick Harrisszel is találkoznak – aki önmagát alakítja, és ennek a szerepnek köszönheti, hogy Barney lett az Így jártam anyátokkal-ban. Hőseink végül célba érnek, és gigászi rendelést adnak le: fejenként 30 burger, 5 nagy hasábburgonya és négy nagy Cherry kolát kérnek ki, és ott helyben el is fogyasztanak mindent. A White Castle amúgy létező étteremlánc, akik szponzorként be is szálltak a filmbe.

Itt a vége (2013) - Carl's Junior

Ebben a filmben mindenki a saját nevén szerepel, a filmben mindenkit önmagát játssza – persze jócskán eltúlozott verzióban. Így történik, hogy Jay Baruchel meglátogatja régi barátját, Seth Rogent Los Angelesben, akinek elég jól megy a sora. Rogen kimegy a reptérre Baruchelért, aki a hazafelé úton beülne egy jó burgerre a kedvenc helyükre, a Carl’s Juniorba. Csakhogy Rogen tisztítókúrán van, ami megtisztítja a gluténtól, és amitől „egy nap hatszor szarik”, így köszöni nem, de amikor Baruchel szembesíti a saját hülyeségével – merthogy attól még

piál és szív, és azt sem tudja, mi az a glutén

-, egy pillanat alatt beadja a derekát. A vágás után már azt látjuk, ahogy a két haver a Carl’s Junior parkolójában, a kocsiban ülve két pofára burgert zabál, és utána mind a tíz ujjukat megnyalják. Végül Éljen a glutén! felkiáltással távoznak és indulnak sorsuk felé, amely egyenesen a világvégéhez és a kénköves pokolhoz vezet.

Kingsman: Az aranykör (2017) - Poppy's

A második Kingsman is ragyogóra sikerült – nem úgy, mint az előzményfilm -, részben azért, mert remek gonoszt találtak ki hozzá. Poppy Adams (Julianne Moore) egy őrült drogtermesztő, aki elképesztő tervet sző arra, hogyan lehetne legális üzletté tenni vállalkozását: az amerikai kormányból akarja kizsarolni a kábítószerek legalizálását, ám ehhez megmérgezi az összes drogfogyasztót, és az ellenszert kínálja fel alkuként. Nem ez az őrült rész, hanem az, hogy a kambodzsai dzsungel mélyén felépíti álmai hamburgerezőjét, a Poppy’s-t,

aminek óriási húsdarálójába néha a megbízhatatlan alkalmazottak is bekerülnek.

Az alábbi jelenetben egy Angel fickó kapja a feladatot, hogy szecskázza fel Charles nevű kollégáját, amit Poppy két robotkutyája segítségével meg is tesz. Charles fejjel előre megy a darálóba, ami praktikusan oldal kiszórja a ruháit, végül pedig kijön a darált hús, amiből Poppy rögtön formáz is egy húspogácsát. Állítólag itt többen ki is mentek a vetítésről, mások szerint viszont nagyon vicces.

Ponyvaregény (1994) - McDonald's / Big Kahuna 

És ami, a film, amiben a hamburgernek tényleg kiemelt, szinte ikonikus szerepe van. Egyrészt ott van az elején a beszélgetés az Európából visszatért Vincent Vega (John Travolta) és Jules Winnfield (Samuel L. Jackson) között az „apró különbségekről”, ahogy a sajtos negyedfontost Párizsban sajtos Royale-nak hívják. Aztán ott van az a rész, ahol visszaszerzik Marcellus Wallace titokzatos táskáját néhány sráctól, akik le akartak vele lépni. Vincent és Jules rányitnak a fiúkra, akik közül az egyik éppen eszik, Jules, aki az egész jelenetet dominálja, pedig rákérdez, honnan hozták a kaját. Mint kiderül, egy hawaii hamburgerláncból, a Big Kahuna burger – ez ugyanolyan kitalált márka, mint a Quentin Tarantino filmjeiben visszatérő Jack Rabbit Slim’s, Red Apple cigaretta vagy a Teriyaki Donuts. Mivel ilyet még nem evett – és mert a csaja vegetáriánus, ezért

beleeszik a már megkezdett sajtburgerbe,

majd beleiszik a Sprite-ba – az asztalon fekvő hasábburgonya érintetlen marad -, de a jelenet inkább arról szól, hogy megmutatja, ki az úr, és hogy itt nincs kecmec. Majd jön Jules kedvenc Biblia idézete, Ezékiel 25.17, és elszabadul a pokol!