A hírhedt nápolyi (1986)

A film főhőse, az alvilági II Professore (Ben Gazzara) éppen börtönben ül egy férfi meggyilkolásáért, aki túlzottan érdeklődött a húga iránt. A cellában fogan meg a fejében az ötlet, hogy miképp győzze le a nápolyi maffiát, a Camorrát. A börtönből próbál társakat találni az akcióhoz, húgát használva közvetítetőként. Terve első hatására nem kell sokat várnia: a börtönből való látványos szökését követően egyesíti erőit a szicíliai maffiával, a Cosa Nostrával, hogy kiterjessze befolyását a teljes üzleti, politikai és bírói hatalomra. Az összes ellenségét likvidálja, arra azonban nem számít, hogy a saját emberei ellene fordulnak, ráadásul a megvesztegethetetlen rendőrfőnök is a nyomába ered. A bűnöző egyre nagyobb pánikba esik. Az író-rendező Giuseppe Tornatore leghíresebb munkája persze az édeskés, szentimentális Cinema Paradiso (1988), amely szöges ellentéte ennek a szikár, véres darabnak.  

Gyónás gyilkosság után (1981)

Megcsonkított női holttestet találnak Los Angeles egyik parkjában a múlt század negyvenes éveiben. A nyomozást Tom Spellacy (Robert Duvall), a megkeseredett, durva modorú zsaru vezeti. Kiderül, hogy az áldozat prostituált volt, aki kapcsolatban állt a korrupciógyanús ügyleteiről elhíresült nagyvállalkozóval, Jack Amsterdammal. A férfi a zsaru ambíciózus testvérének, a pappá szentelt Desmondnak (Robert De Niro) az egyik legnagyobb támogatója. Tom válaszút elé kerül, ha leleplezi Amsterdamot, a feddhetetlennek aligha mondható öccse karrierjét is tönkre teszi. A filmet a belga Ulu Grosbard rendezte John Gregory Dunne regényéből, aki a híres-hírhedt Fekete Dália gyilkosságot dolgozta fel írásában – és igen, De Niro és Robert Duvall egy filmben, testvérként!

A fegyverek választása (1981)

Alain Corneau csavaros krimijében a francia film három legnagyobb sztárja feszül egymásnak, de a filmet már a története és a fantasztikusan megírt karakterek miatt is érdemes megnézni. Két férfi megszökött a börtönből, de egy ellenséges banda csapdájába kerül. Az egyik menekülő halálosan megsebesül, és arra kéri társát, Mickey-t (Gérard Depardieu), hogy vigye le Noel birtokára. Noel, az egykori gengszter (Yves Montand) most szeretett feleségével, Nicole-lal (Catherine Deneuve) él. A sebesült fegyenc meghal, Mickey pedig terrorizálni kezdi kényszerű vendéglátóit. A férfi megkéri régi társait, hogy segítsenek neki a Mickey elleni küzdelemben, de a helyzet egyre bonyolultabbá válik, hiszen itt nincsenek jók, csak rosszak és kevésbé rosszak...

Úri passziók (1987)

1940-et írunk, Kenyában, Nairobi közelében, a brit arisztokrata kolónián járunk. A világháború első jelei ellenére az itt lakók gondtalanul élnek. Az időt bálokon, társadalmi összejöveteleken ütik el, ahol románcok és intrikák szövődnek. Egyesek a boldogságukat az alkoholban, míg mások a kábítószerekben keresik. Az örömmámorban úszó társasághoz csatlakozik a gazdag Sir Jock Delves Broughton (Joss Ackland) fiatal és különösen elragadó feleségével, Dianával (Greta Scacchi). A nő hamarosan viszonyt kezd a szoknyavadász Erroll gróffal (Charles Dance). Kapcsolatukra fény derül, ám úgy tűnik, a férj szokatlanul jól viseli a hűtlenséget. Amikor azonban Erroll grófját holtan találják a kocsijában, azonnal Broughtonra terelődik a gyanú.  A nagyszerű színészek szerepeltetésével készült film egy valódi megoldatlan gyilkosság alapján készült, ahol az áldozat a brit fasiszta párt prominens tagja volt, de az a politikai szál kimaradt a történetből.

Családi ügy (1989)

Ez volt a legendás rendező, Sidney Lumet negyedik közös filmje kedvenc színészével, Sir Sean Connery-vel – A domb, Gyilkosság az Orient expresszen és a A igazság ereje után -, és ez volt anyagilag a legkevésbé sikeres. Az emberek talán túl sokat vártak egy olyan filmtől, amelyben Connery együtt játszott Dustin Hoffmannal és Matthew Broderickkel, ki tudja, de az is lehet, hogy a családi szál nem volt hiteles ennyire más hátterű színészekkel. Pedig a sztori remek: Jessie (Connery) öregedő bankrabló, fia, Vito (Hoffman) azonban szakított saját bűnözői múltjával. Apa és fia között folyamatos a háború, ezért mindketten a legfiatalabb McMullenban, Adamban (Broderick) bíznak. Vito megdöbbenésére Adam is a bűnözés útját választja, és egy grandiózus tervvel áll eléjük: csinálják meg a nagy rablást együtt. Vito nehezen, de belemegy, a terv szerint nincs meglepetés, se zsaruk, se erőszak, ám ami elromolhat, az el is romlik.

Heuréka (1983)

A kanadai rengetegben az aranyásó Jack McCann (Gene Hackman) tizenöt évig szenved a zord időjárástól, az éhségtől, a farkasoktól, a félelemtől. Míg egy nap megtalálja azt, amire mániákusan vágyott: az aranyat. Nem is akármennyit, hiszen két évtizeddel később egy karibi szigeten látjuk viszont a világ talán leggazdagabb embereként. Vajon boldog-e mérhetetlen vagyonával az általa Heurékának nevezett szigetbirodalomban? Egykor szép felesége (Theresa Russell) az alkoholba menekült, imádott lánya egy hozományvadász karmaiba került, üzleti partnereiben sem bízhat, és akkor még nem beszéltünk a maffiáról, amely rá akarja tenni a kezét a szigetre. Napról napra nő az üldözési mániája, amely elkerülhetetlenül tragédiához vezet. Az elképesztő igaz történetet a nagyszerű  Nicolas Roeg vitte vászonra.

Viharos hétfő (1989)

Az állástalan Brendan (Sean Bean) meglátja Finney, a bártulajdonos (Sting) álláshirdetését. Egyelőre kellemes feladatot kap, egy lengyel jazz-együttest kell kalauzolnia Newcastle-ben. A bárt egy Cosmo nevű gátlástalan amerikai üzletember (Tommy Lee Jones) akarja felvásárolni a telek értéke miatt, de Finney nem akarja eladni. Brendan megismerkedik Cosmo volt szeretőjével, Kate-tel (Melanie Griffith), s közben fültanúja lesz egy Finney elleni leszámolási tervnek. Mike Figgis egykor a hazai mozikban is sikerrel futott krimije nem elsősorban a bűncselekményekre koncentrál, hanem a hangulatra, és a nagyon fiatal Sean Bean pedig nagyszerű a szerepében.

Cutter útja (1981)

Listánk legfurcsább filmje egyfajta meg nem értett mestermű, amelyet – ha nem is direkt - a saját stúdiója csinált ki. A United Artist ugyanis pár ezer dollárt szánt a film népszerűsítésére, és menet közben, már a forgalmazás alatt változtatta meg a címét. Az első két negatív kritikára reagálva visszahívták a kópiákat, majd a lelkes kritikák után újra vetíteni kezdték, az ilyesmi pedig mindig elriasztja a nézőket. Pedig a barátjára védelmére siető vietnámi veterán, Alex Cutter története amolyan titkos klasszikus lett a bemutatása után, de ez nem sokat segített az Amerikába emigrált cseh rendező, Ivan Passer karrierjén. Cutter (John Heard) szellemileg és testileg is súlyosan sérülten, egyik kezét, lábát és szemét elveszítve tért haza Vietnámból, és amikor legjobb barátja, Bone (a nagyon fiatal Jeff Bridges) egy gyilkosság szemtanúja lesz, amivel aztán őt vádolják meg, mániákusan veti magát bele az ügybe, hogy leleplezze az igazi tettest.