Már a mozikban Ridley Scott várva várt történelmi látványossága, a Napóleon, amit történelmi hitelességgel biztosan nem lehet vádolni. Összeállításunkban olyan kiváló filmeket és sorozatokat mutatunk be, amelyek egy fokkal azért jobban ragaszkodtak a tényekhez.

Mongol (2007)

Szergej Bodrov meg nem valósult trilógiájának első része a nagy ázsiai zsarnok, Dzsingisz kán eredettörténetét meséli el gyermekkorától a katonai vezetővé válásáig. A Temüdzsin néven született uralkodó élete egy sor flashbacken keresztül tárul fel, azok a pillanatok villannak fel, amelyek meghatározóak voltak a hatalom felé vezető úton, mint például apja korai halála.

A kormányzat és az infrastruktúra hiánya miatt Dzsingisz kán inkább volt birodalmi diktátor, mint hagyományos értelemben vett uralkodó. Noha rengeteg ember vére tapad a kezéhez, Bodrov filmje megmutatja, hogy Dzsingisz kán nem pszichopata volt, elvszerűen és számításból cselekedett.

Noha a mongolok nem szerették a filmet, mert legnagyobb nemzeti hősüket egy japán színész, Tadanobu Asano játszotta, vértestvérét és későbbi ellenlábasát pedig a kínai Honglei Sun, ettől még Bodrov mindent megtett, hogy minél hitelesebben ábrázolja a történelmi eseményeket és a korabeli életformát, és nem is végzett rossz munkát.

Napóleon (1927)

Nem túl sok említésre érdemes film készült Napóleonról, de Abel Gance öt és fél órás rendezése még a némafilm korszakból, ilyen.

A francia császár megítélése máig vitatott, Ridley Scott filmje egyértelműen pálcát tör felette (amit a francia kritikusok sérelmeznek is), Gance ehhez képest bálványozza az uralkodót, aki, ha sok vérontás árán is, de a rómaiak óta a leghatalmasabb birodalmat építette fel Európában.

Elfogultsága ellenére érdemes megnézni a filmet, mert a történelem iránt szenvedélyesen érdeklődő rendező a lehető legrészletesebben mutatja be, ki is volt Napóleon.

A kritikusok ma már az egyik leginnovatívabb némafilmnek tartják Gance alkotását. Peter Bradshaw azt írta a The Guardianben, hogy a Napóleon "megdöbbentően futurisztikus és kísérleti, mintha a 21. század legmodernebb alkotását látnánk", míg Mark Kermode szerint a film "olyan jelentős a mozi fejlődése szempontjából, mint Szergej Eisenstein és D. W. Griffith munkái."

Nagy Sándor, a hódító (2004)  

Oliver Stone rendezése gyerekkorától egészen élete utolsó pillanatáig követi Macedónia királyának életét. Bár a film hollywoodibb a kelleténél, és Colin Farrell alakítását komoly kritikák érték, a címszereplő ábrázolása pontosnak mondható, még ha fel is lehet hozni ellene, hogy Ridley Scott Napóleonjához hasonlóan nem elég a játékideje ahhoz, hogy alaposan lefedje Nagy Sándor teljes életét és bemutassa a történelemre gyakorolt hatását.

A film beválogatását a listára meg is lehetne kérdőjelezni, mert a moziverzió valóban katasztrofális volt. Ezután még két változat is készült, de ezek se lettek sokkal jobbak, majd 2012-ben Stone megcsinálta a negyedik verziót komolyabb átalakításokkal és plusz felvételekkel. A 206 perces Alexander: The Ultimate Cut annyival fogyaszthatóbb lett, hogy Roger Ebert honlapjának filmkritikusa, Peter Sobczynski így nyilatkozott: "A különböző bővítések és átdolgozások mérhetetlenül sokat javítottak rajta, és ami egykor fejvakarós zűrzavar volt, az az eposzi mozi tagadhatatlanul lenyűgöző példájává alakult át....a film és alkotója merészségét végre teljes mértékben értékelni lehet".

Attila (1954) + Attila, a hunok királya (1954)

1954-ben két film is készült Attiláról, aki az eurázsiai sztyeppékről vezette a hunokat Kelet-Európa felé, és 441 és 453 között több pusztító hadjáratot is vezetett a Római Birodalom ellen. Nehéz eldönteni, hogy melyik a pontosabb (vagy pontatlanabb), mert a hollywoodi (Attila, a hunok királya) és az olasz (Attila) verzió is hasonló megközelítést választott. Mindkettő 450-ben játszódik, és a nyugati hadjáratának történetét meséli el.

Volt egy minisorozat 2001-ben, de az a szereplőket, az eseményeket és a jelmezeket illetően még kevésbé hiteles – még azt is bemutatták, hogy Attila meglátogatta Rómát, de nincs bizonyíték rá, hogy ez valaha is megtörtént volna. A Pietro Francisci által rendezett Attila pontosabb ebből a szempontból, ott a fináléban Leó pápa megakadályozza, hogy a hunok királya (Anthony Quinn) meghódítsa Rómát. Cserébe viszont „valótlanul állítja”, hogy Attila testvére még élt a film eseményei idején, dramaturgiailag viszont indokolható a döntés, mert Attila mellett jó kontrasztot képez a sokkal békésebb Bleda. Összességében azonban az Attila valamivel talán még így is pontosabb, mint az Attila, a hunok királya, mert sokkal kifinomultabban ábrázolja a főszereplőt, aki ebben a verzióban több mint egy véreskezű vandál.

A Szaddám-klán (2008)        

A 2008 televíziós minisorozat Szaddám Huszein (Igal Naor) hatalomra jutását és elkerülhetetlen bukását mutatja be. 1980 szeptemberében Szaddám megszállta Iránt, és ezzel kezdetét vette az iráni–iraki háború. Kínzás, állami terrorizmus, népirtás, etnikai tisztogatás, nemi erőszak, merényletek, vegyi hadviselés – többek közt ezekkel vádolták a hírhedt iraki diktátort. Nem lehet biztosan tudni, hogy hányan haltak meg a zsarnoksága miatt, de becslések szerint körülbelül 250 ezren.

A széria azonban nem az áldozatokra, hanem címéhez hűen elsősorban arra koncentrál, hogy mi történik Szaddám háza táján és legközelebbi szövetségesei körében, vagyis a laikus nézők nem innen fognak képet kapni arról, mekkora pusztítást hozott a diktátor uralma, és hogyan alakított át negatívan egy nemzetet. A kritikusok azonban egyetérthettek abban, hogy Igal Naor színész kivételesen jól ábrázolta a hadvezért, bemutatva, hogy mennyire önimádó és őrült volt.

Elérhető: HBO Max

Julius Caesar (1953)

William Shakespeare 16. századi darabja, a Julius Caesar tragédiája nem teljesen tényszerű, de a valóságban gyökerezik. Caesar szinte mitikus státuszú zsarnok volt, az a római császár, aki Rómát világbirodalommá változtatta.

Joseph L. Mankiewicz filmje a Kr. e. 44-ben elkövetett híres merényletig tartó előzményeket mutatja be. A többi vezető úgy gondolta, hogy a negyedszerre is konzullá választott Caesar túlságosan arrogánssá és korrupttá lett a hatalma miatt, ezért inkább nem várták meg, míg diktátor lesz belőle.

Mankiewicz Oscar-díjas filmje, amelynek Rózsa Miklós volt a zeneszerzője, rendkívül hű az eredeti darabhoz, és olyan színészek szerepelnek benne, mint Marlon Brando, James Mason, Sir John Gielgud és Louis Calhern.

Róma (2005)

Az HBO sorozata nem kizárólag Julius Ceasarra fókuszál, hiszen a 22 epizódból 13-ban szerepel csak, de ezzel együtt figyelemre méltóan jól ábrázolja a császárt. A széria két római katonáról szól, akik belekerülnek a történelmi események sűrűjébe olyan ismert személyiségek mellett, mint Marcus Antonius, Gaius Octavianus vagy Kleopátra.

Feltételezések szerint Ceasar parancsnoksága alatt csapatai akár 1 millió gallt is megölhettek, és körülbelül 1 milliót eladtak rabszolgának. Mint a legtöbb hollywoodi típusú történelmi elbeszélésben, a szériában is akad pontatlanság bőven, de a legtöbb az időhiányra és arra az igényre vezethető vissza, hogy elég szexi és szórakoztató legyen a sorozat a közönség bevonzásához. A Ciarán Hinds által alakított Cézár hiú emberként való ábrázolása viszont hiteles, és kivételesen jól érzékeltetik a szónoki képességeit és a politikusi ravaszságát is.

Elérhető: HBO Max

A bukás - Hitler utolsó napjai (2004)

Oliver Hirschbiegel filmjének egy kulcsjelenete mára mémmé vált, de érdemes megnézni a teljes alkotást is, mert ez az egyik legintimebb és legrészletesebb elemzés Hitler (Bruno Ganz) és a Harmadik Birodalom utolsó napjairól.

A film a háború hatodik és egyben utolsó évében játszódik, ahol láthatjuk, hogy Hitler egyre inkább elveszti a kapcsolatát a valósággal. Meg volt győződve arról, hogy elfogása elkerülhetetlen, és végül ez vezetett az öngyilkosságához egy berlini földalatti bunkerben. A film elsősorban azért ábrázolja kifogástalanul a diktátort, mert Gertraud "Traudl" Junge Az utolsó óráig című könyvén alapul. Junge volt Hitler utolsó titkárnője, tanúja volt az 1944. július 20-án elkövetett Hitler elleni merényletnek, s a Führer neki mondta tollba politikai és személyes végrendeletét.

A végeredmény: a valaha készült egyik legjobb második világháborús film, egy tökéletes Hitler-alakítás Bruno Ganz jóvoltából, és több millió mém.

Via: Movieweb / IndieWire / Tastes of Cinema