Meglepő módon egy veretes irodalmi feldolgozás nagy végső fordulatáról van szó!
Az elmúlt fél évszázadban Stephen King azzal kereste a kenyerét, hogy félelmet keltett az olvasók szívében, több százmillió könyvet adott el, miközben regényeinek tucatnyi film- és televíziós feldolgozása született meg. Átvitt, szó szerinti és metafizikai, emberi és démoni szörnyeket alkotott, szellemeket, kísérteteket és lényeket idézett meg képzeletének minden zugából. Ebből kiindulva ésszerű feltételezni, hogy valami igazán különleges dolog kellett ahhoz, hogy igazán megrémüljön.
Igaz, amikor King a kérdéses filmet látta, még nagyon messze volt attól, hogy a horror mesterének tartsák, de maga a film vagy az a jelenet, amely valóban a frászt hozta rá, sem tartozik a nagy klasszikusok közé. Egy, a B-kategóriás filmes specialistája, Roger Corman által az 1960-as években készített számos Edgar Allan Poe-adaptáció egyikéről van szó. A termékeny producer-rendező tudta, hogy a gyorsan és olcsón leforgatott, hátborzongató horrorfilmek készítése az egyik legegyszerűbb módja a profit garantálásának. Corman négy év leforgása alatt 8 Poe-feldolgozást vitt sikerrel filmvászonra, melyek többségében Vincent Price játszotta a főszerepet. Ilyen volt A kút és az inga (1961) is, amit King gyermekkori barátjával, Chris Chesley-vel nézett meg.
Chrisre és rám a legmélyebb hatással A kút és az inga volt”
– írta King az Írásról című könyvében. „A Richard Matheson által írt és szélesvásznú, valamint Technicolor változatban is forgatott film (a színes horrorfilmek még ritkaságszámba mentek 1961-ben, amikor ez a film megjelent), a Kút egy csomó klasszikus gótikus hozzávalót hordott egymásra, és valami különlegessé alakította őket.” A filmet Poe 1842-es, azonos című novellája ihlette, és Price egy nemrég elhunyt nő férjét alakította, akinek gyanús viselkedése arra késztette a nő testvérét, hogy kiderítse, mi történt valójában a húgával.
A film alig egy hónappal King 14. születésnapja előtt került a mozikba, és a nagy végső leleplezés teljesen váratlanul érte a fiút.
A legjobb jelenet, amely Christ és engem is a helyünkre fagyasztott, John Kerrt ábrázolta, amint egy vár falát üti át, és felfedezi húga holttestét, akit nyilvánvalóan élve temettek el.”
Nem csak a csavar volt hatalmas hatással Kingre, hanem az is, ahogyan azt felvették:
Soha nem felejtettem el a holttestről készült közeli felvételt” – mondta. „Vörös szűrőn és torzító lencsén keresztül vették fel, ami hatalmas, néma sikolyra nyújtotta az arcot.”
A jelenet mai mércével mérve hihetetlenül szelíd, de egy tinédzsernek elég volt ahhoz, hogy álmatlan éjszakák sorát okozza.
Forrás: faroutmagazine.co.uk
