Nem minden szuperhősnek van szüksége csilivili kosztümre, elég, ha valami rendkívüli képesség van a birtokukban, még ha nincsenek is ezzel teljes mértékben tisztában. És igazi gonoszra sincsen szükség.
A címbéli Thelma nem kifejezetten feltűnő, de csinos egyetemista lány, aki vidékről költözött fel Oslóba. Nincsenek igazán barátai, aggodalmaskodó szülei pedig minden este felhívják telefonon, és csak később tudjuk meg, minek is szól ez az aggodalom. Aztán Thelma egy különös rosszullét után megismerkedik a gyönyörű Anjával, és a barátságból lassan meghitt viszony alakulna ki, ha hősnőnk nem mélyen vallásos családból érkezne. A történtek hatására azonban előtör belőle az összes belénevelt gátlás, szégyen és tiltás, amelyek aztán olyan erővel csapnak össze vágyaival, hogy az mindent elsöpör, ami az útjába áll. És itt nem egy érzelmi viharról van szó.
Joachim Trier (Oslo, augusztus) nem ilyen filmeket szokott rendezni, ami persze csak részben igaz. Filmjei eddig is kallódó, saját érzelmeikkel viaskodó, önmagukra találni igyekvő fiatalokról meséltek, de nem így. Korábbi munkái visszafogott, gyönyörűen komponált, igazi művészfilmek voltak, ahol nem a kifejezésmód ereje, hanem kidolgozottsága, kifinomultsága volt a fontos. A kifinomultság, a tökéletes szerkezet most is megmaradt, de most elképesztő erő párosul mellé egy rendkívül egyszerű, mégis csodálatosan szép történetben. Igaz, gyönyörű fiatal lányokkal könnyű gyönyörű szép filmet csinálni, van ebben egy icipici csalás – működne ugyanez középkorú, elhízott, kopaszodó férfiakkal? -, de a Thelma ezzel a csalással együtt is elementáris erejű.
A hazai forgalmazó erotikus thrillerként hirdeti a Thelmát, ám a valóban meglévő és fontos szerepet játszó nemiség sosem öncélú, ahogy a rendre feltáruló titkok és rejtélyek sem egy másik műfaj felé mutatnak. Joachim Trier egyszerűen megcsinálta saját (művész)filmjeinek természetfeletti verzióját, amit akár szuperhősfilmnek is nevezhetünk, kis csúsztatással persze. Akármi is a besorolás, a Thelma lenyűgöző teljesítmény, hiszen annyi mindenről mesél, mint négy másik film együtt sem. Hiszen a központi téma nem csak egy fiatal lány öntudatra ébredése – mind felnőttként, mind nőként -, hanem a szülői felelősség, a vallási tabuk ledöntése, a mássággal való megbirkózás és régi értékek helyének megtalálása egy modern világban.
Ehhez jönnek a néha valóban körömrágósan izgalmas fordulatok, a parázsló erotika, a címszereplő Eili Harboe és Kaya Wilkins párosa között tényleg vibrál a levegő, és a skandináv filmekre mindig is jellemző, elképesztő esztétikai élmény. Mit kérhetünk még?
Értékelés: 10/10
