Merthogy az igazi Freddie Mercury még a filmben bemutatottnál is bohémabb volt, ha úgy hozta a sors, és nő is több volt az életében. Meg törpe, de láma csak alig.
Szegény törpék
„Freddie még nálam is keményebben bulizott” – mondta egyszer Elton John, és neki hinni kell. A Queen egyik leghírhedtebb bulija 1978-ban volt a New Orleans-i Fairmont Hotelben, ahol aztán minden volt, transzvesztita sztriptíztáncosok, nyers májjal megtöltött medencében iszapbirkózó meztelen lányok, egy pasas, aki élő csirkék fejét harapta le, a hátsó szobákban helyi prostik várták az érdeklődőket, és a nagyérdemű között törpe felszolgálók jártak körbe. Csakhogy nem innivalót kínáltak: a kis emberek fejére ezüsttálcákat szíjaztak, amin kokaincsíkok voltak, és bárki szippanthatott. A hetvenes évek különösen nehéz lehetett a törpék számára. Azt viszont érdemes hozzátenni, hogy míg a Bohém rapszódiában látottak alapján csak Freddie Mercury élvezte az egészet igazán, a többiek elmentek lefeküdni, a visszaemlékezések szerint a legvadabbul a gitáros, Brian May bulizott.
Irány Ibiza!
Mercury másik legendás buliját jóval később, már 41 évesen tartotta, amikor már tudta magáról, hogy AIDS-es. A születésnapját az akkor felkapottá vált Ibizán ünnepelte, a hedonizmusáról jól ismert Pikes Hotelben, a vendégek között pedig ott volt Kylie Minogue, Bon Jovi, Boy George és több tucat más híresség, a tűzijáték pedig olyan hatalmasra sikerült, hogy az „alig” 160 kilométerre lévő Mallorcán is látni lehetett. A vendégek összesen 350 üveget fogyasztottak a méregdrága Moet & Chandon pezsgőből, és a számlán, amit végül Jim Beach, a Queen menedzsere – a filmben Tom Hollander alakítja egyenlített ki, 232 összetört pezsgőspohár szerepelt. Törpék nem voltak!
Freddie és Lady Di
Mercury és Diana hercegnő ha nem is jó barátok, de közeli ismerősök voltak, és többször is összejártak, sőt, együtt is buliztak, nem is akárhogy! Egy este Freddie, Lady Di, Kenny Everett komikus és Cleo Rocos színésznő együtt iszogattak Mercury lakásán, és arról beszéltek, hogyan folytassák az éjszakát. Amikor kiderült, hogy bulizni mennek, Diana ragaszkodott hozzá, hogy velük tartson, mire a többiek le akarták beszélni, mondván, úgyis felismerik majd, és akkor vége a mókának. Csak Mercury állt ki mellette. „Ugyan már, hadd mulasson a kislány!” felkiáltással nekilátott, hogy álruhát kerítsen neki. Diana végül egy katonai dzsekiben, hatalmas napszemüvegben és a haját eltakaró sapkában ment velük a balhéiról híres Royal Vauxhall Tavern nevű melegbárba, ahol Mercury a szokásosnál is feltűnőbb volt, hogy elterelje a figyelmet a hercegnőről.
A másik nő
A most bemutatott életrajzi filmben rendkívül fontos szerepet kap Freddie Mercury fiatalkori szerelme, Mary Austin (Lucy Boynton), akivel azután is rendkívül szoros kapcsolatot tartott fenn, hogy bevallotta neki melegségét. Austin a későbbiek során is csak a feleségeként emlegette, bár nem házasodtak össze, ahogy azt a Bohém rapszódia sejtetni engedi, Freddie valóban megkérte a kezét, de végül nem vette el. Csakhogy az énekes életében volt még egy meghatározó nő, Barbara Valentin német színésznő, akivel akkor jött össze, amikor Münchenben élt és dolgozott szólólemezén. Az egykor gyönyörű, a német Brigette Bardot-ként emlegetett nagydarab, harsány Valentin ugyan már túl volt a fénykorán, de viszonyuk meghitt és hosszan tartó volt – és nem mellőzte a botrányokat sem.
Jacko és a láma
A nyolcvanas évek két abszolút szupersztárja, Freddie Mercury és Michael Jackson nem csak jó barátok voltak, de együtt is dolgoztak több projekten. Egy nap Freddie barátja kaliforniai villájában dolgozott, ami egyben stúdió is volt, több olyan számon, amik végül nem, vagy nem vele jelentek meg - kivéve a poszthumusz kiadott Hot Space-t, ami felkerült a 2014-es Queen Forever albumra. Csakhogy a munkát félbeszakította egy hívatlan vendég, Jacko egyik szelíd, de nagyon kíváncsi lámája, amin Freddie nagyon kiakadt. Egy másik verzió szerint viszont Jackson vetett véget a közös munkának, amikor a stúdióba lépve azt látta, hogy az énekes egy vastag csík kokaint szív fel egy összesodort száz dolláros bankjeggyel.
Az a koncert
A Bohém rapszódia a Queen nagy pillanatára, az 1985-ös Live Aid koncertre van kihegyezve, több szempontból is. A filmben ekkor áll újra össze Freddie szólólemeze miatt egymástól elhidegült zenésztársaival, akikkel évek óta nem lépett fel, és akiknek elsőként mondja el, hogy AIDS-es, akkor vallja be szüleinek, hogy meleg, és békél meg konzervatív apjával azzal, hogy jótékonysági koncerten lép fel. És ebből semmi sem igaz. A szólólemezből nem volt balhé, már csak azért is, mert a dobos, Roger Taylor már korábban kiadott egy saját lemezt, a banda pár héttel korábban koncertezett, betegségét csak a halála előtti napon ismerte el, szülei pedig rég tudtak róla mindent. És majd el felejtettem, a Queen korábban jókora botrányt okozott azzal, hogy felléptek a katonai junta uralta Argentínában, majd 9 koncertet is adtak az apartheid miatt a zenészvilág által bojkottált Dél-Afrikában.
