Pár napja teljesen véletlen futottam egy filmrészletbe a Facebookon. Egy profin megrendezett háborús film néhány jelenete volt, helységharc két csoport állig felfegyverzett katonával, csakhogy nem volt a bejegyzés alatt filmcím, az, hogy mindez hol játszódik, ami azért elég furcsa volt. A kommentekből derült ki, hogy egy, az angol keresztségben The Best in Hell című orosz filmről van szó, majd az is kiderült, a filmet nem más mint a Wagner-zsoldoscsoport finanszírozta, és még tovább olvasva azt is megtudtam, hogy nem ez az első alkotásuk, sőt, létezik egy ún. Wagnerverzum. Ami teljesen bizarr, de a jelek szerint ez egy nagyon sikeres vállalkozás.

Az orosz Wagner-zsoldoscsoport, más néven PMC Wagner még 2014-ben, a Krím-félsziget megszállása után jött létre több, korábbi zsoldos szervezetet beolvasztva, tagjai részt vették a kelet-ukrajnai szakadár köztársaságokban vívott harcokban, harcoltak Szíriában, Líbiában és számos afrikai országban. Az orosz-ukrán háború alatt az elsősorban köztörvényes elítéltekkel felduzzasztott, neonáci ideológiákkal is kacérkodó, háborús bűnökkel vádolt Wagner-csoport

a hivatásos egységek kifulladása után egyre inkább a harcok élvonalába került.

A „cég” Bahmut ostromában is nagy részt vállalt, miközben alapítója, a „Putyin séfje” néven is ismert Jevgenyij Prigozsin szinte naponta jelenik meg a médiában az orosz hadvezetést – de nem a kormányt – bírálva. Prigozsin és üzlettársai eközben Aurum Productions néven filmgyártó céget hoztak létre, és futószalagon dobják piacra rendkívül sikeres háborús filmjeiket. Propagandáról van szó? Igen is meg nem is.

A tavaly megjelent The Best in Hell (Lushshije v adu) története egyszerű: egy meg nem nevezett városban két ellenséges egység áll szemben egymással. A fehérek – nyilván az oroszok, de ez sincs kimondva – feladata, hogy egy tüzérségi megfigyelőt juttassanak el egy toronyházba, hogy kiiktathassák a másik fél nehéztüzérségét. Ehhez azonban át kell törniük a sárgák – az ukránok, bár ez sincs kimondva – állásain.

A film tényleg korrekten van megcsinálva, nincs benne ideológia, ha rendesen kidolgozott karakterei lennének, és úgy tíz percenként nem lépne be a képbe egy középkorú zsoldostiszt, hogy elmagyarázza a stratégiai helyzet állását, akkor még jónak is nevezném. Vannak kifejezetten jól eltalált pillanatai, mint amikor az orosz ütegek tüzelésénél a talaj rezgését mutatják,

látszik, hogy olyanok csinálták, akiknek van fogalmuk a modern hadviselésről.

És tényleg: a film írója, Alekszej Nagin a Wagner egyik parancsnoka volt, hivatásos tisztként megjárta a csecsenföldi és grúziai harcokat, aztán már a Wagner tagjaként Líbiában és Szíriában harcolt, majd Ukrajnába vezényelték, és meghalt Bahmutban, még a film tavaly októberi bemutatója előtt.

Nagin volt egy másik, 2021-es Aurum Productions film, a jóval átpolitizáltabb Blazing sun (Solntsepyok) írója is, amely Luhanszkban mutatja be egy Afganisztánt megjárt veterán harcát a "gonosz ukránok" ellen még 2014-ben

– ez már simán háborús propaganda,

hiszen a közelgő invázió egyfajta legitimizálása volt a cél.

Klondike - Brutális dráma az orosz-ukrán konfliktus kezdeteiről

Az oroszbarát szakadárok által uralt Kelet-Ukrajnában járunk 2014-ben, a napon, amikor lelövik a maláj légitársaság balsorsú járatát, ami egy helyi családot is nagyon közelről érint. Kőkemény, díjnyertes ukrán dráma a Netflixen.

Tovább

Ez a film egyfajta kivétel volt, akárcsak az egy évvel korábbi Shugaley (2020), amely Prigozsin közeli barátja, a legnagyobb orosz trollfarmot működtető Maxim Sugajev kiszabadításáról szól a líbiai hatóságok fogságából. Az Aurum azonban klasszikusan zsoldosfilmeket csinál, mint a Közép-Afrikában játszódó The Tourist (2021) és a Granit (2021), ahol az orosz fegyveresek Mozambikban csinálnak rendet. Bár ezek a filmek is az orosz katonák hőstetteit hirdetik, a cél a zsoldos élet idealizálása.

Ahogy a Wagner-csoport is egyfajta állam az államban, úgy az Aurum filmjei is egyfajta külön trendet képviselnek a hazafiasságban egymással versenyző orosz filmek világában: egy szupermacsó, fegyverimádó übermilitáns világot, amely ironikus módon elsősorban az amerikai kommandós filmek elemeiből épül fel. Van is már kifejezés rá, a Wagnerverzum, amelynek nem titkolt célja a toborzás. A hatalmas veszteségekkel járó ukrajnai harcok miatt a zsoldoscsapat 42 orosz városban tervezi új toborzóiroda felállítását,

és ehhez az kell, hogy az orosz viszonyok mellett kiemelkedően magas zsold mellett presztízse is legyen a szervezetnek – akár külföldön is.

És amióta a nagy nemzetközi stúdiók és streaming szolgáltatók kivonultak Oroszországból, a piac szélesre tárult az ilyen produkciók előtt, amik aztán hetekig mennek telt házzal. A neten is könnyű megtalálni a filmeket, a The Best in Hellt például az orosz fegyveres erők Youtube oldalán, a külföldi moziforgalmazás persze kizárt, hisz a Wagner számos országban terrorszervezetnek minősül.  És innentől már csak az a kérdés, mit kezdenek Prigozsinék a növekvő népszerűséggel, amit részben a filmek hoznak meg nekik: királycsinálók lesznek, vagy a saját sikerük lesz a vesztük egy olyan birodalomban, ahol nem illik egyedül túl sikeresnek lenni.