Amikor Daniel Radcliffe egy méretes pondrót operált ki a saját homlokából az őserdő közepén, mindenki felhördült a moziban, pedig van itt még bőven min izgulni és hüledezni.
„Minek ment oda?” – tehetjük fel a kérdést rögtön. Hogy került a szimpatikus izraeli világutazó, Yossi Ghinsberg két barátjával a feltérképezetlen bolíviai őserdő kellős közepére egy vadidegen társaságában? Hát hajtotta őket a kalandvágy, az ismeretlen felfedezése. 1981-ben járunk, a világ ekkor kezdett el igazán kinyílni, jó szándékú, kedves turisták árasztották el a harmadik világ érintetlen tájait, akik azt hitték, jobbá, többé válnak az élmény által, ha megmásszák a Machu Picchut. És az élményre mindig lehet rápakolni, messzebbre jutni, előbb jutni el valahová, mint mások.
Ezt érezhette Yossi és két társa, Marcus és Kevin, amikor egy ismeretlen, viharvert osztrák férfi (a soha nem zseniális, de mindig meggyőző Thomas Kretschmann) egy különleges túrát ajánlott fel nekik egy ismeretlen, indián törzs területén, aminek a vége egy rémálom lett hősünk számára. Ám a film leírása csalóka, a furcsa, de a dzsungelt tényleg jól ismerő vezető nem hagyta magára csak úgy a „védenceit” az amazóniai őserdő kellős közepén, távol minden lakott településtől, hanem az egymással is folyton veszekedő kis társaság egy része döntött úgy, hogy különválnak, és a veszélyes folyón folytatják útjukat egy rozoga tutajon. Meg is lett az eredménye. Szerencsére hősünknél van egy zacskó speed, ami akkoriban csak sima teljesítményfokozónak számított.
Nézek én mindenféle filmet, már csak munkaköri leírásból is, horrort, akciót és minden mást, amin még izgulni is lehet, de rég nem markolásztam annyira a szék karfáját, mint a Dzsungel egyes jelenetei közben. Még úgy is, hogy ismertem az eredeti történetet, amelytől a horror-veterán rendező, Greg McLean (Wolf Creek - A haláltúra, Rogue - A fenevad) tudomásom szerint semmiben sem tért. Pedig a tévében nap mint nap túlélőshow-kat nézhetünk a legkülönbözőbb formátumokban, amelyekben meztelen emberek, párok, hírességek vagy elitkatonák dacolnak az elemekkel, de az mind kamu. Biztonságos körülmények között, előre megírt forgatókönyv alapján vesznek fel mindent, hülyeség az egész, itt viszont valódi ízelítőt kaphatunk abból, milyen elveszni a semmi közepén.
És nem kell ahhoz kannibál törzs, a fák között bolyongó sorozatgyilkos, vérfarkas vagy bármely más horrorkellék, hogy átérezzük hősünk félelmét és az életéért folytatott küzdelmének minden bizonytalanságát. És ehhez az sem kell, hogy halálra ijesszenek minket, vagy iszonyú gusztustalan dolgokat lássunk - a címben emlegetett féreg inkább kivétel itt. Elég egy jó rendező jó arányérzékkel és kellő tapasztalattal, nem árt egy fantasztikus helyszín, mint ez esetben az igazi Bolívia az őserdővel, vad folyókkal és zuhatagokkal, és jól jön egy olyan elkötelezett színész, mint Daniel Radcliffe. Aki már sokadik filmjében igyekszik minden eszközzel bebizonyítani, hogy rég nincs semmi köze egy bizonyos Harry Potter nevű nyafogó varázslótanonchoz, akinek indokolatlanul nagy a sála.
Értékelés: 8/10
