Egy kalapnyi dolog, amit nem tudtál a 95 éve született Marilyn Monroe-ról

95 éve született minden idők egyik legnagyobb szexszimbóluma.

Gyerekkora nem volt éppen felhőtlen. Édesapját sosem ismerte, édesanyja pedig pszichés problémái miatt nem volt alkalmas a nevelésére - később paranoid skizofréniát diagnosztizáltak nála. Ezért a fiatal Marilyn különböző árvaházakban és nevelőszülőknél, a család barátainál nevelkedett. Tizenhat évesen ment először férjhez, így elkerülhette, hogy visszakerüljön az árvaházba. A Norma Jean Baker néven született Marilyn Monroe körültekintően választotta ki művésznevét. A Monroe édesanyja leánykori neve volt, és a családi legenda szerint – habár ezt sosem bizonyították – James Monroe amerikai elnök rokona. A Marilyn pedig Marilyn Miller színésznő után ragadt rá, akire sokak szerint hasonlított.

Az első nagy szerelme magyar volt. Dienes Andor 1913-ban született Kézdivásárhelyen. Fiatalon került Budapestre, majd onnan nekivágott Európának. Ekkor kezdett el érdeklődni a fotózás iránt is, Párizsban több ügynökségnek is dolgozott. 1938-ban az USA-ba költözött, többek között a Vogue magazinnak is készített fotókat. Hollywoodban aktokat, sztár- és divatfotókat kezdett készíteni André de Dienes néven. Így találkozott az akkor még csak tizenkilenc éves Norma Jeannel. A lány és Dienes több héten át dolgozott együtt, s ezalatt nemcsak remek fotók készültek, hanem egymásba is habarodtak. A remek képek segítettek beindítani a lány karrierjét, és bár az intim kapcsolat végül megszakadt, Dienes egészen 1953-ig készített még fotókat a díváról. Ezek nagy részét végül sosem publikálta, egy közel kétezer darabos gyűjtemény csak halála után vált ismertté.

Első filmszerepében még csak nem is láthatjuk őt. Az 1947-es The Shocking Miss Pilgrim című filmben egy telefonos kisasszonyt alakított, és a kamera egyetlen egyszer sem mutatta - csak a hangját hallhattuk. Fiatal színésznőként egy másik feltörekvő tehetséggel osztozott egy szobán, a későbbiekben Oscar-díjas színésznővé váló Shelley Wintersszel. Állítólag Shelley volt az, aki megtanította Marilynt arra a félig nyitott szájú, vakító mosolyra, ami híressé válását követően a jellegzetességévé vált.

A Van, aki forrón szereti minden idők egyik legnépszerűbb komédiája, pedig a forgatáson állítólag pocsék volt a hangulat, mert Marilyn és Tony Curtis nehezen jöttek ki egymással, ráadásul a színésznő szeszélyessége egy csomó pénzébe került a produkciónak. A színésznél végül egy csókjelenet ismételt felvételénél telt be a pohár. Amikor a film egy korai változatát levetítették a stábnak, valaki megkérdezte Curtistől, milyen érzés volt csókolózni Marilynnel. A férfi így válaszolt: "Olyan, mintha Hitlerrel csókolóztam volna." Ehhez képest Marilyn, illetve közös partnerük, Jack Lemmon kapott alakításáért Golden Globe-díjat – Curtis meg semmit.

Monroe saját bevallása szerint az 1950-ben bemutatott film noirjára, a John Huston rendezte Aszfaltdzsungelre volt a legbüszkébb, mivel ez indította be az álomgyári karrierjét. A színésznő másik nagy kedvence pedig az 1952-es Ne is kopogtass! volt, ahol a nagyszerű Richard Widmark volt a partnere: ezt tartotta az első fontos drámai szerepének.

Marilynnek igen viharos, mindent elsöprő kapcsolata volt a baseball-legenda Joe DiMaggióval. Házasságuk csupán egy évig tartott, ám a férfi élete végéig rajongásig szerette a dívát. Válásuk után terápiára járt, búcsút intett az alkoholnak, és az érdeklődését is kiterjesztette a baseballon túlra. Azt tervezte, hogy újra megkéri Marilyn kezét. A nő halála annyira megrázta, hogy a temetését is ő rendezte, és 20 éven keresztül hetente háromszor küldött rózsákat a sírjára.

Marilyn hormonkrémmel fehérítette a bőrét, aminek az volt a mellékhatása, hogy apró szőke szőrszálak nőttek tőle az arcán. Ezt azonban nem távolíttatta el, mert úgy gondolta, hogy kellemes lágyságot ad az arcának a kamerán keresztül. 1950-ben az ügynöke, Johnny Hyde fizetett neki, hogy két műtétet végeztessen el magán. Az egyik egy orrplasztika volt, amiben kicsit átformálták az orrvégi porcot, a másik pedig egy állimplantátum.

Monroe harcolt az emberi jogokért. Hollywood Mocambo nevű klubjában sosem léphettek fel fekete előadók, egészen addig, amíg Monroe elkötelezetten meg nem győzte a tulajt, hogy egy hétre adjon lehetőséget a színpadon Ella Fitzgeraldnak. Cserébe minden nap ott ült az első sorban, és hagyta, hogy a klubban paparazzik fotózzák. Fitzgeraldnak soha többé nem kellett kis helyeken játszania.

Már korán elkötelezte magát a jóga mellett. Indra Devi, egy svéd-orosz bollywoodi filmsztár tanította őt privátban, csak úgy, mint Greta Garbót és Gloria Swansont.

Előnyben részesítette a meztelenkedést, szeretett pucéran járkálni. A női stúdiómunkásokhoz (stylistok, sminkesek, fodrászok) gyakran ment ruha nélkül, és emellett interjút is adott meztelenül, csupán egy fekete nyércet viselt, amit Joe DiMaggio adott neki.

Szerette Beethovent, Mozartot és Louis Armstrongot, illetve kifejezetten rajongott Goya festészetéért. Komoly könyvgyűjteménye volt számos első kiadással és ritka példánnyal, kedvenc írói közé tartozott Dosztojevszkij, Salinger, Tolsztoj, Hemingway és Mark Twain. Falta az életrajzi munkákat, különösen Abraham Lincolnról olvasott el mindent, amit csak lehetett.

A szűk, csillogó ruha, amiben Marilyn Monroe a “Happy Birthday”-t énekelte J. F. Kennedy elnöknek 1962-ben, azonnal legendássá vált. Nem csoda, hogy végül több mint egymillió dollárért kelt el, így nyerve el a világon valaha eladott legdrágább ruhadarabja címet.

Monroe, aki imádott főzni, bár ő maga nem ehetett soha túl sokat, számtalan receptet hagyott hátra. 2010-ben a The New York Times a Hálaadás alkalmából megjelentette Marilyn töltött pulyka receptjét. A cikk szerint a recept meglepően bonyolult, ugyanakkor magabiztos és tehetséges szakácsra vall.

Halálát „valószínűsíthető öngyilkosságként” zárták le, ugyanakkor csak toxikológiai vizsgálatokat végeztek el a máján. Amikor Thomas Noguchi, helyettes halottkém megpróbálta megvizsgáltatni a többi szervét is, azt mondták neki, hogy azok megsemmisültek. Sok barátja úgy hitte, hogy a színésznőt valójában meggyilkolták – állítólag a halála előtti estén egy Sam Giancana nevű maffiafőnök kereste fel -, és Kennedy elnökhöz fűződő, sokat emlegetett barátsága remek kiindulópont volt a sok összeesküvés elmélethez.

Nyitott koporsóban zajlott a temetése, kedvenc halványzöld Pucci köntös-ruháját adták rá – és egy platinaszőke parókát, a természetes haját ugyanis leborotválták a boncolás miatt.