A dél-koreai rendezőzseni, Bong Joon-ho legújabb filmjének hősei szélhámosok, akik egy jóravaló, kicsit naiv, gazdag családot akarnak megkopasztani. Természetesen nekik drukkolunk.
Volt idő, valamikor a 2000-es évek elején, közepén, amikor Dél-Koreában készültek a legjobb filmek, olyan alkotások, mint az Oldboy (2003) Chan-wook Parktól vagy A halál jele (2003) Bong Joon-ho-tól. Nem csoda, hogy a koreai rendezőket elkezdte felszipkázni Hollywood, és Bong Joon-ho (Snowpiercer – Túlélők viadala, Okja) is tízévnyi nemzetközi kitérő után tért vissza hazájába, hogy ismét azt csinálhassa, amit igazán tud, és megint kompromisszummentesen dolgozhasson. Az Élősködőkben lehet egyszerre gonosz, együttérző, kegyetlen és vicces – és nagyon, de nagyon elegáns.
Nem biztos persze, hogy az elegáns a legjobb szó, mondhatjuk a szöuli szélhámos család történetére azt is, hogy stílusos, vagy egyéni, de az biztos, hogy ilyet senki nem csinált még. Mert az csak a látszat, hogy mindössze egy szélhámosfilmről van szó. Arról is persze, mert hősünk, az egykori sportoló Ki-taek (a legismertebb, és talán legjobb koreai színész, Kang-ho Song) családjának minden tagja szemrebbenés nélkül tud hazudni, másokat átverni, megtéveszteni, önmagukat valaki másnak kiadni. Egy szegénynegyedben élnek az alagsorban, a Wifit is lopják, amikor rájuk mosolyog a szerencse a fiuk egyik barátja képében. Az illető nem csak egy nagy szerencsekővel kedveskedik a családnak, de mivel elutazik külföldre, átadja egy gazdag magántanítványát a srácnak, hogy angolra tanítsa.
És így kerül Ki-taek családja a gyönyörű luxusvillába, ahová először húgát ajánlja be rajztanárnak, majd a sofőrt kitúrva az apa, a házvezetőtől megszabadulva az anya kap munkát, persze végig eltitkolva a rokoni szálakat. És amikor egy esős estén megfordul a fejükben, hogy ez az egész luxus akár az övék is lehetne, a híres építész által tervezett és épített villa felfedi egy sötét titkát. Nem mondjuk meg, mit, de jókora fordulat, és onnantól az Élősködők már egy másik film, már ha nem számítjuk azt, hogy a jelek végig ott voltak előttünk. Mert Bong Joon-ho, aki többször is megemeli a kalapját Alfred Hitchcock előtt, a feszültségépítés mestere, a gyönyörű színes, modern formák és csodásan megkomponált képek csak díszlet a kibontakozó tragédiához, ami már rég nem arról szól, ki kit csap be, hanem arról, amiről a rendező szinte minden filmjében, a társadalmi különbségekről.
Félreértés ne essék, nem csinál szélhámosaiból elnyomott proletárokat, lábbal tiport áldozatokat, bár érezteti, hogy egy másik világban lehetnének valakik önerőből is – a srác egyetemre járna, de nem engedhetik meg maguknak, mindegyiküknek vág az esze, mint a borotva. Joon-ho egyszerre mutatja meg hősei mindkét oldalát, és bár nyilvánvaló, kikkel szimpatizál, azt is tudja, hogy a bűn a bűnhődéssel jár, de nem mutogat senkire sem ujjal, nem von le mélységes tanulságokat, csak megfigyel, mesél és szórakoztat, a maga tűpontos, kissé groteszk, icipicit kegyetlen módján. Úgy, ahogy csak ő tud. Nagyon csodálkoznék, ha nem az Élősködők kapná a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscart.
Értékelés: 9/10
