Megszoktuk, hogy Nicolas Cage sok mindent bevállal, hogy nem túl válogatós, ami a szerepeket illeti, de egy ennyire iszonytatóan rossznak ígérkező produkció még az ő esetében is elég meredek.
Azt már megszoktuk, hogy Nicolas Cage rossz filmeket csinál, de nem haragszunk érte. Egyrészt miért is haragudnánk, nem a mi bajunk, másrész Cage a rossz filmjeit is hatalmas lelkesedéssel készíti el, és minden harmadik-negyedik csapnivaló produkció után előáll valami jóval. Legutóbb például Mandy című filmjét dicsérték, amiben elfajzott szektatagokat öldös, és már ott voltunk, hogy a jó öreg Nicolas kezd visszatalálni önmagához, mire bumm, jött a The Humanity Bureau előzetes, és most nem nagyon tudunk mit mondani.
Mert el vagyunk kényeztetve, és megszoktuk, hogy a rossz filmek is kinéznek valahogy, hogy azokban is rendes színészek játszanak, korrekt módon összerakott sztorival és mindenféle normális effekttel, amitől filmnek nevezzük őket, és nem izének. Erről a filmről az alig háromperces előzetes alapján megmondható, hogy szörnyű, hogy nem is egy rendes film, hanem valami be nem fejezett, félreértett ötlet, amire még az sem lenne mentség, hogy amatőrfilmesek készítették mindenféle tapasztalat nélkül, pedig erről szó sincsen. Tapasztalt régi motorosok munkája ez, csak az a kérdés, minek készült el?
Amerikában járunk, 2030-ban, amikorra a sugárszennyezés tönkretette a termőföldeket, megfertőzte az ivóvizet – ez ugyan nem látszik, csak mondják -, és a meglévő emberiséget produktivitás alapján egy bizonyos Éden Projekt részeként próbálják biztonságban tartani. Az sem derül ki, hogy mi lesz azokkal, akiket megfelelően termelékenynek tartanak, csak az, hogy nem túl fényes jövő vár azokra, akik már nem tudnak túl sokat nyújtani a társadalomnak. A jelek szerint Cage karaktere, bizonyos Noah Kross ügynök – értik, Noé a neve! - is azok közé tartozik, akik eldöntik, ki elég produktív és ki nem, de ő ezt jó szándékból teszi. Csodálkozik is, amikor egy ideges öregúr puskát fog rá, de ő elbújik a kanapé mögé és onnan lövi le, majd egy, a kisfiát egyedül nevelő harmincas asszonyhoz indul.
Aztán kiderül, hogy valami nagy baj van ezzel az egésszel, mert Cage információhoz jut a szemetesektől, a fejéhez kap, hogy Jaj mit tettünk!, és rohan megmenteni az anyukát. A nyomában egy szigorú kopasz ember jár, és onnan tudjuk, hogy szigorú, hogy kopasz. Az innen kezdődő üldözés kritikán aluli, olcsó, gagyi, fantáziátlan, és csak ront a helyzeten, hogy Cage ezt is hatalmas beleéléssel játssza el. Izgul, amikor vezet és mögé vetítik a tájat, izgul, amikor hárman lőnek rá géppisztolyból 10 méterről és nem találják el, mert ügyesen sasszézik, és nagyon segíteni akar a kisfiúnak, amikor azt üvölti kalimpáló kezekkel, hogy Tűnj el! Fuss! Nézni is rossz.
Erre az egyetlen mentség az lenne, ha egy fiatal, kezdő filmes kereste volna meg Nicolast, hogy szerepeljen már első filmjében, sokat segítene vele, de erről szó sincs. Mind a rendező, Rob W. King, mind a forgatókönyvíró, Dave Schultz évtizedek óta a szakmában vannak, főleg a tévének dolgoznak, de ott sem minőséget csinálnak, de most végre elmondhatják, egy világsztárt rendezhettek. A film most tavasszal, április 6-án jön ki, gondolom kevés mozi vállalja be, így nyilván VOD forgalmazásba kerül majd. És aztán megint jöhet egy jó Nic Cage film!
