2019. december 31-én nemcsak az évnek, hanem a 2010-es éveknek is a végére érünk, így a The Wrap összeállította az évtized legjobb animációs alkotásainak tízes toplistáját. A filmes site szerkesztőinek saját bevallásuk szerint nagyon nehéz dolguk volt, mert az elmúlt tíz évben olyan rengeteg, köztük pedig olyan rengeteg jó animáció készült, hogy nem is tudtak mindent belevenni a TOP10-be, amit akartak – pedig valamely más évtizedben biztosan befértek volna ezek is a legjobbak közé.

Azok a művek, amelyeket a szerkesztők nehéz szívvel hagytak ki, ábécésorrendben a következők: Alsógatyás Kapitány: Az első nagyon nagy film (2017), Életem Cukkiniként (2016), Farkasgyermek (2012), Így neveld a sárkányodat 2. (2014), Az illuzionista (2010), Kalózok! A kétballábas banda (2012), Mi a neved? (2016), Rango (2011), Szél támad (2013), A tenger dala (2014) – ahogy láthatjuk, az amerikai filmeken kívül japán, brit és francia alkotásokat is találunk köztük. A TOP10 pedig rangsorolva a következő:

10. Jégvarázs (2013)

Hans Christian Andersen A Hókirálynőjének a Disney által készített nagyon laza adaptációja olyan népszerűvé vált, hogy még bemutatása után hat évvel is elárasztanak minket a merchandise termékei – épp ezért könnyű megfeledkezni róla, milyen nagyszerű mű is valójában. A testvéri szeretetet ünneplő alkotás már a Disney hercegnők új generációját mutatja be, és olyan jók a dalai is, hogy szinte azonnal klasszikussá nemesült.

9. ParaNorman (2012)

Az elsőfilmes Chris Butler és a tapasztaltabb Sam Fell (Elvitte a víz, Cincin lovag) 3D-s stoptrükkanimációs-filmje erősen emlékeztet a 2006-os Rém Romra. Nemcsak a rémfilmes motívumok, a filmes utalások jelenléte, de még egyes figurák (a kövérkés jó barát, az idősebb, ellenszenves lányalak vagy az őt kiegészítő „nagyobb fiú”) is visszaköszönnek, sőt maga a tanulság is ugyanaz. Ez azonban mit sem von le a ParaNorman értékeiből, ami így egyértelműen az évtized bizarr kedvence.

8. Karácsony Artúr (2011)

A neves brit Aardman Stúdió remeke bemutatásakor a The Wrap szerkesztői szerint új karácsonyi klasszikus született. És nehéz velük nem egyetérteni, hiszen a Karácsony Artúr egyszerre meghatóan és (angol) humorral meséli el a karácsonyi ajándékok kiszállításának „igaz történetét”. A Mikulás kicsit hendikepes kisebbik fiának karácsonymentő sztorija ennek köszönhetően úgy válik szívmelengető mesévé arról, hogy mindenki számít, és hogy az utolsókból lesznek az elsők, hogy közben egy percig sem didaktikus.

7. Coco (2017)

A Pixar sosem félt attól, hogy felnőttes témákkal pakolja tele gyerekeknek (is) szánt animációs meséit. A mexikói hiedelemvilágot és halotti kultuszt felhasználó Coco magáról a halálról, szeretteink elvesztéséről szól, mellékesen pedig olyan egyéb felnőttes dolgokat is megpendít, mint például a plágium. A tízéves Miguellel a középpontban gyönyörű vizualitással és zenékkel előadott sztori üzenete azonban a kisebbeknek is átjön, hiszen azt mutatja be: hogyan lehet úgy felvállalni saját magunkat, hogy a családunkhoz fűződő szeretet is megmaradjon, és a hagyományok se sérüljenek.

6. Pókember – Irány a Pókverzum (2018)

Hihetetlen, de még a XXI. században is lehet üdítően friss, innovatív tartalmakat találni, és erre a Sony (azaz nem a Disney birtokolta Marvel!) idén Oscarral jutalmazott animációs filmje az egyik legjobb példa. Egy önreflexív, a szuperhősöket kisajátítani és kizsákmányolni igyekvő stúdióknak fityiszt mutató fordulattal a Pókember – Irány a Pókverzum arról szól, hogy nemcsak egyetlen Pókember létezik, hanem egyrészt van egy folytonosság, ahogy az előd átadja a stafétabotot az utódjának, de az új Pókember, az afro- és latin-amerikai Miles számára kiderül, hogy még rajta kívül is sok másik Pókember létezik. Soha ötletesebb szuperhősfilm nem született még hősiességről és elfogadásról!

5. Toy Story 3. (2010)

Az időközben tetralógiává bővült franchise harmadik darabja arról szól, hogy Woodytól, Buzztól és társaiktól megválik kis gazdájuk, mivel már egyetemista korú, és kollégiumba költözik, ahova nem viszi őket magával. A feleslegessé vált játékok meséjét figyelve pedig a szívnek persze meg kell szakadnia, de a Toy Story 3. zseniálisan vegyíti a borzalmakat és a felemelő érzelmeket – úgy, hogy közben végig megmarad viccesnek.

4. A kenyérkereső (2017)

A 2009-es Kells titkát is jegyző ír Nora Twomey alkotása ugyan ír, kanadai, luxemburgi, amerikai, angol, Fülöp-szigeteki és indiai koprodukció, de a talibán uralma alatt nyögő Afganisztánba kalauzol, ahol egy igazságtalan letartóztatás miatt egy család elveszíti a családfőt, az apát: azaz az embertelenségig szigorú muszlim törvények szerint az egyetlen embert, akinek joga van kenyeret vásárolni. A 11 éves Parvana így haját levágva és fiúnak öltözve próbál meg családja megélhetéséről gondoskodni, miközben igyekszik édesapját is felkutatni. A kenyérkereső a hit, remény és szeretet erős feminista üzenettel megspékelt meséje, amelynek egyik executive producere nem más, mint Angelina Jolie.

3. Agymanók (2015)

Az évtized közepén a Pixar meglépte azt, amire még tőlük sem számítottunk: miután több alkotásukban is megmutatták, hogy a játékok, a szörnyek, az állatok, a robotok, de még az autók is beszélnek (vagy legalábbis kommunikálnak), és vannak érzelmeik, ezúttal olyan érzelmeket mutatnak be, akik beszélnek és vannak érzelmeik. Az Agymanók sztorija egyszerűen annyi, hogy egy kislány nagyon szomorú, de a valódi cselekmény messze túlmutat ezen, hiszen megismerhetjük az őt irányító érzelmeket, név szerint Derűt, Bánatot, Haragot, Majrét és Undort, akik az új városba költöző, összetört lányhoz hasonlóan, vele együtt szintén átélik a maguk kalandját. Mindez pedig olyan eredeti és felkavaró, hogy talán az Agymanók az eddigi legjobb Pixar-film, amit láthattunk.

2. Nyári háborúk (2010)

A szélesebb magyar közönség számára szinte teljesen ismeretlen ez az anime, pedig

(Hosodától hivatalos magyar forgalmazásban csak A fiú és a szörnyeteget és a Mirai – Lány a jövőbőlt láthattuk, de különböző fesztiválokon vetítették Az idő fölött járó lány és Farkasgyermek című munkáit is). 2010-es filmje egy matekzseni fiú története, aki meglátogatja egy barátnőjét a nyáron, de egy családi ünnep miatt (a 90 éves matróna születésnapjának megünneplésére az egész család összegyűlik) úgy kell tennie, mintha a jegyese lenne a lánynak. S miközben a srác egy matematikai egyenlet megoldásán fáradozik, tevékenysége révén a Föld egy párhuzamos valósággal kerül összetűzésbe. A Nyári háborúk a családi egység fontosságát a sci-fivel vegyíti, és azon kevés tudományos-fantasztikus alkotások egyike, amelyek reménykeltően zárulnak.

1. It’s Such a Beautiful Day (2012)

Talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy míg a Nyári háborúk szinte, addig a még magyar címmel sem rendelkező It’s Such a Beautiful Day teljesen ismeretlen a magyar nagyközönség előtt, pedig ha a The Wrap szerint ez az évtized legjobb animációs filmje, talán érdemes lenne megismerni. Az amerikai független animációs alkotó, Don Hertzfeldt ugyan animációs szakemberként részt vett olyan népszerű tartalmak készítésében, mint A Simpson család, saját szerzői alkotása különbözik mindentől, ami fősodorbeli és megszokott. A három fejezetből álló It’s Such a Beautiful Day az alkotó korábbi rövidfilm-trilógiájából, az Everything Will Be Ok-ból, az I Am So Proud of You-ból és az It’s Such a Beautiful Dayből áll össze, és Hertzfeldt sajátságos pálcikaembereinek felhasználásával mondja el meghökkentő és mélyen emberi meséjét.

(via The Wrap)