Egy névtelen forrás szerint a létszámhiány, az utolsó pillanatban kért változtatások és a speciális effekteket nem ismerő, függetlenfilmes rendezők miatt.
Egy bennfentes speciális effektes nemrégiben elárulta a Vulture magazinnak, miért olyan zavaróan bénácskák vizuálisan az utóbbi évek Marvel-filmjei, például miért olyan „rajzfilmszerű” a 2018-as Fekete Párduc vége. Az illető egy szabadúszó VFX-szaki, aki több Marvel-filmben is dolgozott, de óvatosságból inkább csak névtelenséget kérve beszélt, mert attól fél, hogy feketelistára kerül a stúdiónál.
No de mi is az a VFX? A mozifilmes vizuális effektek (visual effects) közkeletű rövidítése, ami nem más, mint a CGI (computer-generated imagery, azaz: számítógép által generált képek) és az élőszereplős felvételek kombinációja.
A titokzatos informátor szerint a nagy blockbusterekbe bedolgozó VFX-es cégeknél uralkodó kaotikus munkakörülmények járulnak hozzá leginkább ahhoz a nézők által is jól ismert problémához, hogy igencsak nehéz megérteni, mi történik épp a vásznon egy Marvel-filmben. Különösen igaz ez a harci jelenetekre. Na de miféle kaotikusságra kell itt gondolni? Utolsó pillanatban történő változtatások, létszámhiány, rugalmatlanul kezelt határidők és így tovább. A „fő problémát” pedig maguk a rendezők jelentik, akik „nem ismerik a vizuális effektekkel járó munkát”.
Sokan közülük csak kis független filmeket csináltak a Sundance Filmfesztiválnak, és még sosem dolgoztak VFX-szel. Nem tudják, hogyan kell elképzelni és megjeleníteni olyasvalamit, ami még nincs is ott, ami nincs velük a forgatáson.
– mesélte szomorúan az iparági bennfentes a Vulture-nek. Szó, ami szó, a Marvel valóban híres arról, hogy a blockbusterek világán kívülről érkező, nagyra becsült rendezőkre bízza egy-egy új projekt levezénylését. Tipikusan ilyen „újonc” a Hétköznapi vámpírok és a Vademberek hajszája rendezője, Taika Waititi, aki a 2017-es Thor: Ragnarökkel vette át a viharisten krónikásának szerepét, és azóta már leforgatta a mozikban most hasító Thor: Szerelem és mennydörgést is. Az első Thor-filmet viszont még az a Kenneth Branagh rendezte, aki anno főleg Shakespeare-adaptációkban utazott (újabban pedig sorra készíti a filmeket Agatha Christie krimijeiből, amelyeket ő rendez, és ő a bajszos főszereplő, Hercule Poirot is).
A névtelenséget kérő VFX-művész azt is elmondta, hogy a Marvel gyakran kérte az effektes csapatoktól, főleg az úgynevezett „harmadik fázis” idején (ebben a PORT.hu cikkben szedtük össze, melyik fázisba melyik film és sorozat tartozik), hogy módosítsák a látványvilágot és a trükköket – néha mindezt egy hónappal az adott film hivatalos mozipremiere előtt. Így a szakemberek sokszor csak kapkodták a fejüket, hogy lépést tudjanak tartani a változások mennyiségével. Látványos példának a Fekete Párduc végén lévő csatajelenetet emelte ki a szakember, hová vezet a fejetlenség:
A film fizikája teljesen megváltozott. A karakterek hirtelen ugrálni kezdtek, és olyan őrült mozdulatokat tettek, mintha akciófigurák lennének az űrben. A kamera is olyan hirtelen mozgásokat csinált, ami nem volt jellemző a film többi részére. Az egész egy kicsit rajzfilmszerűnek tűnik.
A The Independent kérdéseket tett fel a Marvelnek a Vulture cikkében leírtakkal kapcsolatban, de a képregénykiadóból lett médiaipari óriás nem reagált a megkeresésre.
(via The Independent & Vulture)
