A szép, de bizonytalan doktornő nem tudja, frissen megismert szerelme becsapta, vagy az egészet csak ő találta ki, és sokáig a néző sem tudja, melyik verzió mellett tegye le a voksát. Jó kis csavaros magyar film!
Nekem elég hosszú időbe telt megszoknom Stork Natasát – mármint nyilván a filmben -, mint színésznőt és mint karaktert. Merthogy a nagyjátékfilmben rég látott színésznőben (Isteni műszak és Szelíd teremtés - A Frankenstein terv) van valami furcsán kislányos, ami, legalábbis nekem, elsőre nem passzolt az általa játszott negyvenes, szakmájában rendkívül sikeres orvosnőhöz. Aki ezt a sikeres karriert hagyja hátra Amerikában, hogy egy gyatra állást kapjon a rá gyanakvó és irigykedő magyar kollégák között egy lepukkant pesti kórházban. És mégis miért? Hát egy pasi miatt.
Vizy Márta (Stork) egy amerikai szakmai konferencián ismerkedett meg a szintén idegsebész Drexler Jánossal (Bodó Viktor), és egy randit is megbeszéltek, Budapesten, a Szabadság-híd pesti hídfőjénél, fix időpontra. Mivel nyilván mindketten irtó romantikusak, nem cseréltek telefonszámot, e-mailcímet, geokoordinátákat, semmit, így hősnőnket villámcsapásként éri, hogy a férfi nem jelenik meg a randevún. Semmi baj, tudja, hol dolgozik, ám az épület előtt a parkolóban összefutva doktor Drexler azt állítja: sohasem látta őt azelőtt, és ha lehet, hagyja békén. Ami minimum zavarbaejtő, és innen indul a hosszú, de frappáns című Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre, Márta dilemmája pedig a következő: mi a jobb, ha csak képzelte az egészet, vagy ha tényleg cserbenhagyta az, akibe pillanatok alatt beleszeretett. Ugyebár azt se felejtsük el, hogy egy, az agy működésével foglalkozó idegsebészről van szó, aki nyilván tud önreflektálni a saját helyzetére – vagy pszichológushoz fordul.
Innentől kezdve szinte minden csak spekuláció, mind a kórházban a férfihoz egyre közelebb kerülő főszereplő, mind a néző részéről, a Szerdai gyerek (2015) után második nagyjátékfilmjét jegyző Horvát Lili pedig aprólékosan, ügyesen, de néha modorosan építi fel ezt a konstrukciót. Minden lépés több lehetőséget vet fel, minden lehetőséggel hosszan eljátszunk, miközben egyre közelebb kerülünk Mártához, aki hivatásában minden döntésében magabiztos, magánéletében viszont egyre megszállottabbá válik – nem feltétlenül jó értelemben. És nyilván ezért is nehéz hová tenni a valóban hatalmas átéléssel és energiával játszó Stork Natasát, hiszen egy megszállott, zavart viselkedésű nőt kényelmetlen nézni. És Horvát Lili eljátszik ezzel a kényelmetlenséggel, azzal is, hogy behoz még egy szerelmi szálat – bár nekem teljesen valószínűtlen, hogy egy orvostanhallgató (Vilmányi Benett), akinek ráadásul az apját is műtik, ráhajt egy doktornőre, de persze itt is eljátszhatunk a gondolattal, hogy talán ez is csak fikció.
És amikor mindenről gondolhatjuk azt, hogy kitaláció, meglepően nagy teret kap a rendező, és az esetek többségében jól is él vele, de a legélvezhetőbb részek mégis azok, amikor a kreativitás játékossággal társul. Még az elején van egy rész, amikor Márta kivesz egy lepusztult, de a Szabadság-hídra néző kis lakást, miközben a láthatóan nőgyűlölő és/vagy kattant főbérlő (Peer Krisztián kortárs költő) valami olyasmit morog maga elé, hogy „Magácska kit készül éppen tönkretenni?” – és ez a jelenet gyakorlatilag ellopja az egész filmet. És itt egy kicsit azzal a lehetőséggel is eljátszhat a néző, hogy a főhősnő elől menekülni kellene, mert egy ilyen szerelem nem boldogságot, hanem szenvedést és pusztítást hoz. Jó dolog ez a sokféle értelmezési lehetőség, de ne felejtsük el, hogy a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre nem csak logikai játék, hanem egy nagyon intim portré is, és mint ilyen, talán még jobban is működik, részben Maly Róbert csodálatos, 35 mm-es nyersanyagra forgatott képeinek, részben Stork Natasa már említett intenzitásának köszönhetően. És a kamera nagyon szerette a színésznőt, akinek – ami eddig fel sem tűnt – elképesztően kék szeme van.
Értékelés: 8/10
