Bizony a Rosemary gyermeke, A nagy szökés és a Madarak is kapott egy-egy folytatást, sőt, még a Rocky Horror Picture Show is.
Madarak
A Dahne du Maurier novellája alapján készült, 1963-as Madarak Alfred Hitchcock egyik legismertebb filmje, és egy csapásra világsztárrá tette a csodálatos Tippi Hedrent. A filmet folytatni legalább akkora badarság, mint a Cápát, de mindkettővel megtették, és 1994-ben bemutatták a tévére szánt The Birds II: Land’s End című második részt. Ebben egy szigeten nyaraló családot támadnak meg a rakoncátlan madarak, és Tippi Hedren is felbukkan egy aprócska szerepben, bár nem az eredeti karakterét játssza. Talán mondanunk sem kell, hogy a film rettentően pocsék lett, Rick Rosenthal rendező (Halloween 2.) le is vetette a nevét a stáblistáról: így hivatalosan a Madarak 2-t a jó öreg Alan Smithee rendezte.
Arábiai Lawrence
Minden idők egyik legnagyobb klasszikusa David Lean 1962-es kalandfilmje, ami számos nagy későbbi rendezőre volt óriási hatással. Így az Arábiai Lawrence gyakorlatilag sérthetetlen, 1992-ben azonban valaki mégis vette a bátorságot, hogy folytatást forgasson hozzá. Hozzá kell tennünk, hogy e tévébe szánt folytatás nem hivatalos, és mert a címszereplő valós személy volt, így akár előzmény nélküli, önálló filmként is tekinthetjük. Meglepő módon az Arábiai Lawrence: egy veszélyes ember jól sikerült, még egy Emmy-díjat is nyert. A főszerepben Ralph Fiennes-t láthatjuk, a történet pedig az első világháború utáni párizsi béketárgyalások alatt játszódik. Fiennes ennek a szerepének (illetve az Üvöltő szelek szintén 1992-es feldolgozása Heathcliffjének) köszönheti, hogy Steven Spielberg őt választotta, hogy játssza el a Schindler listájában a végtelen gonosz Amon Goeth karakterét.
Rosemary gyermeke
Az egyik legjobb horror, igazi klasszikus, nagyon gonosz, nyitott befejezéssel, épp azzal a fajtával, amit érintetlenül kell hagyni, nem szabad továbbgondolni. Ha mégis, hát ritkán sül el jól, mint például az Ómen trilógiánál (a negyediket feledjük el), vagy az egyébként változó színvonalú Rémálom az Elm utcában sorozatnál. Roman Polanski filmjének Look What’s Happened to Rosemary’s Baby (Nézd, mi történt Rosemary gyerekével) 1978-as folytatását Sam O'Steen rendezte, aki eredeti szakmájára nézve vágó: ő vágta többek között az első részt, de máskor is dolgozott együtt Polanskival, például A kínai negyedben vagy az Őrületben, továbbá a Dolgozó nő, A képeslapok a szakadékból, a Csak egy lövés vagy a Farkas vágása is az ő keze munkája. A Rosemary-folytatásban csupán Ruth Gordon tért vissza, aki Polanski filmjében nyújtott alakításáért Oscart kapott, ám ő sem tudta megmenteni a felcseperedő sátánfattyáról szóló filmet. Ezt is csak a tévében vetítették, és nem sokan voltak rá kíváncsiak, akik pedig mégis, hamar elfelejtették.
Rocky Horror Picture Show
Amikor 1975-ben bemutatták, lesújtó kritikákat kapott, ám az éjféli vetítéseknek köszönhetően hamar kultuszfilmmé vált, a rajongók a szereplőknek öltözve ültek be a moziba, és vetítés közben együtt énekelték a remek dalokat. A siker azóta is töretlen, folyamatosan játsszák a színpadi változatot valahol a nagyvilágban, és a filmet gyártó stúdió természetesen megpróbált még néhány zsáknyi pénzt kisajtolni a produkcióból, így hat évvel később előálltak egy folytatással. A Rocky Horror legtöbb szereplője nemet mondott a közreműködésre: néhányan azonban maradtak, más szerepet játszottak, és néhány korábbi szerepet új színészek kaptak meg. A Shock Treatment tulajdonképpen a Rocky Horror Picture Show ifjú párjának, Bred és Janet (mindkettejüket újracastingolták) újabb lidércnyomásos kalandja egy tévéshow-ba helyezett kisvárosban. Ugyan ismét Jim Sherman és Richard O'Brien állt a produkció mögött, ám a dalok kevésbé emlékezetesek, a történet sem valami jó, és lássuk be, a Rocky Horror Picture Show Tim Curry frenetikus showműsora, nélküle esélye sem volt a Shock Treatmentnek.
A nagy szökés
Különös, hogy A nagy szökéshez folytatást csináltak, hiszen (spoiler), eléggé megtizedelték a szereplőket a film végére. Bár ha belegondolunk, A Navarone ágyúi történetét is folytatták, A piszkos tizenkettő pedig még három részt kapott. A The Great Escape II: The Untold Story-ban Christopher Reeve az amerikai hadsereg őrnagyaként ered a Gestapo emberei nyomába, hogy elfogja azokat, akik megölték a Stalag Luft III-ból megszökötteket. Az eredeti szereplőgárdából csak Donald Pleasence tért vissza, ám a rendező Jud Taylor játszott a klasszikus filmben.
