Ilyen volt a Kedvencek temetője rémmacskájával forgatni

Pontosabban rémmacskáival, hiszen több állat formálta meg a horrorfilmbeli szörnyet. A rendező szerint igazi dívák módjára viselkedtek.

Április 4-én mutatták be a magyar mozik a Kedvencek temetője című horrort, az 1989-es film remake-jét (avagy Stephen King regényének újbóli feldolgozását). Habár Dennis Widmyer és Kevin Kölsch alkotásában olyan sztárok szerepelnek, mint John Lithgow vagy Jason Clarke, a show-t bizony a történet során kulcsfontosságú szerepre szert tevő cica, Church lopta el.

A filmbeli macskát a valóságban három állat alakította: volt például egy azokra a jelenetekre, amelyekben Church még normális állapotában volt látható, és volt egy külön „rémmacska” is. Őt Leónak hívják, és külön tréner foglalkozott vele a speciális képsorok kedvéért. Abban a szerencsében azonban, hogy ott lehetett a Kedvencek temetője premierjén a Brooklyni Horrorfesztiválon, a Tonic nevű cicának volt része, aki fel is vette a legjobb nyakkendőjét a jeles eseményre (a harmadik állatkát JD-nek hívják).

„A Mary Lambert rendezte verzióban egy brit rövidszőrűt használtak. Valószínűleg azért, mert a sztori szerint Winston Churchill után kapta a Church nevett, ezért valami igazán britet akartak. És anyám, az a macska aztán gyönyörű volt! Szóval Kevinnel úgy döntöttünk, meg sem próbálunk versenyezni vele, és valami teljesen más fajtát választunk. Megnéztük a keménykötésű kiadás borítóját, és azon hosszú szőrű állat volt, olyan, mint egy Maine Coon, ezért ebben maradtunk” – mesélte Dennis Widmyer rendező.

„Azt mondják, egy macskát nem lehet megnevelni, amire Kevin és az én lakásom is remek példa, mert a szőnyegeink és a kanapéink állapota is mutatja, mennyire nem tudjuk megnevelni a saját macskáinkat. Ezek a trénerek azonban remek munkát végeztek, és olyan állatokat szereztek, akiket be lehetett tanítani, sőt:

mindegyiknek megvolt a maga specialitása. Volt egy, amelyik jól tudott fújni, egy másik pompásan ugrott, a harmadik meg ijesztően bámult.

A forgatáson viszont olyan kényesek voltak, mint a dívák. Munka előtt ugyanis akklimatizálódniuk kellett, ezért az összes színésznek csöndben kellett maradnia miattuk, és hagyni, hogy a cicák tíz percig csak mászkáljanak, ismerkedjenek a környezettel, és körbeszaglásszanak. Szóval csak ültünk ott, és bámultuk az éppen soros, fel-alá vonuló macskát” – mondta Widmyer.


(via Consequence of Sound)