Kifulladásig (1960)

A körözött bűnöző, Michel (Jean-Paul Belmondo) Marseille közelében lelő egy motoros rendőrt, majd továbbhajt Párizsba. A fővárosban kapcsolatba lép egyik barátnőjével, egy amerikai diáklánnyal, Patriciával (Jean Seberg). A minden kötöttséget elutasító Michelt egyedül a szerelem teszi sebezhetővé.

Ő a szerelmet kergeti, őt magát pedig a rendőrök, és ennek nem is lehet más vége, csak árulás.

Jean-Luc Godard filmje, amelynek forgatókönyvét írta, Francois Truffaut a francia újhullám alapműve, és mint ilyen, nemcsak a francia, hanem az egyetemes filmtörténetben is határkő, korszaknyitó állomás. Látszólag izgalmas bűnügyi történet, melyben egy gengszter gyilkol és szeretkezik, üldözik, ő meg a szerelmet kergeti, míg a szeretett nő el nem árulja, de messze nem krimiről van szó, hanem a művészfilmek esszenciájáról.

Egy asszony meg a lánya (1961)

Cesare Zavattini, író, forgatókönyvíró, képregények szerzője, lelkes és elhivatott ideológusa az olasz neorealizmus filmes forradalmának. Vittorio de Sicával igazi nyerő párost alkottak, együttműködésükből világsikerek születtek. Alberto Moravia nagyszerű regényét is ő fordította le a forgatókönyv nyelvére, neki is köszönhető, hogy a háború embertelensége elől menekülni próbáló Cesira (Sophia Loren) és lánya (Eleonora Brown) története ma is felkavaró élményt jelent. A listán ez az egyetlen film, ahol Belmondo nem főszereplő, sőt, a játékideje sem túl hosszú, de az általa játszott fiatal kommunistaszimpatizáns férfi  az, aki egyfajta érzelmi és erkölcsi iránytű az egész történet során, az ő sorsa messzemenően kihat a két címbeli nő sorsára is.

Cartouche (1962)

A 60-as évek a klasszikus kalandfilmek, kardozós, gazdagokat kirablós, szegénylegényes időszaka volt, és ez az egyik legnépszerűbb francia darabja a műfajnak. Belmondo népszerű filmje a XVIII. századi Párizsban játszódik. Cartuoche egy tolvajbanda fejeként próbál igazságot szolgáltatni a szegényeknek. Barátaival és egy kivételesen szép cigánylánnyal, Vénusszal (Claudia Cardinale) az oldalán kisebb-nagyobb sikereket aratnak. Belmondo igazán testhezálló szerepet kapott, hiszen rendkívüli humorát és akrobatikus tehetségét villogtathatja a filmben - tegyük hozzá, pályáját amatőr bokszolóként kezdte, volt miből dolgoznia.

Két nap az élet (1964)

Robert Merle a dunkerque-i csata végakkordjait örökítette meg egzisztencialista színezetű regényében, s Verneuil nem változtatott a történeten. Négy, csapatától elszakadt francia katona, köztük Maillat őrmester (Belmondo) próbál megmenekülni a halál elől egy tengerparti városban, amit Dunkirkként ismert meg a világ. A németek egyre közelebb – emlékezetes jelenet, amikor az apácának öltözött fritzeket a bakancsuk árulja el - de az evakuáció során az angol csapatok élveznek elsőbbséget. A film

tökéletesen adja vissza az értelmesnek hitt világrend szétrobbanását, a tébolynak kiszolgáltatott ember illúzióinak végső szétfoszlását.

Riói kaland (1964)

Adrien (Belmodo), az egyhetes eltávozáson lévő katona Párizsba megy, hogy meglátogassa menyasszonyát. Agnes (Françoise Dorléac) apját három évvel korábban meggyilkolták egy rejtélyes agyagszobrocska miatt, amely egy letűnt civilizáció egyik utolsó ereklyéje volt. A lányt egy muzeológussal együtt fegyveresek elrabolják és Brazíliába hurcolják. Adrien repülővel, hidroplánnal, hajóval, biciklivel, gyalogosan üldözőbe veszi a rablókat, hogy kiszabadítsa szívszerelmét. Sok-sok izgalmas és mulatságos kaland után fény derül a rejtélyes agyagszobrok titkára. Belmondo természetesen szinte minden kaszkadőrmutatványt maga csinált, és ez volt az a film, ami ezt a védjegyévé tette.

A nagy zsákmány (1969)

New Yorkból elköltözik a NATO nemzetközi szervezete, vagyonát különvonat szállítja Brüsszelbe. Három mindenre elszánt banda is tudomást szerez a gazdag szállítmányról, s hamar kész tervvel rukkolnak ki a zsákmány megszerzésére. Míg a párizsi börtönből megszökött hétvégi bűnöző (Jean-Paul Belmondo) barátjával (Bourvil) indul a vonat kirablására, addig az Agy (David Niven) hatalmas apparátussal, az amerikai-szicíliai maffia vezetője (Eli Wallach) pedig az egész maffiával próbálja elállni a vonat útját, s megszerezni a rakományt. Parádés, remek humorú heist film, amely fantasztikus nemzetközi szereplőgárdája miatt is feltűnést keltett a maga idejében.

Borsalino (1970)

Belmondo és Alain Delon, a francia közönségfilm "új hullámának" két legnagyobb sztárja látványos, izgalmas és érzelmes bűnügyi komédiában vállalkoztak közös főszerepre. Két ágrólszakadt gazembert játszanak, akiket a véletlen tett szövetségessé, hogy szembeszálljanak a Marseille-t uraló klánokkal. Bohém és nőtisztelő gengszterek szállnak szembe a humortalan és fogcsikorgató klánfőnökökkel. 3 évre rá az amerikaiak is megcsinálták a saját csodapáros verziójukat az akkori két legnagyobb sztárral, Paul Newmannel és Robert Redford A nagy balhéban (1973). Véletlen, Aligha! A film később Angliában arról lett "híres", hogy pont a temetési jelenet alatt szakította meg az adást a BBC, hogy bejelentsék Diana hercegnő halálos balesetét.

Félelem a város felett (1975)

Jean Latellier felügyelőnek (Belmondo) nem sikerül elkapnia a hírhedt bankrablót, Marcuccit, ráadásul az akció közben egy járókelőt halálos lövés ér. Minden energiájával szeretné jóvá tenni ezt a mulasztását, de közben Párizsban egy magát Minosnak nevező elmebeteg sorozatgyilkos bukkan fel. A férfi a "jó erkölcs nevében" igyekszik megtisztítani a várost a szexuális fertőtől és egymás után gyilkolja meg az általa bűnösnek tartott nőket. Latellier felügyelőnek nem csak logikájára, de bravúros ügyességére és testi erejére is szüksége van ahhoz, hogy mindkét bűnügyet sikeresen meg tudja oldani. Belmondo már a 70-es évek elején elindult egy könnyedebb, vidámabb, ugyanakkor izgalmas és mozgalmas műfaj felé, ám ez a szikár krimi kilóg a sormintából, és

ma is a valaha készült legjobb bűnfilmek között tartják számon.

A Profi (1981)

Josselin Beaumont-ot (Belmondo) azzal a titkos megbízással küldik Malagavayba, hogy ölje meg a diktátor Yala ezredest. A politikai helyzet azonban megváltozik és a francia kormány érdekei úgy kívánják, hogy inkább feladják Beaumont-ot. Bár nem végeztetik ki, Beaumont fegyenctáborba kerül, ahol iszonyú megpróbáltatások várnak rá, ám két év elteltével sikerül megszöknie. Visszatér Párizsba, hogy küldetését eltántoríthatatlanul befejezze, amikor a diktátor megérkezik a francia fővárosba. Bár Rosen felügyelő és Eduard százados minden eszközzel próbálja megakadályozni a merényletet, Beaumont állandóan kicsúszik a kezükből. A magyar közönség abszolút kedvenc Belmondo filmje, ami már csak Ennio Morricone zenéje miatt is imádunk – de nem csak amiatt.

Kellemes húsvéti ünnepeket! (1984)

Egy örökzöld az akkor frissen sztárrá vált Sophie Marceau-val és a már ekkor is legenda Jean-Paul Belmondóval, aki öreg playboyként kénytelen azt hazudni a váratlanuk hazatoppanó feleségének, hogy az ismeretlen és feltűnően csinos hölgy nem a szeretője, hanem a sosem látott lánya. Lesz is nagy kavarodás az ezt követő kényszerű családi együttlétből. A Jean Poiret színdarabja alapján készült film volt a nemrég elhunyt Belmondo karrierjének legsikeresebb filmje – és ez csinált szexszimbólumot a francia film hamvas üdvöskéjéből!