1999-es bemutatása idején nagy port kavart Catherine Breillat Románc című filmje, ami éles szexjeleneteket tartalmaz. A film egy fiatal nőről szól, aki jobb híján, mivel barátját taszítja a testiség, más férfiakkal éli ki szexuális igényeit. Az egyik ilyen alkalom a nő megerőszakolásához vezet, egy másik pedig bosszúra ösztönzi.

A Románc De Sade márki munkáiból és Nagisa Oshima Érzékek birodalma című hírhedt erotikus filmjéből is merített, és főszereplője, az akkor még 23 éves, kezdő színésznő, Caroline Ducey a mai napig nem tudta kiheverni a forgatás okozta sokkot

– a film egyik jelenetében ugyanis a rendező utasítására konkrétan meg akarták erőszakolni a kamerák előtt.

A Románc megjelenésének idején adott interjúkban Ducey elmondta: jócskán meglepődött, amikor megtudta, hogy a színész, akit karaktere egy bárban szed fel, egy pornósztár, nevezetesen az análpápának nevezett Rocco Siffredi. A színésznő meglehetősen ellentmondásosnak találta egy hivatásos pornós szerepeltetését, hiszen a film elvileg pont az ilyesmi ellen küzdött. „Ez nem az a történet volt, aminek gondoltam” – mondta.

Egy friss interjúban pedig Ducey egy sokkal aggasztóbb élményét osztotta meg, ami azóta is kísérti: amikor leforgatták a filmvégi nemi erőszak jelenetét, állítása szerint Breillat azt mondta a felvételkor a partnerét alakító amatőr színésznek, hogy a kamera előtt próbáljon meg valóban behatolni a színésznőbe. „Catherine megkért úgy öt perccel a forgatás előtt, hogy vegyem le a bugyimat.

Nem gondoltam, hogy ez tényleg megtörténhet. Meg akartam ölni a fickót.”

Ducey azt mesélte, hogy ellökte a férfit, Breillat pedig leállította a kamerákat, majd a második csapóval befejezték a jelenetet, behatolás nélkül. Ez az, ami a filmben is szerepel. „Nagyon dühös voltam Catherine-re, mert egyáltalán nem így kellett volna megcsinálni a jelenetet. Ez nem egy snuff film volt” – tette hozzá egy színésznő.

Caroline rendkívül súlyos váddal állt elő, és én teljes mértékben tagadom, hogy így történt volna”

– jelentette ki az esetre reagálva Breillat. „A Románc a kezdetektől fogva az első olyan európai filmként volt hirdetve, amelyben nem szimulált szexjelenetek vannak. Maga a forgatókönyv nagyon explicit volt, bőséges részletekkel, amelyek nem hagytak kétséget a leforgatandó jelenetek természetét illetően. A forgatókönyvet jóval Caroline szerződtetése előtt írtam, és egyértelműen leírtam benne az összes jelenetet (beleértve a nemi erőszakét is), így nem érhették meglepetések vagy csapdák” – jelentette ki a rendezőnő.

Ducey ezzel szemben azt állítja, hogy Breillat soha nem beszélt vele a jelenetek konkrét szexuális feltételeiről. „A forgatás előtt megkértem Catherine-t, hogy beszéljünk a jelenetekről, amelyeknek szexuális jellege van.

Azt mondta, hogy nem akar beszélni ezekről a jelenetekről, mivel azok nem érintenek engem.”

Közleményében a rendezőnő vitatja mindezt: „Ha Caroline nem fogadta volna el a film explicit szexuális jellegét, nem választottam volna őt. Kezdettől fogva világos volt, hogy miről szól a projekt, és Caroline ennek tudatában fogadta el.

Joga van megbánni a döntését, nekem viszont jogom volt megcsinálni ezt a filmet.”

Breillat-nak egyébként meglehetősen provokatív a felfogása a színészekről.

A színészek prostituáltak, mert arra kérik őket, hogy más érzéseket játsszanak el. De ez a prostitúció nem profán, ez egy szent aktus, amit mi adunk nekik.

A Románcban szerzett keserű tapasztalatai később Ducey színészi teljesítményére is kihatottak, főleg miután elkezdtek a filmből kivágott meztelen képek keringeni róla az interneten. A színésznő elmondása szerint nem bízott senkiben, ezért nehéz volt vele dolgozni, és ő maga is magányosnak érezte magát.

Ducey ugyanakkor magát a filmet szereti, és mindenkit arra bátorít, hogy nézze meg.

„Szerencsére a filmmel minden rendben van, ha a módszerrel nem is.

Szerintem Catherine kinyitott egy ajtót azzal, hogy megmutatta, hogy a nők ugyanolyan összetettek, mint a férfiak. Lehet, hogy fájdalmas, de nem kell félnünk attól, hogy elmagyarázzuk egymásnak, hogyan működik a vágy. Szeretném, ha az emberek úgy tekintenének erre a filmre mint a szabadság felfedezésére és az önmagát felfedezni próbáló emberre. A művészeknek kockázatot kell vállalniuk, hogy segítsenek a közönségnek jobban megérteni a saját életüket” – véli Caroline Ducey.

(Forrás: Indiewire)