A diktátor (1940)

Charlie Chaplin az II. világháború végén azt nyilatkozta, ha tudja, valójában milyen borzalmakra képes Hitler, sosem készít róla szatírát, pedig jól tette, hogy elkészítette A diktátort. Merthogy afelől senkinek sem volt kétsége már akkor sem, hogy a filmbeli Hynkel nem más, mint Hitler, hiába van más jelkép a horogkereszt helyett és pár más, apró eltérés. A film hőse azonban nem az igazi diktátor, hanem a rá a megszólalásig hasonlító első világháborús veterán zsidó borbély, aki persze a véletlenek sorozatának köszönhetően egyszer csak a helyére kerül. Chaplin első hangosfilmje, amelynek nem csak főszereplője, de rendezője, forgatókönyvírója, producere és zeneszerzője is volt, nagyszerűen koreografált és mélységesen humánus komédia. Állítólag Hitler e film láttán parancsot adott titkos ügynökeinek Chaplin fizikai megsemmisítésére, amit Amerika hadba lépése akadályozott meg.

Rettegett Iván I-II. (1945)

Szergej M. Ejzenstein kétrészes, de három részesre tervezett, tulajdonképpen befejezetlen filmje állítólag közvetlenül Sztálin megrendelésére készült, aki nagy tisztelője volt a réges-rég élt cárnak, ám a második rész nem nyerte el a diktátor tetszését. Merthogy arról van szó, hogy a cselszövő bojárokkal szemben hatalmát vasszigorral megszilárdító, az országot az idegen erőktől megvédő uralkodó ugyan joggal alkalmazza az erőszakot, ám a kegyetlenségbe ő maga is beleőrül. Ejzenstein filmjét az operák dramaturgiáját követve komponálta meg, támaszkodott a műfaj hagyományos teatralitására és Prokofjev zseniális filmzenéjére. A beállításokhoz rajzokat készített, melyek a díszleteket, a fényeket és árnyékokat is ábrázolják, innen a fantasztikus beállítások, amelyek rendezők és operatőrök egész generációit inspirálták.

A bukás - Hitler utolsó napjai (2004)

Íme, a film, amely egy adott részletét minden tetszés szerinti politikai helyzet kifigurázására fel lehet használni, de nem ezért szeretjük. Berlin, 1945 áprilisa, a főváros utcáin kegyetlen harcok folynak, az oroszok már a spájz előtt vannak. Hitler a katonai vezetőséggel és néhány hívével elsáncolja magát a vezetőségi bunkerben. Már csak néhány órája maradt, mielőtt közös öngyilkosságuk előtt feleségül veszi Eva Braunt, és a többi náci vezető is kénytelen szembenézni az elkerülhetetlennel. Mindezt Hitler személyi titkárnője, a mellette végsőkig kitartó csinos, szőke Traudl Junge csillogó kék árja szemein keresztül látjuk, aki csak most kezd ráébredni arra, amit oly sokan évek óta tudtak: néhány hataloméhes elmebeteg és gazember egy egész nemzetet sodort a pusztulás szélére. Sokan próbálták már meg a Führert eljátszani a vásznon, de soha senki nem volt még olyan meggyőző, mint Bruno Ganz!

III. Richard (1995)

A klasszikus királydráma új értelmezést nyer a nácizmus árnyéka alatt, Ian McKellen, aki a főszerep mellett a forgatókönyv karakterét Shakespeare eredeti antihőse mellett a brit fasiszta párt valóban élt vezetőjéről, Oswald Mosley-ról mintázta. És az ő gátlástalan, mindenkin átgázoló, de sok szempontból zseniális III. Richárdja valóban hátborzongató lett, a régről ismert történet pedig ezáltal teljesen új színezetet kapott – igaz, némileg változtattak is rajta. Egyes karakterek szerepét felnagyították, másokét meghúzták, és rendkívül hangsúlyos szerepet kapott a látvány, a kosztümök és a díszletek. A jellegzetes angol helyszínek, az angol kulturális örökség részei, amelyek (szöveg)környezetükből kiragadva, náci szimbólumokkal felaggatva szintén új arcukat mutatják meg.

A diktátor (2012)

Haffaz Aladdin admirális generális hatéves kora óta vezeti az olajban gazdag, ám elszigetelt észak-afrikai Wadiya köztársaságot. Mindent megtesz azért, hogy a demokrácia be ne tehesse lábát országába, amelyet kizárólag ő hivatott sanyargatni és kiszipolyozni. Az elpusztíthatatlan szakállú Aladdin akkor kerül a nemzetközi figyelem középpontjába, amikor felröppen a hír a titkos atomprogramjáról. Az ENSZ-be indul beszédet tartani, ám egy félresikerült merényletet követően egy fillér és legyőzhetetlennek hitt szakálla nélkül magára marad New York utcáin. Bár A diktátor nem ér fel Sacha Baron Cohen legjobb munkájával, a Borattal, és nem olyan meghökkentő, mint a Brüno, azért van benne spiritusz és elég poén!

Az utolsó skót király (2006)

A magyar származású Kevin Macdonald a hírhedt ugandai diktátor, Idi Amin Dada valódi élete köré szőtte történetét, amihez egy kitalált skót orvos alakját is felhasználta – merthogy, ki tudja, miért, de Amin Skócia megszállott rajongója volt. Hadseregében voltak skót szoknyás alakulatok, akik a skót duda hangjára masíroztak, és titkos vágya a skót trón megszerzése volt, ennek érdekében skót függetlenségi mozgalmakat pénzelt. A hatalmas termetű Amin egy közveszélyes őrült volt, talán kannibál is, hűtőjében ellenségei fejét tartotta, százezreket ölt meg, miközben az angol királynőnek és az ENSZ főtitkárának írt hetente leveleket, amikben kéretlen tanácsokat osztogatott az uralkodásról és a politikával kapcsolatban, de ez persze elsőre nem derül ki fiatal hősünknek, aki először a diktátor barátja és bizalmasa lesz – és ki ne akarna a nagyfőnök haverja lenni? Ez a film hozta meg a régóta esedékes Oscar-díjat Forest Whitaker számára, és ez volt James McAvoy első igazán fontos szerepe.

Titánia, Titánia, avagy a dublőrök éjszakája (1988)

Persze akadt magyar rendező is, például Bacsó Péter, aki szatírát forgatott egy diktátorról, és ő is a témában legnépszerűbb motívumot választotta, a hasonmásokat. Merthogy minden zsarnok paranoiás, és éppen ezért dublőröket használnak – legalábbis ezt gondoljuk róluk -, hogy azok kapjanak golyót, mérget vagy bombát helyettük, és ezt teszi a kelet-európai szocialista ország, Titánia örökös vezetője is, aki, bár több mint húsz éve uralkodik népe fölött, haldoklik. Ágya mellett ott van felesége, Angelika, valamint ifjú tábornoka és titkára, akik még mindig teljesítik őrült parancsait, aminek eredményként a nép éhezik, a boltok üresek, és amikor a főtitán meghal, három hű dublőre sorsa is megpecsételődik. Bacsó nyilvánvalóan a kommunista Romániát választotta szatírája célpontjául, Bodrogi Gyula és Udvaros Dorottya párosa pedig a Ceaușescu-házaspárt elevenítette meg, akik valóban klinikai esetnek számítottak az öntömjénezés és önámítás területén.

Az ördög dublőre (2011)

Szaddam Husszeinnél csak egy gyűlöltebb ember volt annak idején Irakban, a diktátor legidősebb fia. Udaj egy kiszámíthatatlan pszichopata volt, akitől mindenki rettegett, és akit még apja is alkalmatlannak talált az utódlásra. Udaj volt többek között az iraki olimpiai bizottság elnöke, és azokat az atlétákat, akik szerinte nem jól teljesítettek, megkínzott, van, akit meg is ölt, kedvenc szórakozása volt férjes asszonyok elrablása, és, ha a férj tiltakozott, azt meggyilkolta. Lee Tamahori filmjének hőse Udaj állítólagos dublőrje – több újságíró vitatja, hogy Udaj valaha is használt hasonmást -, egy iraki katonatiszt, aki első kézből tapasztalja meg az örökös kicsapongó életmódját, labilitását és iszonytató kegyetlenségét. Ha nem is volt dublőr, a történet 90 százalékban biztosan igaz, és ez listánk talán legnehezebben nézhető filmje, Dominic Cooper viszont lenyűgöző a kettős szerepben.

Az interjú (2014)

És íme a film, amelynek sikerült úgy felbosszantania a benne ábrázolt diktátort, hogy az rettenetes elégtételt vett. Kim Dzsongun, Észak-Korea örökös vezetője már akkor belevágott bosszúhadjáratába, amikor kiderült, hogy Seth Rogen és James Franco róla forgat filmet, amelyben két amerikai újságírót játszanak, akiket beszervez a CIA, hogy a címbeli interjú során végezzenek a diktátorral. Kim hackerei majdnem kicsinálták a gyártó Sonyt, ezernyi üzleti titkot és kényes információt teregettek ki, fejek hullottak, de a filmet végül bemutatták, és kiderült, hogy bár nem korszakalkotó, de nagyon szórakoztató darabról van szó, Rogen, aki társrendező és forgatókönyvíró is volt, most sem hazudtolja meg magát, idétlen és tiszteletlen, megenged pár kevésbé szalonképes viccet is, de zömében nagyon eredeti. Franco pedig most is mindenre hajlandó, például a totál hülyét adni.